Zoe Baker: Anarchizmus és szeretet
Az anarchisták „a szeretet és a szabadság diadalát keresik”. ♥
Az anarchisták „a szeretet és a szabadság diadalát keresik”. ♥
A fasiszta politika nem éri be annyival, hogy „ingyenélőként”, „bűnözőként” bélyegzi meg az ellenségnek kikiáltott csoportot, hanem szociálpolitikai eszközökkel is igyekszik a „másikról” alkotott mítoszt valósággá alakítani. Ennek egyik leghatásosabb módja az érintettek megfosztása a munkalehetőségektől.
Előbb a kapitalista fejlődést figyeltük meg, majd a munkások küzdelmét. Ez hiba. Arra van szükségünk, hogy visszatérjünk az alapokhoz, az alapot pedig a munkásosztály küzdelmei jelentik.
Az iparilag előállított áru a kapitalizmusban minden, csak nem szűkös, csakis a pénz felől tekintve számít valami szűkösnek, annak értelmében, hogy ki fizetőképes (és ki nem), vagyis nem természeténél fogva adott.
A jövendő társadalom egyéne képes és motivált is arra, hogy kapcsolatrendszerét tudatosan, szándékoltan maga alakítsa. A radikális munkásmozgalom pedagógiai célja tehát értelemszerűen ilyen emberek nevelése.
A libertariánus szocializmus a szocialista alapelvek legátfogóbb és legkövetkezetesebb megtestesítője. Ne félj! A szabadság lehetséges. Ennek felismerése a társadalmi forradalom első lépése.
Benjamin mindig is üdvözölt mindent, ami hasonlított a világi fölszabadulásra.
A Tett szerkesztősége sorozatban részleteket közöl a 4 ezer oldalas Anarchista GYIK-ből. A harmadik részből kiderül, hogy miért érdemes támogatni a közvetlen demokráciát.
Walter Benjamin marxizmusa sokban táplálkozik az anarchizmushoz és szürrealizmushoz való ifjúkori kötődéséből, állítja Michael Löwy marxista szociológus és filozófus.
Kik laknak benne? Minek költöztek oda? S mit tesz vele a fasizmus? Minderre választ ad hírneves szerzőnk, Lukács György.