The Combat Organization of Anarcho-Communists (magyarul  Anarcho-Kommunisták Harci Szervezete, röviden: BOAK) egy militáns anarcho- kommunista szervezet, mely része a fehéroroszországi és oroszországi partizán-mozgalmaknak. Célja a társadalmi forradalom és a libertárius szocialista társadalom felépítése. A 2022-es orosz invázió kezdete óta szabotálja a vasúti infrastruktúrát Oroszországban és Fehéroroszországban, valamint megtámadott és megsemmisített különböző orosz katonai toborzó irodákat és távközlési készülékeket. A következő interjút a Varjú Kollektíva készítette a BOAK-kal. Az interjú a Varjú Kollektíva által készített közeljövőben megjelenő újságban is olvasható lesz.

Mi az általános véleményetek a háborúról? Miért történt meg a teljeskörű invázió?

Úgy gondoljuk, a háború az orosz belpolitika következménye volt, egy válasz a társadalmi krízisre, a növekvő instabilitásra és az orosz kormány képtelenségére (vagy hajlandóságának hiányára), hogy változásokat hozzon és megoldja ezeket a problémákat. Ezen problémák közé tartozik az infláció, az egészségügy és oktatás állapota, a közösségi terek helyzete, stb. A fiatalok Oroszországban nem látnak jövőt, nincs perspektívájuk.

Mindez zavarja az embereket, de ezt nem lehet megoldani Putyin rendszerén belül, mert abból ered – a hatalom teljes birtoklása, ahol az állam barátai bármit megtehetnek – lophatnak, embereket verhetnek, és így tovább.
A Krím csatlakozása az orosz államhoz 2014-ben először nagy támogatásra talált (szomorú, de ez primitív pszichológia – az ország „nagysága” bizonyos mértékig helyettesítheti az emberek életszínvonalát és eszményeit).

Másodszor is – elhitette az orosz állammal, hogy a posztszovjet térben bármit megtehet. De a Krím „inspiráló hatása” nem tartott sokáig.
Szóval ezzel a háborúval meg akarták ismételni a Krímet. Kirobbantani egy kis győztes háborút, és elnyerni az orosz emberek szimpátiáját, és persze lehetőség is, hogy megerősítsék belpolitikai helyzetüket miközben évekig nem változtattak semmin.

A másik indok maga Putyin személyisége. Szerintünk ez is egy fontos tényező lehet – már elég öreg, önmagára  messiásként gondol, aki azért van a földön, hogy helyreállítsa az orosz birodalmat. A tanácsadói azt mondták neki, amit hallani akart – és ez alapján azt hitte, hogy Ukrajna megszállása könnyű lesz. Az őt körülvevő emberek túlságosan féltek, hogy szót emeljenek ellene. Amire láthatóvá vált, hogy mégsem lesz könnyű, Putyin már nem tudott meghátrálni – mert az események megerősítették abban, hogy az egész világ Oroszországgal szemben áll, így  ez már egzisztenciális kérdéssé is vált.

Szerintetek a militáns anarchizmus járható út háború után, békeidőben?

Szerintünk ez nagyban függ attól, hogy milyen lesz a társadalom a háború után. A zsarnokság állapotában, amikor az embereknek nincs lehetőségük a társadalom megváltoztatására és jobbá tételére – a militáns anarchizmus az egyetlen út.
Őszintén szólva az úgynevezett „demokratikus európai” állam is lehet egy diktatúra az emberek ellen – mert az egyenlőtlenség állapotában, ahol a pénz old meg mindent, és a hatalmon lévők uralhatják a helyzetet informális kapcsolataik révén – az állam valódi befolyásolásának  lehetősége nem igazán lehetséges az emberek számára, akik kénytelenek keményen dolgozni az megélhetésükért, tulajdonképpen azért, hogy életben maradjanak.

Láthattuk például a nyugdíjreformot Franciaországban, amit annak ellenére hajtottak végre, hogy nagyon sokan ellenezték azt. Tehát az emberek még az ilyen államokban is alkalmazhatnának militáns módszereket. A nyílt diktatúrához képest legalább lenne lehetőség és esély más eszközök használatára, ha azok alkalmasak a helyzet megoldására.

Még egy dologot megemlítenénk ezzel kapcsolatban – egy valóban demokratikus társadalomnak fontos része kell hogy legyen, hogy bármilyen módon képes legyen harcolni a jogaiért. Ez a lehetőség védelmet nyújt a társadalomnak a hatalomra törő diktátorok ellen – mert az emberi jogok megsértése után azonnal felléphetnének ellenük, és megállítanák őket.

Hogyan kezelitek a tevékenységetekkel járó stresszt?

Néha nehéz. Amikor a letartóztatásokról és a kínzásokról olvasol , a börtönbe zárt elvtársainkról. Vagy a kudarcokról. Meg kell érteni, hogy ez még hosszú ideig így lesz.

Ami miatt nem adjuk fel, az az, hogy tudjuk, helyesen cselekszünk. És hogy ezt nekünk kell megtennünk, nem kérhetünk senki mást arra, hogy helyettünk küzdjön a szabadságunkért. Ezért állunk fel és folytatjuk a harcot.

Példaként tekintünk a múltbéli küzdelmekre, amikor az emberek sokkal rosszabb körülményeket között voltak, mégis bátran harcoltak. Nem is olyan régen hunyt el egy  kedves elvtársunk Dmitry Petrov , aki társalapítója volt a BOAK-nak, egy bátor anarchista, aki meghalt, miközben Ukrajna népéért harcolt, de emléke él és  inspiráló példa mindannyiunk számára.

Gondoljátok, hogy ezen körülmények között is képesek vagytok megtartani nézeteiket, mint az invázió előtt?

Úgy gondoljuk, mindez csak megerősítette nézeteinket. Az invázió megmutatta nem csak nekünk, hanem mindenkinek, hogy a hierarchikus és „függőleges” társadalom hatalomelvűséghez vezet. A hatalomelvűség diktatúrához és fasizmushoz, az utóbbi pedig háborúhoz, vagyis rengeteg ember halálához és szenvedéséhez.

Szóval nem csak a háborút kell megállítanunk, hanem meg kell döntenünk az állam gépezetét is, hogy biztosítsuk, semmiféle háború ne valósulhasson meg a jövőben, hogy az emberek békében és szabadon élhessenek.

Putyin tényleg olyan népszerű Oroszországban, mint ahogyan azt a nyugati média állítja?

Jelenleg nem annyira, és napról napra egyre kevésbé. A médiája tudott valamennyi népszerűséget nyerni neki az invázió elején, de később az emberek (még a háborút támogatók is) belátták, hogy (az orosz vezetés) nem voltak felkészülve rá és tele van hibával – de ezeket Putyin nem oldja meg, nem távolítja el a barátait, akik hatalmi pozícióból követték el ezeket a hibákat. Ehelyett folytatja azt a baromságot, hogy ez egy szent háború a nyugat ellen, és hogy nyerésre állunk – még akkor is, amikor a háború elért orosz földre is.

Hogyan hat a háború az orosz társadalomra? Nő az elégedetlenség az emberek körében?

Igen, ezt látjuk. Most már nem csak az ellenzék beszél a háború ellen – egyre több és több olyan embert érint, aki eddig távol maradt a politikától.
Ezek olyan embereket, akik közvetlen elszenvedői a háborúnak – például Belgorod vagy Voronyezs lakosai, akik megszenvedték az orosz elhárító rakéták pusztítását.

Vagy anyái és feleségei azoknak, akiket háborúba küldtek és meg fognak halni, mert az állam nem engedi őket hazatérni, ezért most már a háború támogatói is – ahogy nevezhetjük őket – elkezdték mondani, hogy a háborút most azonnal le kell állítani.

De szélesebb körben is hatással van a népre, a magas infláció kihatással van az életükre, az árak 50%-al vagy nagyobb mértékben  növekedtek  a mindennapi árucikkeknél, és itt nem luxuscikkekre gondolunk , olyasmikre , mint például tojás vagy csirkehús, a melegvíz- és áramkimaradások (ezek különösen rosszul érintik az embereket a nagyon hideg téli hőmérséklet miatt) – és nemcsak Oroszország távoli részein, hanem közel a fővároshoz, Moszkvához is.

Ezért sokan megkérdőjelezni már, hogy miért kell a költségvetés nagy részét a háborúra költeni, ha nem tudjuk a vezetékeket megjavítani, mi hasznunk van ebből? Miért fagyjanak a gyerekeink halálra télen? Miért kell hitelt felvennünk arra, hogy felkészítsük gyermekeinket a tanulmányaikra? (ez egy valós hirdetés Oroszországban.)

Van elképzelésetek arról, hogy nézne ki az anarchia Oroszországban, ha a társadalmi forradalom sikeresen megtörténik?

Igen. Szerintünk a társadalmat újra kellene rendezni a direkt demokrácia elvei mentén.
1.) Általánosan el kell törölnünk a központosított kormányzást – az Orosz Föderációnak föderációnak kellene lennie nem csak papíron, de gyakorlatban is.
2.) Egy átfogó rendszernek kellene létre jönnie munkástanácsokból különböző szinteken, a háztartásoktól a köztársaságig, melyekben az emberek a saját életükkel kapcsolatban maguk hozzák meg a döntéseket, delegációik révén álláspontjukat és a kérdéseiket mások elé tárják, hogy ezeket kollektíven oldják meg, de nem mindenre felhatalmazott delegáltak által, mint az indirekt demokráciákban.
3.) A gazdaság irányítása- a termelés és az elosztás- azoknak a kezében kellene, hogy legyen, akik dolgoznak és javakat előállítják,  ezt az embereknek meg kell tervezniük és közösen kell döntéseket hozniuk a társadalom szükségletei alapján, nem pedig profitszempontok alapján.
4.) A lakótereket (városok, stb.) is át kellene szervezni. Az emberek egy harmonikusabb környezetben élnének, hozzáféréssel mindenhez, ami szükséges a fizikai és mentális egészségükhöz.
5.) Minden diszkriminációt fel kell számolni.
6.  ) Harmonizálni kell a kapcsolatot ember és természet között.

Az eszméinkről többet ebben a cikkben tudsz olvasni, amit kedves elvtársunk Dmitry Petrov írt „Az anarchizmus küldetése a modern világban” címmel.

Akartok valamit mondani a magyar a anarchistáknak vagy az anarchistáknak világ más részein?

Elvtársak!
A változások idejét éljük. A történelem minden pillanata értékes; mi most Oroszországban úgy érezzük, hogy ez lehetne az a pillanat, hogy az emberiség jövőjét jobbra fordítsuk. Ezért harcolunk és érezzük a támogatásotokat, hálásak vagyunk érte.
De nem csak Oroszországban érdemes harcolni az anarchiáért. Ez mindannyiunk harca az elnyomás, a diktatúrák, az államok ellen.
Mindannyian bevetjük erőinket, hogy megpróbáljuk jobbá tenni a világot. Együtt cselekszünk – akkor is, ha jelenleg nem vagyunk összehangolva. Ugyanazt a munkát végezzük, és közös a célunk.
Szóval harcoljatok tovább, elvtársak!
Viva la Anarchia!

Egy a BOAK-kal a bbc által készített angol nyelvű interjú olvasható itt.