A nyugati világ leggazdagabb, leghatalmasabb országai – amelyek a modern világ demokrácia és emberi jogok iránti elkötelezettsége lángjának őrzőiként tekintenek magukra – nyíltan finanszírozzák és éltetik Izrael népirtását Gázában. A Gázai övezetből koncentrációs tábor lett. Akiket még nem öltek meg, halálra éheztetik. Gáza szinte teljes lakossága lakóhelye elhagyására kényszerült. Otthonaik, kórházaik, egyetemeik, múzeumaik, különféle infrastruktúráik romhalmazzá lettek. Gyermekeiket meggyilkolták. Múltjukat szertefoszlatták. Jövőjüket nehezen látni.

A világ legfelsőbb szintű bírósága úgy véli, szinte minden indikátor megfelelni látszik a népirtás jogi definíciójának, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) katonái mégis tovább posztolják gúnyolódó „győzelmi videóikat”, amelyeken már-már ördögien gonosznak tetsző rituálékat ünnepelnek. Azt hiszik, nincs a világon olyan hatalom, amely majd elszámoltatja őket. De tévednek. Őket is és gyermekeik gyermekeit is kísérteni fogja, amit tettek. Azzal az utálattal és irtózással kell majd együtt élniük, amelyet a világ irántuk érez. És egy nap remélhetőleg mindenkit, aki háborús bűnt követett el – bármelyik oldalán álljon is a konfliktusnak – bíróság elé állítanak és megbüntetnek, szem előtt tartva, hogy

nincs egyenlőség az apartheiddel és a megszállással szembeni ellenállás, illetve az azok foganatosítása során elkövetett bűnök között.

A rasszizmus természetesen minden népirtási cselekmény alapköve. Az izraeli állam legmagasabb rangú tisztviselőinek retorikája – Izrael létrejötte óta – dehumanizálja a palesztinokat: élősdiekhez, férgekhez hasonlítja őket, éppen úgy, ahogy egykor a nácik dehumanizálták a zsidókat. Mintha a gonoszság széruma soha nem semmisült volna meg, és most csupán újra előkerült volna. A nagy erejű „soha többet” szlogenből kivágták a „sohá”-t. És itt maradt nekünk a „többet”.

Soha többet!

Joe Biden elnök, a világ leggazdagabb, leghatalmasabb országának államfője tehetetlen Izraellel, jóllehet Izrael nem létezne az USA finanszírozása nélkül. Mintha az eltartott fölébe kerekedett volna a jótevőnek. Ránézésre ez látszik. Joe Biden aggastyán gyerekként, fagylaltot nyalogatva áll a kamerák elé, és homályosan a tűzszünetről motyog, miközben az izraeli kormányzati és katonai tisztviselők nyíltan szembefordulnak vele, és fogadkoznak, hogy véghez viszik, amit megkezdtek. És hogy megállítsák a fiatal amerikai szavazók millióinak elpártolását, akik nem tűrik, hogy az ő nevükben kövessék el ezt a mészárlást, Kamala Harrisra, az USA alelnökére osztották a feladatot, hogy tűzszünetre szólítsa fel a feleket – miközben a dollármilliárdok tovább ömlenek a népirtás elősegítésére.

És mi a helyzet Indiával?

Köztudott, hogy Modi miniszterelnök közeli barátja Benjamin Netanjahunak, és nem kétséges, hogy kinek a pártján áll. India már nem Palesztina barátja. A bombázások kezdetén Modi sok ezer támogatója tette ki az izraeli zászlót a közösségi médiabeli profiljára. Segítettek Izraelnek és az IDF-nek a legaljasabb dezinformációk terjesztésében. Az indiai kormány azóta semlegesebb pozícióba hátrált – külpolitikai diadalunk, hogy sikerül egyszerre minden oldalon állnunk, képesek vagyunk a népirtás mellett és ellen is kiállni –, azonban a kormány világosan jelezte, hogy határozottan fel fog lépni minden Palesztina-párti tiltakozóval szemben.

Most pedig, amikor az USA exportálja azt, amiből bőséges feleslege van – fegyvereket és pénzt Izrael népirtásának segítésére –, India is exportálja azt, amiből bőséges feleslege van: a munkanélküli szegényeket. Ők helyettesítik majd a palesztin munkásokat, akik már nem kapnak munkaengedélyt, amivel beléphetnének Izraelbe. (Sejtem, hogy az újonnan toborzottak között nem lesznek muszlimok.) Olyan embereket, akik kellően kétségbeesettek és elszántak ahhoz, hogy egy háborús zónában tegyék kockára életüket. Akik kellően kétségbeesettek és elszántak ahhoz, hogy elviseljék az indiaiakkal szembeni nyílt izraeli rasszizmust. Amit világosan látni lehet a közösségi médiában – már ha valakit érdekel.

Az Egyesült Államok pénze és India szegénysége tovább olajozza Izrael népirtó háborús gépezetét. Micsoda szörnyű, felfoghatatlan szégyen!

A palesztinok a világ leghatalmasabb országaival állnak szemben. Szövetségeseik gyakorlatilag magukra hagyták őket. Mérhetetlenül sokat szenvedtek. De megnyerték ezt a háborút. Újságíróik, orvosaik, mentőcsapataik, költőik, akadémikusaik, szóvivőik, sőt még gyerekeik is olyan bátran, olyan méltósággal viselkedtek, hogy az a világ többi része számára ihletet adott. A nyugati világ fiatal generációja – különös tekintettel a fiatal zsidó emberek új nemzedékére az Egyesült Államokban – átlátott az agymosáson és a propagandán, és felismerte, hogy az apartheid és a népirtás az, ami. A nyugati világ leghatalmasabb országainak kormányai elvesztették méltóságukat, és az irányukban esetleg még megmaradt tiszteletet. Ismét. De a tiltakozók milliói Európa és az USA utcáin a világ jövőjének reményét jelentik.

Palesztina szabad lesz!

Arundhati Roynak a Working People Against Apartheid and Genocide in Gaza találkozóján, az újdelhi Press Clubban, 2024. március 7-én tett nyilatkozata.