Szombat délután a Tanulni szeretnék mozgalom tüntetést szervezett az alábbi felütéssel:

„Egy önszerveződő hallgatói csoportként arra buzdítjuk azokat, akik hisznek a független tudományban, hogy csatlakozzanak hozzánk, hogy megmutassuk elkötelezettségünket a kutatás szabadsága mellett Magyarországon. Küldjünk egy határozott és egységes üzenetet Magyarország kormányának: nem nézzük tovább tétlenül az akadémiai szabadságot ért támadásokat!”

Az apropó, hogy egyszerre több fronton indított támadást a kormány az egyetemi közösség ellen: az akadémiai szabadság letörésével (például a társadalmi nemek tanulmánya szak betiltásával), a hátrányosabb helyzetűek kizárásával a felsőoktatásból (a Corvinus piacosítása, mint kommunikáltan követendő modell a jövőben a felőoktatás számára) és hangulatkeltő kampánnyal (a CEU elzavarását semi más nem igazolja, mint hogy „Soros”, és pusztán a kormány saját félrevezetést célzó propagandájának alátámasztásáért történik).

A tüntetők több helyszín érintése után letáboroztak a Kossuth térre, ahol néhányan maradni is fognak a kormány CEU-val kötött megegyezésig. Addig is Szabadegyetemet működtetnek a Kossuth-téren a szolidaritás nevében. A kormánysajtó reakciója alig valami, egy kis bagatellizálás, Sorosozás és libsizés – ennél több szót részükről már nem érdemelnek az ilyen megmozdulások.

Miért érdekes mégis ez a tüntetés? Mert tettenérhető benne a kormány neoliberális politikája, és az azzal szembeni egyetlen használható eszközünk: a szolidaritás.

A felsőoktatás piacosítása (és nem mellékesen a CEU elzavarása) nem csak a diákok ügye, éppúgy, ahogy a rabszolgatörvény sem csak a közvetlenül érintett dolgozók ügye.

Hanem a tiéd is.

Az Orbán-kormány a neoliberális rezsim politikai apparátusa. Nem véletlen, hogy a kormánypropaganda kommunikációja szerint mindez egy:  libsiség, komcsiság, Gyurcsány, Soros meg a sivalkodás. Ezeket a fogalmakat direkt mossa össze a kormánypropaganda, hogy nehezebb legyen eligazodnod, és ne ismerd fel a saját érdekeidet.

A neoliberalizmus egy olyan gazdasági-politikai rendszer, amelyben a rendezőelv a globális nagytőke hatalma, amelynek érdekérvényesítését a helyi állam segíti (értsd a nagytőke érdekérvényesítése mindenki mással – például veled – szemben). A legmarkánsabb jellemzői a közvagyon átcsoportosítása a tőkéhez (a.k.a. privatizáció), a piacra vonatkozó szabályozások feloldása (például a munkavállalókat védő törvényeké), és a tőke költségeinek a munkavállalókra terhelése (úgynevezett megszorítások).

Magyarországon a politikai rendszerváltás óta minden kormány a neoliberális vonalhoz tartozott és tartozik, beleértve az Orbán-kormányt is.

A kormány propagandistái tudatosan azért neveznek ballibnek, neoliberálisnak és komcsinak mindenkit, aki felfogta hogy a Fidesz nem a te, nem az ő, és nem az én érdekképviseletem, hogy ne tudj megfogalmazni ellenvéleményt, vagy ha mégis, akkor a duplagondollal egyből visszacsatoljanak a saját propagandájukba, és ellehetetlenítsék a társadalmi párbeszéd lehetőségét. Teszik ezt azért, mert a társadalmi párbeszéd nem egy üdvözlendő fejlemény, ha te vagy a neoliberális elit, ugyanis ha mindenki más, például aki bérért dolgozik, vagy még rendes bérért se, esetleg még munkát sem kap, rájön, hogy egymással vannak valós közös érdekeik és nem a választott képviselőikkel és a nagytőkés klientúrájukkal, esetleg összefogva képesek lennének érdekérvényesítésre ezekkel szemben. A kommunikációs módszer az, hogy  ezekkel az instant félreértelmezésekkel kényszerpályára viszik a közbeszédet.

Soros. Ezt 2015 óta nem értem, hogy jön ide, de úgy tűnik jó kimondani. Soros. A szombati tüntetést is ezzel nyugtázta a kormánysajtó.

Illetve de, tudom hogy jön ide. Soros. A kormány szerint ballibbant sorosista vagyok, hogy ne vehessek érdemben részt a társadalmi problémák artikulálásában.

De vissza a valósághoz: neoliberális az a politikai rendszer, ahol a hatalom a nagytőke érdekeit érvényesíti a polgárai nagyrészével szemben. Soros.

Teszi ezt privatizációval, mint mondjuk hogy a te érdekeidre hivatkozva piacosítja a Corvinus egyetemet (állítólag nem kell eltartanod a romkocsmák mélyén merengő értelmiséget, de ettől te mondjuk nem fizetsz kevesebb adót), vagy közpénzen finanszíroz atomerőmű építést és egyéb ellenőrizhetetlen költségvetésű projekteket, amiken keresztül közvagyon jelentős része csoportosul át az elithez. Soros.

Teszi ezt a munkavállalókat védő törvények feloldásával, például hogy a munkáltató kedve szerint túlóráztathasson. Téged meg engem, már ha kaptál munkát (és ez esetben hálás legyél). Soros.

Teszi ezt megszorításokkal, mint mondjuk hogy az egészségügy és a közoktatás költségvetésén, vagy éppen a szemétszállításén. Hogy mondjuk legyen hely az amúgy deficites a költségvetésben, és beleférjen a német autógyár adókedvezménye, meg hogy a gyár költséghatékony működéséhez szükséges infrastruktúrát a te adódból építhessék fel. Még akkor is, ha ezt gazdaságpolitikának nevezi, és nem megszorításnak. Soros. (Ez olyannyira így van, hogy a szombati tüntetés óta Szijjártó saját száján is kicsúszott ugyanez. Már abból a szempontból sajátján, hogy az ő fejéhez van nőve, de nem sok más értelemben.)

De nyilván nem csak a te érdekeidről van szó, vagy az enyémekről. Ez a fajta gazdasági és politikai berendezkedés, miközben a bérmunka tartja mozgásban, neked és nekem hazudott egy álmot, hogy legyen miért felkelned holnap: hogy szép lehetsz és gazdag, ha ügyes vagy.

De még ha szerencsés is vagy, akkor is csak évente 4-5 napra próbálhatod ki milyen az elit élete. Szabad vagy, mert ha van némi többleted azon felül, amiből nem halsz éhen, elutazhatsz például nyaralni.  Közben a kormánypropaganda és a kereskedelmi média bemutatják, és kriminalizálják azt, ha nincs. A napról napra élést, az éhezést hogy tudj fűteni, vagy az utcát. Ha nem keresel eleget, és szociális támogatásra szorulsz, nem vagy elég képzett a huszonegyedik század céltalan, de jobban fizető bérmunkáihoz (mert mondjuk sosem támogatott senki a tanulásban), nem illeszkedsz a családmodellbe és nem adsz a hazának gyereket (az én unokáim fognak téged is eltartani, mi?), te vagy a probléma oka. És Soros.

Az álmod, hogy egy pillanatra megtapasztalhasd, amit az elit mindennap (pillanatoknál hosszabb időre csak akkor lehetséges ez, ha beleszülettél, bevettek, vagy megnyerted a lottót. Legutóbbi esettel politikai hatalom nem jár, legfeljebb a fogyasztásod magasabb szintre emelése), azok miatt nem történhet meg, akiket veled együtt, vagy még jobban elnyom a kapitalista logika és a neoliberális állam. A prekariátus hibája, a hajléktalanhibája, a migráns hibája. Te ezekre haragudj, ne a politikai és gazdasági elitre – örülj hogy van állásod, még akkor is ha alulfizetik, és a bevételed jó részét szépen újraosztják az arra (szerintük) érdemesebbeknek. Ameddig nem éhezel, érezd úgy, hogy a rendszer haszonélvezője vagy.

Nyilván nem vagy.

A szolidaritás egy nagyon alapvető megközelítésben az lenne, hogy felfogod: veled nem az tolt ki, aki

• nem kapott munkát, és a „te adódból tartják el”, mert nem tartják el;
• az utcán él és annyira Soros, hogy provokációként nem szégyell megfagyni télen;
• az egyetemen a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségeket tanulmányozza (gender studies, röviden);
• meleg, nem tiszteli a keresztény családmodellt, és neked kell helyette gyermeket adni a hazának;
• migráns, mert az elit egy másik helyi érdekcsoportja máshol élhetetlenné tette a környezetét;
• „………” (biankó rész a rendszer jövőbeli igény szerinti ellenségképeinek).

A szolidaritás azt jelentené, hogy felfogod: ők nem az ellenségeid. Ők azok, akik ugyanúgy ráfaragtak a kapitalizmusra és a tőke állam által képviselt érdekérvényesítésére.

A szolidaritás azt jelentené, hogy segítsünk egymásnak a rendszer túlélésében, és ha ez sikerült, akkor az érdekérvényesítésben. A saját érdeked érvényesítésében a kormánnyal, és a külső és belső nagytőkés klientúrájával szemben.

Ez lenne a társadalmi szolidaritás: a kizsákmányoltakkal való sorsközösséged felvállalása. Hosszabb távon: egy olyan jövő képe, ahol a közügyek gyakorlása emancipáló együttműködést jelent minél szélesebb rétegek számára. Nem pedig a neoliberális elit hatalmának fenntartása és szélesítése mindenki más kárára.

A rendszer és a tőke számára ez vagy: aki azért él, hogy termelje és újratermelje a hatalmát adó pénzt, és az ehhez szükséges társadalmi viszonyokat. Ezt helyezi eléd, mint funkciódat és lényegedet. Ha te nem ezt a sorsot szánnád magadnak, itt az ideje, hogy végiggondold, mik a saját valódi érdekeid, és ezek kikkel közösek. A tőkénél a pénz, a hatalom, az erőszakmonopólium és az érdekérvényesítés teljes eszköztára, mint többek között a demokratikusan választott képviselőid és törvényhozóid, akik a tieid helyett az ő érdekeiket képviselik. Ezzel szemben csak a sorstársaid segítségére számíthatsz, azaz mindenkiére, aki nem haszonélvezője a rendszernek. És félreértés ne essék: attól, hogy nem éhezel, hogy van akinek a rendszer elosztó logikája még kevesebbet, vagy egyáltalán semmit nem juttat, még nem vagy haszonélvezője. A sorstársaid segítsége viszont sokkal több is lehet, mint aminek hangzik:  minden teremtő hatalom a miénk, mi működtetjük nap mint nap ezt a szomorú világot, az elit csak az irányt szabja.  Ha nem hagyjuk, hogy ezt a teremtő hatalmat ellenünk szervezzék és rendezzék a társadalmi viszonyok alakításával, minden lépéssel kevesebb hatalma lesz a rezsimnek.

Ez lenne a bal a ballibből. Ezért fúj rá a kormány. Nekem erről a szolidaritásról szólt a szombati „sorosista” tüntetés.

Hol tudod elkezdeni keresni a saját érdekeidet és azok közös képviseletét? Például nézz ki a Kossuth térre a Tanulni szeretnék mozgalom szabadegyetemére. Vagy gyere el a Magyar Szakszervezeti Szövetség tüntetésére a rabszolgatörvény ellen december nyolcadikán, ott nem Lezsák Sándor fog moderálni.

A szerző egy multicég bérmunkása.