Értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Legyél képben! Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Lopni bármit el tudtok, csak a kultúránkat nem

Mintha mások jobban tisztelnék az életem, mint én. Vagyis hogy ők tisztelik. Vacak egy társalgási téma vagyok.

Esterházy Péter

 

Ahhoz nem fér kétség, hogy a NER és a hazai jobboldal jelenlegi legfőbb törekvése egyfajta kulturális hegemónia létrehozása, amin keresztül megszilárdíthatják a rendszer ideológiáját a néppel szemben. Ez nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy a rendszerhű gondolkodókat tolják előre intézményes eszközökkel, hanem azt is, hogy végleg elhallgattassanak és elüldözzenek mindenki mást. Legyen az élő vagy halott: akár Lukács György, Esterházy Péter vagy Jancsó Miklós is, akik márpedig a modern kultúránk alapjait képezik.

Nem csak élő és a szakmájukban kimagasló, ám rendszerkritikus személyeknek nem adnak többé helyet Magyarországon, hanem a fentiekhez hasonló jelentős szellemi hagyományoknak sem. Orbán Viktor korlátlan hatalma, a közvagyon folyamatos magánosítása, valamint a disznófejű oligarchiából verbuválódott új nemzeti burzsoázia sem elég: a hatalom sarlatánjai a saját dilettantizmusukhoz méltó kultúrát akarnak teremteni. Eddig kevés sikerrel.

 

A helyzet ugyanis az, hogy a korlátlanul rendelkezésre álló tőkemennyiség ellenére sem sikerült kipréselniük magukból egyetlen értékelhető műalkotást vagy tudományos eredményt sem az elmúlt 10 évben. Annak ellenére sem, hogy szakadatlanul lehetetlenítik el a kultúra utolsó szabad intézményeit (folyóiratokat, színházakat, múzeumokat stb.) a fiatal írószervezetektől az MTA-ig. A jobboldali kultúrateremtés sikertelenségének számos oka van, de az egyik legfontosabb éppen az, hogy tisztában vannak azzal, hogy nem kell minőségen alapuló eredményeket szolgáltatniuk, a rendszer kegye akkor is kitartja őket.

A hazai jobboldal egyetlen kohéziós ereje és értékrendje a fellebbezhetetlen rendszerhűség és vagyon, nem pedig a teljesítmény.

Orbán a feltétlen lojalitás rendszerét építi, így aztán a jelenkori társadalmat a parancsot gondolkodás nélkül végrehajtó elit működteti.

A Békés Mártonok. Aki pedig még egy kis politikai aljasságra is képes, az már a rendszer szexi nyertese.

 

A NER legszervilisebb háziszolgája, Békés Márton a Magyar Időkben és a Klubrádióban kampányol egy úgynevezett „szexi és populista” jobboldali kultúráért, ami végső soron csak a provincializmust takarja. Érdekes megfigyelni, hogy mostanság a jobboldal legkedveltebb hívószava a „szexiség”, amit Békés Mártontól Schmidt Márián át GFG-ig mindenki előszeretettel durrogtat, és nem is meglepő, hiszen az izzadtságszagú Old Spice-reklámot megszégyenítő macsóizmus mindig is a jobboldali retorika alapja volt. Az új „szexi” kultúra teremtésének igénye ismerős lehet, hiszen a közpénz-szivattyúként is funkcionáló KMTG és a hazai Melania Trump fan club leglelkesebb híve, OJD tavaly ezzel haknizta körbe a propagandasajtót.

Eddig nemhogy új vagy szexi kultúrát nem láthatott tőlük a plebs, de a közhelyes „balliberális elnyomás” nyafogáson túl leginkább semmilyent. A jobboldal által kijelölt kultúra törekvésének alapja tehát, hogy imponáljanak, sőt kiszolgálják a Fidesz-szavazók úgynevezett ízlését, ami eleve a művészet (költészet) egy hibás felfogása.

A művészet ugyanis természete szerint igaz, autonóm, reflexív és kritikus. Aki a kormányzó hatalmat és/vagy a közízlést akarja kiszolgálni, az nem művész, hanem egy közönséges udvari bohóc.

 

A kozmopolita jobboldali entellektüel, DJ Jeszy tehát hiába pózol zsö szüi vidéki tapló pólóban, miközben egyetlen 2 órás moderálásért felmarkolja egy vidéki dolgozó havi bérét. Békés Márton munkássága mindössze annyiból áll, hogy valamilyen propagandamédiumban sivalkodjon, hogy Esterházy Péter vagy akár Jancsó Miklós középszerű alkotó, akiket minél hamarabb el kell felejteni. De kiknek a javára? Érdekes módon az érvelés mindig csak addig tart, hogy a balliberális véleményterror elnyomja a konzervativizmus meg nem értett zsenijeit, azonban azt soha nem nevezik meg, hogy kik ezek a zsenik. Melyek azok a briliáns konzervatív, sőt Orbán-hívő alkotók, akiket méltatlanul elhanyagol a hálátlan közönség és a kritikusok? Természetesen csak azért nincsenek kiemelkedő, nagy teljesítményű konzervatív írózsenik, mert Gulyás Márton és a Lenin-fiúk rafináltan elhallgatják a létezésüket a nagyérdemű előtt.

Hol vannak a nevek, hol vannak a nagy művek? Ezekre a kérdésekre nem szoktak választ adni, ugyanis nem léteznek ilyen alkotók. Orbán János Dénes vagy Békés Márton akár felvásároltathatná az összes könyvheti standot a kenyéradójukkal, a művelt olvasó akkor sem fog sorban állni azokért a rémségesen provinciális kecskerímes förtelmekért, amiket a házi költőik néha kiontanak magukból. A NER katonái, beleértve Békés Mártont is, abban a tévednek a legnagyobbat, hogy a kultúra olyan, mint a hőn imádott alaptörvényük, éppen ezért azt nem foglalhatják törvénybe, hogy holnaptól csak és kizárólag „a szexi új kultúrát” lehet majd olvasni. Sőt, a kultúra nem egy olyan reform, amit majd megszavaztatunk a magasságos Néppel, hogy ők mit szeretnének a könyvesboltok polcain látni.

Kultúrát teremteni nem annyiból áll, hogy a Klubrádióban már-már halált megvető bátorsággal prédikáljuk a szegény elnyomott fidesznyikeknek, hogy márpedig Esterházy Péter nem jó író.

A sivalkodás a nagyon régóta közhelyesnek és meghaladottnak számító „népi-urbánus” diskurzus mellett tulajdonképpen semmi mást nem jelent, mint egy provinciális, reflektálatlan, kritikátlan és önmagába zárkózó kultúra meghonosítását. Ha iszlamofóbiáról és xenofóbiáról van szó, akkor a jobboldaliak folyamatosan az európai értékeket tűzik a kalapjukra, reálisan azonban semmilyen módon nem kívánnak bekapcsolódni az európai művészeti és tudományos áramlatokba. Wass Albert munkásságát méltatni Kassák Lajos ellenében nem egyszerűen csak ízlés kérdése, hanem műveletlenség és tudatlanság. Esterházy Péter vagy Jancsó Miklós életművének megítélése a felkészült irodalomtudósok, kritikusok, esztéták stb. feladata és munkája, nem pedig a műveletlen önjelölt NER-cselédeké.

 

Talán nehéz elfogadni, hogy a mi kultúránk részei ugyanúgy Esterházy Péter, Jancsó Miklós, Nádas, Krasznahorkai, Tandori stb., mint többek között Napóleon, Goethe, Thomas Mann, Tolsztoj és az európai kultúra egyéb nagyjai. Ezt a kultúrát pedig még mindig rengeteg, autonóm gondolkodó és az ízlés nevében munkálkodó ember képviseli Magyarországon is.

Az intézményeinket tudjátok gyarmatosítani, a szellemi erőnket azonban nem. A néphez tartozó földet el tudjátok lopni, a kultúránkat azonban nem.

Hogy a 21. századi magyar jobboldali kultúra alapja végül is micsoda, az nem derül ki: irracionalizmus, népi romantika, feudális hierarchia, elavult fajelmélet és keresztényfundamentalizmus? Mindenesetre annál kevésbé szexi vagy forradalmi dolog nem létezik, minta regnáló hatalom seggéből és a leszakadó proletariátustól elzárt vagyonból kihirdetni a nívótlan old spice-kultúrát.

Olvass tovább!