A tőke materiális görcsei folyamatosan új tereket (és új terek ígéretét) teremtenek a kvázi-autonóm társadalmi és kulturális kapcsolatok számára – csak azért, hogy aztán darabokra tépjék őket.
Daniel Guérin (1904-1988), francia munkásmozgalmi gondolkodó, liberter kommunista és anarchista hatalmas, ám Franciaországon kívül kevéssé ismert életművének egy darabja hamarosan olvasható lesz magyarul is. A Daniel Guérin-antológia, Losoncz Márk és Poór Péter fordításában elérhető lesz a Részeg Hajó hamarosan megújuló honlapján.
A mitikus erőszak megnyilvánulását és jogteremtő erejét Niobé története példázza. Ha Prométheusz a lázadó, a „nagy bűnöző”, akkor Niobé a bűnhődő és a gyászoló prototípusa. Háromrészes sorozatunk befejező része következik.
Erőszak és jog elsősorban abban közös, hogy mindkettő erkölcsi viszonyokba avatkozik bele. Folytatjuk múlt héten megkezdett, háromrészes sorozatunkat.
A jog akkor is bűnre ítél, ha nincsen jogi ítélet, vagyis nincsen konkrét büntetés; a jog által uralt erkölcs nem lehet szabad, csakis bűnkonstellációkban gondolkodhat.
1920-ra Benjamin proto-marxista és forradalmi politikai radikalizmus irányába fordult. Híres 1921-es esszéje „Az erőszak kritikájáról” tanúskodik e fordulatról gondolkodásmódjában.
Egy anarchista számára az állam bűnszervezet, amely mérhetetlenül több kárt okoz, mint amennyi jót. Így kivált érdekes az első anarchista titkosszolgálat története.
A tőkés társadalomban a munka az oka minden szellemi degenerálódásnak, minden szervi elkorcsosulásnak.
Egy németes műveltségű minisztériumi könyvtáros útja a gnosztikus filozófiától az ideális anarchizmusig Krisztus tanításait követve.
Bozóki András és Sükösd Miklós dolgozata a magyar anarchizmus kiemelkedő szellemű gondolkodójáról.
A szocializmusnak és anarchizmusnak csak egy útja lehet. Az anarchizmus nélkül való szocializmus – ha lehetséges volna – az emberiségnek talán a mostaninál még reménytelenebb rabszolgaságát, az isten kegyelméből való hivatalnokuralmat jelentené.