Csütörtökön jelent meg a 24.hu-n egy cikk arról, hogy Csepelen erőszakkal – veréssel, fenyegetéssel – próbálják eltávolítani a kerület központi részeiről a hajléktalanokat. Az elkövetők nem rendőrök, hanem az önkormányzat felbérelt verőlegények. Ez volt az apropója annak, hogy az Autonómia csoport egy közös sétát szervezett Csepelre.

Nem tudom, hogy a 20-30 antifasiszta jelenléte, vagy a 24.hu-n megjelent cikk hatása volt-e, de a verőlegények aznap nem jelentek meg Csepel utcáin, így lehetőségünk volt beszélgetni az utcán élőkkel. Számukra nem csak az jelentett sokat, hogy vittünk nekik konzerveket, hogy kiosztottunk pár szórólapot és, hogy aznap nem kellett tartaniuk az őket fenyegető „biztonsági szolgálattól”, hanem az is, hogy vannak még olyanok, akiket érdekel a sorsuk, akik értük és nem ellenük mennek az utcára.

Pedig ez lenne a baloldaliság alapja: kiállni egymásért.

Triviális, közismert, mégsem árt újra és újra elismételnünk: addig tudunk létezni, amíg számíthatunk egymásra. 2018 Magyarországán a NER végleg megszilárdult, azonban ellenségekre továbbra is szüksége van, hiszen létezését csak így tudja legitimálni választók felé. Az ellenségei pedig azok lesznek, akiken a rendszer segíteni hivatott: a szegények és az elesettek. Így váltak újra a hajléktalanok a hatalom céltábláivá.

Az új szabályozás nemcsak embertelen, hanem kifejezetten veszélyes, célja pedig tényleg nem lehet más, minthogy szőnyeg alá söpörje a problémát. Mert a törvényhozók számára a hajléktalanok jelentik a problémát, nem pedig az, hogy az állam képtelen védelmet nyújtani az embereknek. Nem azt szégyellik, hogy az önkormányzatok inkább elherdálják az önkormányzati lakásokat, nem az kellemetlen nekik, hogy a szociális szférában túlhajszolt emberek dolgoznak éhbérért, hanem azt érzik problémának, hogy ezzel mások is szembesülnek.

Egy legyet két csapásra: új ellenségkép és a rendszer áldozatainak eltakarítása egy törvényen keresztül. A gonoszság netovábbja pedig az, hogy mindezt képesek úgy előadni, mintha a hajléktalanok érdekeit tartanák szem előtt.

Ezért éreztük fontosnak, hogy ott legyünk Csepelen, mert ha csak egyetlen napra is elmaradt az emberek zaklatása, ha csak egyetlen estére biztosítani tudtuk az utcán élőknek az étkezés lehetőségét, ha csak egy embernek segíteni tudtunk azzal, hogy odaadtuk neki az Utcajogász szórólapját, akkor már megérte. A forradalom ugyanis ilyen apró tevékenységekből épül fel.

Jelenleg olyan világban élünk, ahol a szolidaritás forradalmi tett.

Legyetek hát forradalmárok. Szervezzétek meg önmagatokat, segítsetek másoknak és mindenekelőtt álljatok ki az elesettek mellett.