Több mint egy hét telt el a rabszolgatörvény elleni első tüntetés óta, majd folytatódtak a tüntetések amikor 12-én, szerdán elfogadták a törvényjavaslatot, több másik szuper intézkedéssel együtt. Az első szombati tüntetés a szakszervezetekkel energikus és háborodott volt. Majd a botrányos parlamenti ülés napján lévő megmozdulás igazán felemelőnek bizonyult. Látszódott az embereken a csalódottság és a polgári értékrendű tüntetéshagyományok bomlásnak indultak. Gyújtogatás, törés, zúzás. Másnap 13-án a Kossuth terén összegyűlő tömeg kevésbe volt felkészülve mint a rendőrök. Könnygázspray-s rohamrendőrök várták az oda érkező embereket. A parlament keleti és déli oldalán egyszerre néztek farkasszemet, ezzel kifejezve a rendszer elleni nemtetszésüket.
Az ezután következő történések a rendőrök igen szerencsétlen, de jól koordinált munkáját testesítettek meg. A körúton vonuló tömeget sikerült nagyjából tíz kisebb csoportra bontaniuk, és elkezdődhetett a kamerába való névbemondás.
Véleményem szerint ez volt a csúcspontja ennek a hullámnak, mivel az utána következő napokban, elsősorban pénteken a nagyszerű ellenzéki pártok is becsatlakoztak a tiltakozásba, akik nagyjából olyan szinten vergődtek eddig a választások óta, hogy szinte a megszűnés szélére keveredtek (ami igen időszerű lenne már). Úgy latszik, hogy a rabszolgatörvény által generált káoszt nagyszerű módon kihasználják és próbálják saját politikai eszközükként használni imázsuk növelésére.
Ennél nagyobb patkányságot nem tudnék elképzelni a mai magyar ellenzéki politikában.
Az ellenzéki pártok egységet próbálnak mutatni egymás között, olyan ellenzéki párttal kézen fogva, akik mai napig nem tagadhatnák le (pedig próbáljak), hogy a választóik túlnyomó többsége rasszista, homofób és nőgyűlölő. Ebből adódóan következik, hogy valójában csak a pártok egyeznek ki, viszont választóik továbbra sem fogják szívlelni egymást.
Ezek után lett a rabszolgatörvény (ezáltal a magyar dolgozó nép) teljesen kiforgatva és megfosztva valós harcától, amikor az MTVA székházánál a mélyen dicső magyar politikai ellenzék legjava óriási drámát sikerült produkáljon.
Mindegyik ellenzéki politikus egytől egyig ott volt, aki számít (főleg a huszonegyedik századiak), és egyszer csak bement, majd kijött, közben elment pisilni meg megivott egy forró teát (míg a nép, több órán keresztül kint fagyoskodott az utcán). Nevüket meg sem említem, mert gyalázatosnak tartom ezt az egészet, amit az ellenzek csinál, az emberek lelkesedésével, türelmével, bizalmukkal és elkeseredettségükkel. Magukat mártírként pozicionáló politikusok, akik nagyon jól tudják hogy kell megmutatni azt, hogy a néphez tartoznak, miközben ők is annak a politikai elitnek a részei és ugyanúgy átvernek mindannyiunkat, mint ahogy azt a fideszes bajtársaik is teszik immáron huszonkilenc éve. Közben arra lehet figyelmesnek lenni, hogy a „munkás diák egy az irány”, az „általános sztrájkot” és a „hogy tetszik a túlóra” skandálásokat ismételten átveszik a már megszokott és egyben unalmas polgári, liberális, centrista, semmitmondó és követeléstelén „bajszos szar”, „Orbán egy geci”, „Kövér László fogyjon le” és persze a „ria ria hungária”. Azt meg el ne felejtsük, hogy a tegnapi napon a Momentum, a Liberálisok, a DK, az MSZP, a PM, a Jobbik és az LMP tüntetett az MTVA székháznál…
Ezzel teljes mértékben megtörték azt az tömeget, ami az első tüntetéseken még egységes volt. Megszűnt a tömeg valódi tömeg lenni, és ismét felváltotta a pártokra szakadás, ami antagonisztikus ellentéteket hordoz magában.
Ezért meg szeretném köszönni minden magyar munkás nevében – legyen az akár bányász, akár egy multinál a számítógép monitorját bámuló callcenteres – a magyar ellenzéki (kollaboráns) hatalmi elitnek ezt a nagyszerű politikai térfoglalást, amit eszméletlen módon sikerült bejátszaniuk saját kis játszmáikba, hogy a népet újra különböző pártzászlók irányítása alatt bontsák fel. Nyilván hülyék lettek volna ezt nem meglépni. De vigyázzanak, mert eddig csak Orbán Viktorhoz és a haverjaihoz szólt a tömeg, de nehogy a következő hasonló tüntetési hullámkor már az egész országgyűléshez szóljon a nép felkérése a takarodóra.
