Az izraeli hadsereg ezekben a pillanatokban is ontja a bombákat a Gázában rekedt emberekre. Már majdnem 3000 embert öltek meg [a cikk írása óta eltelt több mint egy hónap alatt ez a szám 13 ezer fölé emelkedett], és több mint egymillió embert kényszerítettek lakóhelyük elhagyására. Ez csak a legújabb fejezete a palesztinok ellen elkövetett több mint egy évszázados gyarmati erőszaknak.

Gyászolunk mindenkit a régióban, aki október 7-én, illetve az azt megelőző és az azóta eltelt napokban elhunyt, megsebesült vagy kényszerült otthona elhagyására. De, mint minden küzdelemben, a legnagyobb hatalommal rendelkezőnek van a legnagyobb befolyása arra, hogy a konfliktus milyen formát öltsön. Aggódunk a palesztinok életéért Gázában és a világ más részein, nem az izraeliek halála ellenére, hanem azért, mert a régióban csak úgy lehet bárki biztonságban, ha véget vetünk a palesztinok elnyomásának.

Az európai és észak-amerikai vállalati média az elmúlt tíz napban ˙(az írás október 17 jelent meg) az izraeli szenvedésre összpontosította a figyelmet, ahelyett, hogy feltárta volna azt az eseménysorozatot, amely ehhez a helyzethez vezetett. Az álláspontok túlnyomó többsége Palesztinán kívülről érkezik. Fontos, hogy közvetlenül a palesztinoktól is – akik mindenkinél jobban értik –, halljuk, hogyan jutott ide a helyzet.

Nagyon nehéz kommunikálni a gázai emberekkel, többek között a távközlési infrastruktúrát célzó izraeli légicsapások miatt. A helyzetet most egy Palesztina északi részén élő palesztin szemszögéből mutatjuk be, aki a kolonizáció alatti élet különböző aspektusairól és a felszabadításért folytatott, alulról szerveződő és szolidaritáson alapuló küzdelemről beszél.

Egy levél a palesztinai Galileából

A palesztinai Galileából írok ma nektek, Palesztina egy olyan részéből, amelyet a cionista gyarmati erők 1948-ban a Nakba^[1]] során elfoglaltak. Ezeket a szavakat 2023 októberében írom, egy olyan hónapban, amely örökre úgy marad emlékezetes, mint Palesztina és a palesztin harc fordulópontja. Névtelenül írok, mert a fenevad gyomrában élek, mert napjainkban a palesztinok megfigyelése és politikai üldözése Izrael által az 1948-as területen példátlan, mert a gyarmati projekt fasizmusa és totalitarizmusa napról napra erősödik, és minden egyes kimondott szóval kockázatot vállalunk.

Miközben ezeket írom, a fejem fölött harci repülőgépek  hasítják az eget. A hajtóművek hangja betölti a környéket. Az elmúlt tíz napban napkeltétől napnyugtáig, napnyugtától napkeltéig folymatosan repültek.

Ezek a harci gépek mind Gáza felé tartanak. Miközben ezeket a szavakat írom, ott éppen népirtás zajlik. Csupán kétórányira innen, Gázában, Izrael – a globális gyarmati birodalmi hatalmak támogatásával – eltörli a népemet a föld színéről.

Gáza: Nakba és a Somoud

Gáza, a mi szeretett Gázánk, az ellenállás. Gáza az emberi ellenállás örök szimbóluma. Gáza a seb, a szívfájdalom. Gáza a somoud [állhatatosság].

Gáza a Földközi-tenger keleti partján fekszik, keletről és északról izraeli településekkel, délnyugatról Egyiptommal határos. A mindössze 365 négyzetkilométeren élő több mint 2,2 millió lakosával a világ legsűrűbben lakott helyei közé tartozik. A Gázában élő palesztinok 70%-a menekült, akiknek családját még 1948-ban, a Nakba idején a cionista gyarmati milíciák űzték el a közeli városokból.

Izrael 2007-ben szárazföldi, légi és tengeri blokádot vezetett be Gáza ellen. A blokád bevezetése óta Izrael állam öt jelentősebb agressziót hajtott végre Gáza ellen.

Az elsőre 2008-ban került sor, nem sokkal a blokád bevezetése után. Ez 22 napig tartott, amely során 1385 palesztint öltek meg, köztük 318 gyermeket.

A második 2012 novemberében kezdődött. Nyolc napig tartott. 168 palesztint öltek meg, köztük 33 gyermeket.

A harmadik 2014 júliusában kezdődött, és 50 napig tartott. 2251 palesztint öltek meg, köztük 556 gyermeket, 1500 gyermek pedig árvává vált.

A negyedik agresszióra 2021 májusában került sor, a méltóságteljes felkelés során, amely a folyótól a tengerig, egész Palesztinában kitört. Tizenegy napig tartott, amely során 230 palesztint öltek meg, köztük 67 gyermeket. Tizenkét gyerek egy traumakezelő programban vett részt, amikor megölték őket.

Most egy ötödik agresszió zajlik Gázában, amely brutálisabb és katasztrofálisabb, mint bármi, ami korábban történt. Az izraeli légicsapások már közel 3000 embert öltek meg és több mint 12 000-et sebesítettek meg. Több mint 45 családot teljesen kitöröltek az anyakönyvekből. Az izraeli bombázások miatt több mint egymillió ember kényszerült elhagyni otthonát. Izrael elvágta az áram-, élelmiszer- és üzemanyag-ellátást Gázában, lakóépületeket, iskolákat, mecseteket, kórházakat és mentőautókat bombáz. Egész városrészek tűntek el.

Az emberek az éhezés határán vannak, és nincs hová elbújniuk, nincs hová menekülniük. Mindez a nyugati kormányok, például az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormányának egyértelmű és szégyentelen támogatásával történik, akik azonnal katonai támogatást küldtek Izraelnek. Mindez úgy történik, hogy az izraeli gyarmati propaganda a nemzetközi tömegtájékoztatási eszközökön keresztül palesztinellenes kampányt igyekszik legyártani, és azt, ami történik, „terrorizmus elleni háborúnak” beállítani, hogy így legitimálja a tömeges etnikai tisztogatást és a folyamatos Nakbát, amely több mint 75 éve zajlik Palesztinában.

„Ki a terrorista?” – A beleegyezés legyártása

Amint annak a történelem során tanúi lehettünk, a propagandát és a „beleegyezés legyártásának” taktikáját mindig is arra használták a gyarmati, birodalmi és fasiszta entitások, hogy legitimálják, fenntartsák és kiterjesszék ellenőrzésüket, továbbá igazolják a gyilkosságokat és a tömeges etnikai tisztogatásokat is.

A „beleegyezés legyártása” az az állami stratégia, amelynek célja egy olyan rendszer létrehozása, amelyben az emberek kérdés nélkül engedelmeskednek, és beleegyezésüket adják a vállalatok által támogatott propaganda és a tömegmédia által népszerűsített elvekhez, eszmékhez és tervekhez. Ezt állították az Egyesült Államok és szövetségesei érdekeinek szolgálatába Afganisztán 2001-es és Irak 2003-as lerohanásakor, valamint a Szíriában, Jemenben, Líbiában és a világ számos pontján kirobbantott háborúk és elkövetett atrocitások során, amelyek ártatlanok millióinak halálához és rengeteg emberi szenvedéshez vezettek.

Ma a tömegmédia megpróbál minket, palesztinokat dehumanizálni, terroristáknak beállítani, hogy könnyebb legyen igazolni az Izrael és szövetségesei által elkövetett minden atrocitást – mind a Gázai övezetben, mind azon kívül –, a palesztinok ellen.

Arabokként és palesztinokként nagyon jól tudjuk, milyen érzés, amikor „terroristaként” tekintenek ránk és bánnak velünk. De az államok, a kormányaik és a tömegmédia által most világszerte gyártott palesztinellenes propagandakampány léptéke példa nélküli számunkra is.

A második intifáda idején, a 2001. szeptember 11-i események után a palesztin hip-hop együttes, a „DAM” kiadta a „Meen Erhabi?” (Ki a terrorista?) című dalt. Ebben az időszakban az izraeli telepesek olyan mondatokat skandáltak az egész megszállt Palesztinában, mint „halál a terrorista arabokra”. Emlékszem, hogy minden nap hallgattam ezt a dalt. Gyermekként ez formálta a tudatomat. Ma, 22 évvel később, a globális rendszer minden korábbinál erősebben nyomja azt a narratívát, hogy „a palesztin: terrorista”, mi pedig újra és újra elmondjuk: a gyarmatosító a terrorista, a telepes a terrorista, minden Izraelt támogató kormány terrorista, Izrael a terrorista.

A rendszer az emberek ellen

A palesztinai helyzet rávilágít a globális rendszer kegyetlenségére és brutalitására, de egyben az emberek hatalmas erejére is, világszerte.

A globális rendszer részéről rengeteg atrocitásnak és rútságnak lehettünk tanúi az elmúlt héten. Az Egyesült Államok ideküldte a „Gerald R. Fordot” – a valaha épített legnagyobb hadihajót –, az Egyesült Királyság pedig a királyi haditengerészet hajóit, hogy támogassa Izraelt az általa elkövetett népirtásban.

A francia rendőrség megveri a Palesztinát támogató tüntetőket. Francia tisztviselők követelik azoknak a bevándorlóknak a kitoloncolását, akik palesztinbarát tüntetésen vettek részt Franciaországban. Németországban a rendőrség letartóztat és megver embereket, csak azért, mert palesztin zászlót tartanak a kezükben. Ezek a gyarmati entitások és fasiszta kormányok ismét megmutatták valódi arcukat. Palesztinként mindig is tudtuk, hogy a globális rendszer ellenünk van, ezt már egészen fiatal korunktól kezdve megértettük. Semmit sem várunk a gyarmati entitásoktól. Nem bízunk a kormányokban, sem a globális hatalmakban. A mi bizalmunk kizárólag az emberekben és az emberek erejében van.

Mindezen atrocitások ellenére tanúi vagyunk annak is, hogy a felszabadítás és az igazságosság hangja hallható az utcákon szerte a bolygón, tanúi vagyunk az emberek erejének. Az emberek ismerik az igazságot, és ezt a tudást nem lehet elnyomni.

Láttuk, hogy ezrek vonultak fel Palesztina szabadságáért London és Párizs utcáin, még azután is, hogy betiltották a Palesztina melletti tüntetéseket.

Láttuk, hogy Lisszabon és Porto utcái megteltek dühvel, szeretettel és szolidaritással. Láttuk, ahogy testvéreink tízezrei tüntettek Palesztináért Irakban, Jemenben, Jordániában, Marokkóban.

Hogy az igazságot a napvilágra hozzuk, minden erőfeszítés számít. Minden egyes felemelt palesztin zászló számít. A szolidaritás minden megnyilvánulása számít. Minden Palesztináért szervezett erőfeszítés számít. Minden „a folyótól a tengerig” számít.

Igen, felfoghatatlanul fájdalmasak ezek a napok, de ma jobban tudjuk, mint valaha, hogy elkerülhetetlen a felszabadulás.

Csak idő kérdése. Palesztina szabad lesz.