A 14. Balkáni Anarchista Könyvvásár résztvevőinek nyilatkozata

Az anarchista és tekintélyellenes mozgalom számos képviselője, kollektívája, kezdeményezése gyűlt össze ismét a 14. Balkáni Anarchista Könyvvásárra Kolozsváron – a COVID által ránk rótt kétévnyi kihagyás után, 2022 június 24. és 26. között.

A Balkán különböző szegleteiből érkeztünk és azon túlról is: az úgynevezett bulgáriából, szlovéniából, romániából, görögországból, törökországból, horvátországból, magyarországról, szerbiából, valamint az úgynevezett litvániából, ausztriából, németországból, svájcból, franciaországból és brazíliából.

Azért gyűltünk össze, hogy ötleteket cseréljünk, megosszuk egymással a jelenleg is zajló küzdelmekkel kapcsolatos fejleményeket, és megerősítsük a bizalom és szolidaritás konkrét kötelékeit az elvtársak között.

Következtetéseket levonva számos kérdést megvitattunk, bár sokat nyitva is hagytunk.

Tanácskozásunkat az internacionalizmusról és a kölcsönös segítségnyújtásról való gondolkodással nyitottuk. Felidéztük, hogy a Balkáni Anarchista Könyvvásár (továbbiakban BAK) a határokon túlmutató nemzetek feletti szerveződés hagyományába ágyazódik, amely az anarchista mozgalomra a kezdetektől fogva jellemző volt.

Párhuzamot vontunk a latin-amerikai és a balkáni elnyomó rendszerek között, mivel mindkét földrajzi térség a kapitalista világrendszer perifériáján helyezkedik el a kizsákmányolás történeti befolyása alatt.

Kijelentjük, hogy a közös gondolkodás és cselekvés gyakorlatilag lehetetlen, ha ezek nem a közvetlen személyes kapcsolatokban gyökereznek, amihez a közös fizikai terek felbecsülhetetlen fontosságúak – ezek egyike maga a BAK is.

Továbbra is valljuk, hogy az érdemi nemzetközi szolidaritás nem a globális szuperhatalmakra való kizárólagos összpontosítást jelent, hanem azt, hogy kihívás elé állítjuk és szétzúzzuk a kapitalista és állami hatalmak központjait azon térségekben, ahol tevékenykedünk.

A háború roppant árnyéka tornyosul a kontinens fölött. A Balkánon máig érzékelhető nyomokat hagytak az egykori Jugoszlávia háborúi. Erre a fájdalmas történelmi tanulságra támaszkodva hangsúlyozzuk, hogy Ukrajnában a háború közelmúltbeli elfajulása ismét megmutatta a globális állam és a kapitalista erők hajlandóságát a szervezett és technológiailag kifinomult erőszakra, a tömeggyilkosságokra és a szisztematikus pusztításra.

Az ukrajnai háború nem egyedi jelenség, pusztán a legutóbbi a háborúk sorában, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a világuralomért folyó versenyhez.

A háború egy eszköz, amivel az emberek, erőforrások és területek feletti kapitalista zsarnokság fenntartható és kiszélesíthető.

  Anarchisták és tekintélyellenesek vagyunk, ezért elutasítunk minden háborút és militarista programot. Célunk az aktív ellenállás a háborúval és mindazzal szemben, ami táplálja azt – a nacionalizmustól és vallási szélsőségességtől, a patriarchátuson át egészen addig az elképzelésig, hogy a végtelen gazdasági növekedés a társadalmi szerveződés központi célja.

Teljes szolidaritásunkat fejezzük ki mindazokkal, akiket a háború pusztító erői sújtanak. Tudomásul vesszük ukrajnai elvtársaink rendkívül nehéz helyzetét, akik a túlélésükért küzdenek, valamint oroszországi és fehéroroszországi elvtársainkét, akik a háborúval szembeni ellenállásuk miatt szélsőséges elnyomásnak vannak kitéve. Beszélgetéseink során folyamatosan visszakanyarodtunk egy sor olyan kérdéshez, amelyekre véleményünk szerint sokféle gyakorlati választ kellene adni: Hogyan álljunk ellen a háborúnak és a militarizációnak a saját környezetünkben? Hogyan lehetséges a kölcsönös segítségnyújtás és a szolidaritás az érintettekkel? Hogyan kerüljük el, hogy erőfeszítéseinket a háború fenntartásának és a kapitalista érdekek bebetonozásának igazolására használják fel?

Mindenekelőtt ellen kell állnunk a háború spektákulumának, ami annak érdekében egyszerűsít le mindent, hogy az államokat, a hadiipart és a hadseregeket irányító elitek engedelmes eszközeivé tegyen minket. Ehelyett arra kell törekednünk, hogy megértsük a háború szerepét a kapitalista rendszerekben, valamint minden egyes világégés okait. Így lehetünk képesek ellenállni, és ellentmondani annak, hogy alárendelődjünk a szüntelen robajló háborús gépezeteknek. Ebben a helyzetben elengedhetetlen az alulról jövő társadalmi mozgalmak kiépítése.

Eszmecseréink egy másik köre a queer gyakorlatok nem normatív és tekintély ellenes vetületét érintette. Hangsúlyoztuk az anarchafeminista és queer gyakorlatok folyamatos építésének fontosságát a Balkánon, és meghatároztunk néhány konkrét területet a jövőbeli cselekvés számára:

1. Politikai szerveződésünk során túl kell lépnünk az elnyomó struktúrákon, és tudatosan el kell köteleződnünk a patriarchátus elleni küzdelem mellett akkor is, amikor az anarchista és tekintélyellenes mozgalmakon belül találkozunk vele. Ehhez pedig együtt kell működnünk egymással, valódi figyelmet fordítva a nemi alapú elnyomásra, amely életünk szerves részét képezi. Arra kell törekednünk, hogy a társadalom által ránk rótt, vagy éppen önmagunk által magunkra vett kategóriákon túlmutató összetartozást és kölcsönös tiszteletet teremtsünk. Hangsúlyoztuk, hogy a gondoskodás gyakorlata kulcsfontosságú e célok eléréséhez. Örömmel látjuk, hogy a BAK pozitív kifejeződése ennek a szemléletnek.
2. Belátjuk, hogy a Balkánon hiányos a queer anarchafeminista irodalom, és ezt olyan problémának tekintjük, amely azonnali fellépést követel meg tőlünk.
3. Rámutattunk, hogy a COVID-19 válság, a háború és az új fasiszta erők térnyerése számos földrajzi térségben egybeesik a kifejezetten nőket és queer embereket érintő elnyomó jogszabályok bevezetésével. Azt sejtjük, hogy a nők autonómiája és a saját testük feletti rendelkezés elleni nagy horderejű és széles körű támadás folytatódni fog.

Azt is látjuk, hogy az éppen megerősödő tekintélyelvű társadalmi és politikai erők hogyan teremtik újra folyamatosan a maszkulinitást oly módon, ami nagyon is összhangban van a háborús gépezet igényeivel.

Ezért a patriarchátus elleni harc egyúttal a háború és a militarizmus elleni harc is.

De az új háború nem az egyetlen olyan fennálló válság, amely felerősíti társadalmaink repatriarchalizálódását. A reprodukciós képességeinket érő valamennyi támadás elleni harcnak is helyet kell találnia szerveződéseink szívében. Hisszük, hogy az anarchafeminista elvtársak által kifejlesztett eszközök és szemléletek valamennyi anarchista és tekintélyellenes irányzat számára hasznosak lehetnek. Mindenekelőtt azonban forrásokat kell biztosítani a queer anarchafeminista perspektívák megerősítéséhez a Balkánon, és tovább kell gondolkodnunk azon, hogy miként lehet biztonságosabb tereket teremteni mindenki számára.

A COVID-19 világjárvány felfedte és elmélyítette a fennálló osztályellentéteket. Mindez mozgalmunk számára is hatalmas kihívást jelentett. Az ellenállás új módjait kellett kitalálnunk, és tisztában vagyunk vele, hogy ez nem mindig sikerült. A túlterheltség, a belső konfliktusok és a zavarodottság mindenütt problémát jelentettek, de sok pozitív eredmény is született ugyanakkor, amelyek inspirációként szolgálhatnak a jövőben.

Miután a veszélyhelyzet normalizálódott, mi is kénytelenek vagyunk elutasítani mindazt, amit ez maga után von: az állam egyeduralmát a közbeszédben és a politikai szerveződések felett, valamint a szélsőséges individualizmust.

Ez a helyzet arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy nem bízhatjuk az értelmezéseket kizárólag a szakemberekre. Ehelyett arra kell törekednünk, hogy kiszámíthatatlan helyzetekben is felelősséget vállaljunk saját döntéseinkért, és hogy közösségileg és elkötelezett módon a tudás valós idejű fejlesztésének szenteljük magunkat.

A megbeszélések egy másik fókuszában az „Európa-erőd” által feldúlt régiókból származó népek folyamatos kitelepítése állt. Arra törekszünk, hogy kiszélesítsük szolidaritási hálózatainkat, hogy támogathassuk a menedéket keresőket, és hogy ellenpontozzuk a mindenütt uralkodó rasszista, gyarmatosító attitűdöket és gyakorlatokat. Be kell látnunk, hogy a fokozódó határőrizet és megfigyelés mellett a menekülteknek az erőszakos visszatoloncolás, a bebörtönzés, a szenvedés és a halál jut osztályrészül. A szolidáris segítségnyújtást ugyanakkor kriminalizálják.

Mi minden határral szemben állunk, és arra törekszünk, hogy minden ember számára megteremtsük a szabad mozgás világát.

A diplomáciai mellébeszélés és az olyan irányelvek, mint a dublini egyezmény, ködbe burkolnak minket, azt az érzést keltve a szélesebb társadalomban, hogy tesznek valamit. Valójában viszont azt az embertelen állami gyakorlatot szentesítik, amely megtagadja a menekültektől a döntés puszta lehetőségét, hogy hol keressenek menedéket. Elítélünk továbbá minden olyan javaslatot is, amely arra irányul, hogy az emberi szenvedést kihasználva olcsó munkaerőt biztosítson annak a kapitalista gépezetnek, amelynek szerves részét képezik a brutálisan rasszista határőrizeti rendszerek.

Tanácskozásainkon a vidéknek a privatizáció, dzsentrifikáció és turizmus felpörgetése által történő neoliberális átalakulásával is foglalkoztunk. Ezen folyamatok szerintünk részét képezik a kapitalista térnyerésnek a vidéki területeken, a profitszerzés egy újabb módját jelentik az emberek és más élőlények, valamint a környezet kizsákmányolásával.

Elutasítjuk a városias közép- és felső osztályok eszképista fantáziálgatásainak romantikus diskurzusát, és arra törekszünk, hogy megteremtsük a vidéki küzdelmek megszervezésének és összefogásának módjait. Ez új lehetőségeket nyithat az élelmiszertermelés gyakorlati eszközeinek kipróbálására, a kapitalista társadalomban uralkodó elidegenedéssel szembeni ellenállásra, és egy olyan mozgalom ápolására, amely túlmutat a városon.

Ez a földhöz való hozzáférés visszaszerzését jelenti, és nem egy újabb fölparcellázást a profitszerzés érdekében. Vissza kell szereznünk a közös javainkat, hogy olyan fenntartható mozgalmak számára teremtsünk lehetőségeket, amelyek teljes mértékben magukévá teszik a környezettel és az élővilággal való tiszteletteljes viszony kívánalmát.

Ugyanakkor elismerjük, hogy mindez a reproduktív munkáról is szól, ezért meg kell erősítenünk a patriarchátus, a rasszalapú igazságtalanság és más kirekesztő gyakorlatok elleni küzdelmeinket.

Mivel az éghajlatváltozás igencsak megnehezíti a túlélés feltételeit, tisztában vagyunk azzal, hogy a jelenlegi kapitalista rendszerben a legsúlyosabb hatásokat ismét azok fogják elszenvedni, akik már jelenleg is ki vannak téve a kizsákmányolás különféle módozatainak.

A Balkáni Anarchista Könyvvásárt az odafigyelés, a tisztelet és a kölcsönös segítségnyújtás tereként valósítottuk meg három napon keresztül. Ez a helyi szervezőcsapat és az elmúlt egy évben végzett hatalmas erőfeszítéseik nélkül nem lett volna lehetséges.

Szívből köszönjük nekik!

Valljuk, hogy a kapitalista válságok újabb és újabb formában történő megjelenései közepette továbbra is a politikai munkánk középpontjába kell állítanunk a tágan vett anarchista és tekintély ellenes mozgalmak közötti bizalmi kapcsolatokat. Az előttünk álló kőkemény küzdelmeket tekintve sokkal fontosabbnak tűnik mindaz, ami összeköt, mint ami elválaszt bennünket.

Nincs nemzet, ami egyesít minket, sem háború, ami elválaszt!

Minden kormány és állam ellen!

A patriarchátus elleni küzdelem harc a háború és a militarizmus ellen!

Tegyük a kapitalista válságot az autoritás válságává!

Dühösek vagyunk, mert a rendőrség újabb 27 embert gyilkolt meg Melillában!

A kolozsvári 14. Balkáni Anarchista Könyvvásár résztvevői
2022. június 26.