Értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Legyél képben! Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az állam határozza meg a házasságod, az állam határozza meg a méhed

Mi vagy ki határozza meg a házasság intézményét valójában? Az elkötelezettség, tartósság, vallás, a gyerek vagy a szerelem a nem házastársi viszonyokat is ugyanúgy leírhatják. Akkor mi a különbség? A házasság az emberi kapcsolat olyan formája, amit az állam határoz meg, ennélfogva az állam szabályoz. Ha az állam hivatalosan is elismeri egy intézmény legitimitását, akkor három dolgot tesz vele: definiálja, jóváhagyja és szabályozza.

Az állam által elismert házasság azt jelenti, hogy az állam ad neki tartalmat, tehát hozzáférést is az biztosít hozzá. Egy házassági rendszerben, az állam meghatározza, hogy ki házasodhat kivel, vagyis azt is, hogy ez egy férfi és egy nő, vagy hogy azonos neműek között is történhet. Azt is szabályozza, hogy a válás vagy az újabb házasságkötés megtörténhet-e, valamint azt is, hogy egy házasság hány félből állhat. Sőt, a házasság rendszerében lehetnek osztályhoz és rasszhoz kötött feltételek is, ugyanis a megelőző évszázadokban számos erre vonatkozó jogszabály volt érvényben, és számos térségben a világ bizonyos részein érvényes most is. Az USA-ban például egészen 1967-ig tilos volt a különböző rasszok között történő házasságkötés.

Az állam azt is meghatározza, hogy mit jelent a házasság: vallási, kulturális vagy érzelmi rokonságot? Az, hogy az állam ilyen erélyesen avatkozik bele a házasság intézményének definiálásába azt is jelenti, hogy folyamatosan értékmeghatározásokra törekszik, vagyis megosztó állításokat és cselekedeteket hajt végre. Ebben elköteleződnek bizonyos életstílusok, bizonyos világnézetek mellett, amit társadalmi normává is tehet. Az állam által elismert házasság alapja a szabályozás: a párok számos joggal és kötelességgel lesznek felruházva az élet különböző területein. Ezek közé tartozik a pénzügyi támogatás, adózás, bevándorlás, örökösödés és szülői kötelezettségek. Ezeket a privilégiumokat csak abban az esetben kapod meg, amennyiben házas vagy, és csak amiatt, tehát nem feltétele semmilyen szerelmen vagy bármi máson alapuló őszinte viszony. A házassághoz való jog pedig Magyarországon alapból diszkriminatív, hiszen az LGBTQ közösség alkotmányosan ki van zárva a házasság rendszeréből, amivel számos jogtól és társadalmi előnytől is megfosztják őket. Így azok a homofóbok, akik megpróbálnak azzal érvelni az azonos neműek házasodása ellen, hogy hát amúgy is csak a szerelem számít, valójában csak végtelen cinizmussal viszonyulnak ahhoz, hogy az LGBTQ közösség tagjai ne részesülhessenek ugyanazokban az előnyökben az élet állam által meghatározott területein.

A házasság rendszerének diszkriminatív természete azonban cseppet sem újkeletű: a történelem során a házasság mindig mélységesen egyenlőtlen intézményként funkcionált. Az állami beavatkozás mindhárom aspektusa a szigorú hierarchia ösztönzésére én fenntartására szolgált, amik a genderen, rasszon, valláson, osztályon és szexualitáson alapultak. Értelemszerűen az a tény, hogy csak bizonyos polgárok részesülhetnek a házassági engedélyből, egyenlőtlen társadalmi viszonyokat teremt. Az ilyen helyzetek gyakran vezetnek stigmához és diszkriminációhoz, különösen a nem házasságban élő személyeket (elsősorban egyedülálló nőket és gyermekeiket) illetően. Természetesen gender szempontjából leginkább egyenlőtlen a helyzet, ugyanis a történelem a folyamán a házas nőknek nem voltak törvényes jogaik: sem a gyerekeikhez, sem férjtől vagy apától független magántulajdonhoz, sem a váláshoz, sem pedig a családon belüli erőszak elleni védekezéshez. Az Egyesült Királyságban például csak 1991-ben ismerték el a házasságon belüli nemi erőszakot bűncselekményként. John Stuart Mill angol filozófus egyszer úgy fogalmazott, hogy a „házasság a rabszolgaság primitív állapotának tovább élése”. Az anarchista gondolkodó Emma Goldman pedig azt írta a házasságról 1910-ben, hogy ez egy olyan biztosítási kötvény, amiben egy nő a nevével, a magánszférájával, az önbecsülésével és az egész életével fizet, valamint a nőt egy életen át tartó parazitaságra, feleslegességre és függőségre kárhoztatja egyénként és társadalmi szerepében egyaránt.

A NER egyre erőteljesebben fasizálódó ultrakonzervatív rezsimjében az állam egyre mélyebben és mélyebben határozza meg a házasság intézményét azáltal, hogy kategorikusan mindenféle kapcsolat fölé emeli általános normaként. Hogy miként kényszeríti a társadalmat a házasság államilag uralt intézménye felé, azt elsősorban egyre több és több joggal és előnnyel teszi meg: CSOK, nyugdíjterv stb. Mindeközben továbbra is kategorikusan kizárja belőle a rendszer által alapból meg nem tűrt csoportokat, és erélyesebben üldözi mindazokat, akik nem kívánnak házassági rendszerben élni, elsősorban a nőket. Ha a jogrendszerünk másképp kezeli a házasokat a nem házasokhoz képest, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy mi az, ami megkülönbözteti a házastársi viszonyt bármelyik másiktól? Milyen párkapcsolati gyakorlatokat őriznek és tisztelnek, ami igazolja ezt a különbséget? Egyetlen különbség létezik: a házasság esetében az állam önkényes módon határozza meg a házasságod tartalmát, ennélfogva a méhed tartalmát is.

Egy sokszínű, mondhatni egy olyan szabad társadalomban, ami tiszteletben tartja az ember autonómiáját, abban nincs alapja az államnak, hogy egy konkrét családi formát a többi fölé emelje. Ha ez az állam elismeri a házasságot a többi családforma fölött, az azt is jelenti, hogy diszkriminálni fogja mindazokat, akik elutasítják, hogy részt vegyenek benne. Egy szabad társadalomban nincs helye ilyen meghatározásoknak: egy szabad ország egyenlően kezeli valamennyi családot és nem-családot.

Olvass tovább!