Jánisz Varufákisz egykori görög pénzügyminisztert, a Demokrácia Európában Mozgalom 2025 (DiEM25) alapítóját nem engedték be a hétvégén Németországba, sőt még azt is megtiltották, hogy Németországban rendezett politikai videokonferenciákon vegyen részt. Kitiltásával a hatóságok megakadályozták, hogy személyesen mondja el az alábbi beszédét, amelyben emberiességet és igazságosságot követel Palesztinában.

---

Ma a német belügyminisztérium egy „betätigungsverbot”-ot – mindennemű politikai tevékenységre kiterjedő tiltást – hozott ellenem: nem csupán Németországba való beutazásomat tiltotta meg, hanem az országban rendezett Zoom-eseményeken való részvételemet is. Még a rólam rögzített videókat sem játszhatják le német rendezvényeken.

A bajok igazán tegnap kezdődtek, amikor a német rendőrség berontott egy berlini helyszínre, hogy feloszlassa a Demokrácia Európában Mozgalom 2025 (DiEM25) által rendezett palesztin kongresszust. Ítéljék meg maguk, miféle társadalommá válik Németország, ha a német rendőrség betiltja az alábbi érzéseket.

---

Gratulálok, és szívből köszönöm, hogy eljöttek, dacára a fenyegetéseknek, a páncélba öltözött rendőröknek a bejárat előtt, a német sajtó teljes vértezetének, dacára a német államnak és a német politikai rendszernek, amely démonizálja Önöket, amiért eljöttek.

„Miért tartanak palesztin kongresszust, Varufákisz úr?” – kérdezte a minap egy német újságíró. Azért, mert ahogy Hanan Asravi [egykori palesztin oktatási miniszter – a fordító] fogalmazott: „Nem hagyatkozhatunk arra, hogy az elhallgatottak beszélnek majd a szenvedéseikről.”

Asravi érve mára nyomasztóan súlyosabb lett: Nem hagyatkozhatunk arra, hogy az elhallgatottak, akiket még le is mészárolnak és éheztetnek is, beszélnek majd a mészárlásokról és az éhezésről.

De más okunk is van: mert egy büszke, tisztességes népet, Németország népét egy szívtelen társadalom felé vezető, veszedelmes útra terelik azáltal, hogy egy újabb népirtással kapcsolják össze, amelyet az ő nevükben, az ő bűnrészességükkel hajtanak végre.

Nem vagyok sem zsidó, sem palesztin. De rendkívül büszke vagyok arra, hogy zsidók és palesztinok között lehetek itt – hogy a békét és egyetemes emberi jogokat követelő hangom a békét és egyetemes emberi jogokat követelő zsidó hangokkal és a békét és egyetemes emberi jogokat követelő palesztin hangokkal keveredhet. Az, hogy ma együtt itt vagyunk, bizonyíték arra, hogy az egymás mellett élés nem csak lehetséges, hanem hogy létezik is! Már most.

„Miért nem zsidó kongresszust tartanak, Varufákisz úr?” – kérdezte ugyanaz a német újságíró, azt képzelve, hogy ügyesen megfogott. Kérdését jó szívvel fogadtam.

Mert ha egyetlen zsidót is fenyegetnek, bárhol, csak azért, mert zsidó, akkor feltűzöm a kabátom hajtókájára a Dávid-csillagot, és biztosítom szolidaritásomról – bármilyen áron.

Úgyhogy fogalmazzunk világosan: ha zsidókat támadnának bárhol a világon, elsőként állnék ki egy zsidó kongresszusért, ahol hangot adhatunk szolidaritásunknak.

Hasonlóképpen: amikor palesztinokat mészárolnak le azért, mert palesztinok – azon dogma alapján, hogy ha halottak, akkor bizonyosan a Hamászhoz tartoztak –, akkor felveszem a keffijémet, és szolidárisan kiállok, bármilyen áron.

Az egyetemes emberi jogok vagy egyetemesek, vagy nem jelentenek semmit.

Ezek fordultak meg a fejemben, amikor a német újságíró kérdésére a saját kérdéseimmel válaszoltam:

• Dobtak ki az otthonaikból kétmillió izraeli zsidót, hogy szabadtéri börtönbe zárják őket 80 évvel ezelőtt, ahol mindmáig tartják őket, anélkül, hogy hozzáférnének a külvilághoz, minimális élelemmel és vízzel, úgy, hogy esélyt sem kapnak a normális életre, arra, hogy utazzanak – és ahol 80 éve időről időre bombázzák őket? Nem.
• Éhezteti szándékosan az izraeli zsidókat egy megszálló hadsereg, úgy, hogy gyermekeik a földön vonaglanak, az éhségtől visítva? Nem.
• Próbál több ezer árván maradt, sebesült zsidó gyermek csúszva-mászva kijutni egykori otthona romjai alól? Nem.
• Bombázzák ma az izraeli zsidókat a világ legkifinomultabb repülőgépeivel és bombáival? Nem.
• Zajlik teljes természetpusztítás az izraeli zsidók kevéske földjén, amit még a sajátjuknak mondhatnak, úgy, hogy már egyetlen fa sincs, amelynek árnyékába leülhetnének, amelynek gyümölcsét megkóstolhatnák? Nem.
• Gyilkolják ma az izraeli zsidó gyerekeket mesterlövészek egy ENSZ-tagállam parancsára? Nem.
• Üldöznek el ma izraeli zsidókat az otthonaikból fegyveres bandák? Nem.
• A fennmaradásáért harcol ma Izrael? Nem.

Ha bármelyik fenti kérdésre igen volna a válasz, akkor ma egy zsidó szolidaritási kongresszuson vennék részt.

Barátaim!

Szerettünk volna ma egy tisztességes, demokratikus, kölcsönösen tiszteletteljes vitát tartani arról, hogyan biztosítható a béke és az egyetemes emberi jogok mindenki számára, zsidók és palesztinok, beduinok és keresztények számára, a Jordán folyótól a Földközi-tengerig, olyan emberekkel közösen, akik másként gondolkodnak, mint mi.

Sajnos a német politikai rendszer egésze úgy határozott, hogy ezt nem engedi. Közös nyilatkozatban – amelyhez nem csak a CDU-CSU (Kereszténydemokrata Unió – Bajor Keresztényszociális Unió) és az FDP (Német Szabaddemokrata Párt) csatlakozott, hanem az SPD (Németország Szociáldemokrata Pártja), a Zöldek és, figyelemreméltó módon, a Die Linke (Baloldali Párt) két vezetője is –, együttes erővel gondoskodtak róla, hogy egyáltalán ne kerülhessen sor Németországban ilyen civilizált vitára, amelyben helye van a tiszteletteljes egyet nem értésnek.

Azt üzenem nekik: El akartok hallgattatni minket. Be akartok tiltani. Démonizálni akartok. Vádolni akartok minket. Ezért nem hagytok más választást nekünk, mint hogy a vádjaitokra vádakkal válaszoljunk. Ti választottátok ezt, nem mi.

Antiszemita gyűlölettel vádoltok minket.

Mi pedig azzal vádolunk titeket, hogy ti vagytok az antiszemiták legjobb barátai, amikor egyenlőségjelet tesztek Izrael háborús bűncselekmények elkövetéséhez való joga és az izraeli zsidók önvédelemhez való joga közé.

A terrorizmus támogatásával vádoltok minket.

Mi pedig azzal vádolunk titeket, hogy egyenlőségjelet tesztek egy apartheidállammal szembeni jogos ellenállás és a civilekkel szemben elkövetett atrocitások közé, mely utóbbiakat mindig is elítéltem és el fogom ítélni, bárki kövesse is el – palesztinok, zsidó telepesek, a saját családom, bárki!

Azzal vádolunk titeket, hogy nem ismeritek el Gáza népének kötelességét, hogy ledöntse szabadtéri börtönének falait, amelyek közé nyolcvan éve zárták, és hogy egyenlőségjelet tesztek a berlini falnál semmivel sem védhetőbb Szégyen falának ledöntése és a terrorcselekmények közé.

Azzal vádoltok minket, hogy elbagatellizáljuk a Hamász október 7-i támadását.

Mi pedig azzal vádolunk titeket, hogy elbagatellizáljátok azt az etnikai tisztogatást, amelyet Izrael 80 éve folytat a palesztinok ellen, és elbagatellizáljátok az Izrael és Palesztina egészére kiterjedő, vasmarkú apartheidrendszer kialakítását.

Azzal vádolunk titeket, hogy elbagatellizáljátok, milyen hosszú időn át támogatta Netanjahu a Hamászt, hogy így lehetetlenítse el azt a kétállami megoldást, amelyet, hangoztatjátok, ti előnyben részesítetek.

Azzal vádolunk titeket, hogy elbagatellizáljátok azt a példátlan terrort, amelyet az izraeli hadsereg követ el a Gázában, Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben élő emberek ellen.

Azzal gyanúsítjátok a mai kongresszus szervezőit, hogy minket, idézem, „nem érdekel a közel-keleti békés egymás mellett élés lehetőségeinek megvitatása, miközben Gázában háború folyik”. Komolyan mondjátok ezt? Elment az eszetek?

Mi pedig azzal vádolunk titeket, hogy azt a német államot támogatjátok, amely az Egyesült Államok után a második legnagyobb beszállítója azoknak a fegyvereknek, amelyekkel a Netanjahu-kormány palesztinokat mészárol le, annak a Nagy Tervnek a részeként, amely a kétállami megoldást, valamint a zsidók és palesztinok közötti békés egymás mellett élést ellehetetleníti.

Azzal vádolunk titeket, hogy sosem válaszoltok arra a fontos kérdésre, amelyre minden németnek válaszolnia kell: mennyi palesztin vérnek kell kifolynia ahhoz, hogy elmossa a holokauszt miatti – indokolt – bűntudatotokat?

Úgyhogy legyen világos: azért itt, Berlinben tartjuk a palesztin kongresszusunkat, mert – a német politikai rendszerrel és a német médiával ellentétben – mi elítéljük a népirtást és a háborús bűncselekményeket, bárki is kövesse el őket. Mert ellenezzük az apartheidet Izrael-Palesztina földjén, függetlenül attól, hogy ki van domináns helyzetben – ahogy az USA déli államaiban és Dél-Afrikában is elleneztük. Mert kiállunk az egyetemes emberi jogok, a szabadság, valamint a zsidók, palesztinok, beduinok és keresztények közötti egyenlőség mellett Palesztina ősi földjén.

És hogy még világosabban fogalmazzuk meg válaszunkat azokra a jogos és rosszindulatú kérdésekre, amelyeket soha nem kerülhetünk ki:

Elítélem a Hamász atrocitásait?

Minden egyes atrocitást elítélek, bárki legyen is az elkövetője és az áldozata. Amit viszont nem ítélek el, az a fegyveres ellenállás egy olyan apartheidrendszerrel szemben, amely egy lassan őrlő, de kérlelhetetlen etnikai tisztogatási program része. Másként fogalmazva: minden civilek ellen irányuló támadást elítélek, ugyanakkor nagyra tartok mindenkit, aki saját életét kockáztatja A FAL LEDÖNTÉSÉÉRT.

Talán nem a saját fennmaradásáért folytat háborút Izrael?

Nem. Izrael egy nukleáris fegyverekkel rendelkező állam, amely talán a világ technikailag legfejlettebb hadseregével rendelkezik – és amely mögött ott áll az USA teljes hadigépezete. Nem mérhető össze a Hamásszal, amely bár képes súlyos károkat okozni az izraelieknek, de semmi esetre sem képes arra, hogy legyőzze az izraeli hadsereget, vagy akár megakadályozza, hogy Izrael folytassa a lassú palesztin népirtás megvalósításának folytatását abban az apartheidrendszerben, amelyet hosszú ideje az USA és az EU támogatásával tartanak fenn.

Nem indokolt az izraeliek félelme, hogy a Hamász végezni akar velük?

Dehogynem! A zsidók elszenvedték a holokausztot, amelyet pogromok előztek meg, miután Európát, Észak- és Dél-Amerikát évszázadokon át mélyen gyökeredző antiszemitizmus járta át. Természetes, hogy az izraeliek tartanak attól, hogy új pogromok következhetnek, ha az izraeli hadsereg összeomlik. Azonban azáltal, hogy az izraeli állam apartheidet kényszerít szomszédjaira, és alsóbb rendű emberekként kezeli őket, éppen az antiszemitizmus tüzét szítja: azokat a palesztinokat és izraelieket erősíti, akik meg akarják semmisíteni a másikat, és végeredményben hozzájárul ahhoz a borzalmas bizonytalansághoz, amely az Izraelben és a diaszpórában élő zsidókat emészti. A palesztinokkal szembeni apartheid az izraeliek legrosszabb önvédelme.

Mi a helyzet az antiszemitizmussal?

Az antiszemitizmus mindig nyilvánvaló és közvetlen veszély. És fel kell számolni, különösen a globális baloldal és a palesztin polgári szabadságjogokért küzdő palesztinok körében – világszerte.

Miért nem békés eszközökkel próbálják elérni céljaikat a palesztinok?

Megpróbálták. A Palesztin Felszabadítási Szervezet elismerte Izraelt, és lemondott a fegyveres harcról. Mit kaptak cserébe? Teljes megaláztatást és szisztematikus etnikai tisztogatást. Ez táplálta a Hamászt, amely ettől vált sok palesztin szemében a lassú népirtással szembeni egyetlen alternatívává Izrael apartheidrendszere alatt.

Mi most a teendő? Mi hozhat békét Izrael–Palesztina számára?

• Azonnali tűzszünet.
• Az összes túsznak – a Hamász túszainak és az Izrael által fogva tartott több ezer embernek – a szabadon engedése.
• Békefolyamat, az ENSZ felügyelete alatt, a nemzetközi közösség kötelezettségvállalása mellett az apartheid megszüntetésére és a mindenkire kiterjedő egyenlő polgári szabadságjogok garantálására.
• És hogy minek kell felváltania az apartheidet? Az izraeliekre és a palesztinokra tartozik, hogy a kétállami megoldás mellett döntenek vagy egyetlen szövetségi rendszerű, világi állam mellett.

Barátaim!

Azért vagyunk itt, mert a bosszú a gyász rest formája.

Azért vagyunk itt, hogy bosszú helyett a békét és az egymás mellett élést hirdessük egész Izrael–Palesztinában.

Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk a német demokratáknak – köztük egykori elvtársainknak a Baloldali Pártban –, hogy már túl hosszú ideje burkolóznak szégyenbe, hogy két rossz nem oltja ki egymást: azzal, hogy hagyják, hogy Izrael büntetlenül kövessen el háborús bűncselekményeket, még nem teszik jóvá a zsidó nép ellen Németország által elkövetett hajdani bűnöket.

A mai kongresszuson túlmenően az is kötelességünk, hogy megváltoztassuk a közbeszédet Németországban. Kötelességünk meggyőzni a tisztességes németek nagy részét, hogy ami számít, az az egyetemes emberi jogok. Hogy a soha többé azt jelenti: soha többé. Mindenkire kiterjedően: zsidókra, palesztinokra, ukránokra, oroszokra, jemeniekre, szudániakra, ruandaiakra – mindenkire, mindenütt.

Ezzel kapcsolatban örömmel jelentem be, hogy a DiEM25 német politikai pártja, a MERA25 indul a júniusi európai parlamenti választáson – és számít azoknak a német humanistáknak a szavazataira, akik olyan EP-képviselőre vágynak, aki felszólal az EU népirtásban való bűnrészessége ellen – mely bűnrészesség Európa legnagyobb ajándéka az antiszemitáknak Európa- és világszerte.

Köszöntelek mindannyiatokat, és javaslom, soha ne feledjük: egyikünk sem szabad, amíg egyikünk láncra van verve.