Az első globális hatalom, amely rasszt konstruált, történetesen az első rasszista hatalom is volt – és az első olyan emberkereskedő, amely kizárólag az afrikai emberek konstruált rasszának tagjait bocsátotta áruba. A kitalált embercsoport kereskedelmét megszervező személyt „Tengerésznek” becézték, jóllehet ki sem tette a lábát Portugáliából. A tizenötödik századi Európa politikai-gazdasági tengerén navigálva teremtette meg a transzatlanti emberkereskedelem első politikáit. Olyasmiért ünnepelték, amit nem tett – viszont figyelmen kívül hagyták, amit tett –, így helyénvaló, hogy Tengerész Henrik portugál herceget, királyok testvérét, majd nagybátyját tekintsük az első kulcsfigurának a rasszista hatalom történetében.[1]

Henrik herceg bennem élt. A Henrik név évszázadokon át utazva, az Atlanti-óceánon átkelve bekerült apám családjába. Miután anyám a saját családjából választott második keresztnevet a bátyámnak, Apa a sajátjából választott nekem: rabszolgaságba taszított ükapjáét, Henryét. Apa nem tudta, hogy őse a Tengerésszel közös nevet viselt – én viszont megváltam tőle, amikor megtudtam. A második utónevem ma Xolani, ami békét jelent – vagyis pontosan azt, amit Henrik emberkereskedői elragadtak Afrikából (ahogy Észak- és Dél-Amerikából és Európából is), amit elragadtak Henry szépapámtól.

1460-as haláláig Henrik herceg finanszírozta a portugálok Nyugat-Afrikába vezető útjait az Atlanti-óceánon át, hogy kikerülje az iszlám emberkereskedőket.[2] Ezzel másféle rabszolgaságot hozott létre, mint ami addig létezett. A modern kor előtti iszlám emberkereskedők – ahogy keresztény társaik is a modern kor előtti Olaszországban – nem rasszista politikát folytattak: a ma afrikainak, arabnak, európainak tekintett csoportok tagjait egyformán rabszolgaságba taszították. A modern kor hajnalán a portugálok kizárólag Afrikában élő emberekkel kezdtek kereskedni. Henrik herceg tengerészei történelmet írtak, amikor túlhajóztak a nyugat-szaharai Bojador-fok rettegett „fekete” lyukán,[3] és rabszolgaságba taszított afrikaiakkal tértek vissza Portugáliába.

Henrik herceg első életrajzírója – és mentegetője – lett az első rasszalkotó és a rasszista elképzelések első kidolgozója. V. Alfonz király megbízta Gomes Eanes de Zurara királyi krónikást, a Henrik herceg-féle Krisztus Lovagrend hű parancsnokát, hogy írjon ragyogó életrajzot „szeretett nagybátyja” afrikai kalandjairól. Zurara 1453-ban fejezte be Chronica do descobrimento e conquista da Guiné (Guinea felfedezésének és meghódításának krónikája) című könyvét, amely Crónica dos Feitos da Guiné (A guineai események krónikája) címen is ismert, és amely az első európai könyv Afrikáról.

Zurara egyik története Henrik herceg („az Infáns”) első nagy emberárverését mutatja be, amely 1444-ben zajlott le a portugáliai Lagosban. Az afrikaiak között „akadtak elég fehérek, jóképűek és jó kiállásúak”,[4] míg mások „barnák voltak”, megint mások pedig „olyan feketék, mint az etiópok, vonzerőnek híján”. Eltérő bőrszínük, nyelvük és etnikumuk ellenére Zurara egyetlen – rabszolgaságba taszításra érdemes – csoportba mosta őket össze.

Szemben az újszülöttekkel egyes kultúrákban, a jelenségek általában jóval azelőtt születnek meg, hogy az emberek nevet adnának nekik. Zurara nem nevezte rassznak a fekete embereket. Jacques de Brézé francia költő használta a race (fajta, rassz) szót elsőként egy 1481-ben írt vadászkölteményben.[5] 1606-ban ugyanaz a diplomata, aki a függőséget okozó dohánynövényt bevitte Franciaországba, elsőként definiálta formálisan a rasszt* egy nagy európai nyelv szótárában: „A rassz… származást jelent”* – írta Jean Nicot a Trésor de la langue française-ben[6] (A francia nyelv kincsestára). „Ezért azt mondják, hogy egy ember, egy ló, egy kutya jó vagy rossz fajtából, rasszból való.” A rasszalkotás kezdettől fogva a rasszok közötti hierarchia megteremtésére szolgált.

Gomes Eanes de Zurara pontosan emiatt sorolta egyetlen rasszba az összes afrikai népet: hogy hierarchiát teremtsen – ami a legelső rasszista elképzelés. A rasszista elképzelések a rasszalkotáshoz használt alapvető építőelemek. Zurara negatív jellemvonásokkal felruházva alkotta meg a fekete rasszt, hogy ezáltal indokolttá tegye Henrik herceg evangéliumi küldetését a világ számára. Az emberek fekete rassza kárhozatban élt, „mint a vadállatok, az értelmes lények bármiféle parancsolata nélkül”,[7] írta Zurara. „Mit sem tudtak a jóról, hanem csak állati semmittevésben éltek.” Miután a spanyol és portugál gyarmatosítók a tizenötödik században megérkeztek az amerikai kontinensre, rögvest a rasszalkotás eszközéhez nyúltak: a különböző őslakos népeket egytől egyig „indiánoknak” nevezték – vagy negros da terrának[8] (a föld feketéinek) a tizenhatodik századi Brazíliában. Alonso de Zuazo spanyol ügyvéd 1510-ben szembeállította a bestiális afrikai fajtát, amely „erős, munkabíró […] az őslakosokkal, akik olyan gyengék, hogy csak nem megerőltető munkákat tudnak végezni”.[9] E két rasszista konstrukció racionálisan normalizálta a vélelmezetten „erős” rabszolgaságba taszított afrikaiak fokozott behozatalát, valamint a vélelmezetten „gyenge” amerikai bennszülöttek népirtását kontinensszerte.

A többi rasszt – a latinó és a közel-keleti kivételével – a tizennyolcadik században, a felvilágosodás korában alkották meg és különítették el mindenre kiterjedően. 1758-tól kezdve Carl von Linné (Linnaeus) svéd botanikus és orvos Systema Naturae című művének tizedik kiadásában rögzítette az emberiség rassz szerinti hierarchiáját.[10] Színkódolta a rasszokat („nagyrasszokat”): fehér, sárga, vörös, fekete. Az egyes rasszokat a világ egy-egy régiójához rendelte, és leírta jellemzőiket. A Linné-féle rendszerezés iránymutatóként szolgált szinte minden rasszalkotónak a felvilágosodás korában – és azóta is. Persze nem egyszerű, semleges kategóriákról van szó, hiszen a rasszokat sosem szánták semleges kategóriáknak: a rasszista hatalom célirányosan alkotta meg őket.

Linné a Homo sapiens europaeust (európai rasszt) helyezte a rasszhierarchia csúcsára,[11] és ezt ruházta fel a legkiválóbb jellemvonásokkal (rasszjellegekkel):

„Fehérbőrű, sangvinikus, izmos; hosszú sárgás hajjal, kék szemekkel; mozgékony, éleselméjű, találékony; testhez álló ruhákban jár; törvények kormányozzák.”

A Homo sapiens asiaticusnak középszerű rasszjellegeket adott:

„Sápadt színű, melancholikus, szívós természetű; feketés hajjal, barna szemekkel; komoly, pompaszerető, fösvény; bő ruhákban jár; hagyományok szerint kormányozzák.”

A Homo sapiens americanusnak vegyes rasszjellegek jutottak:

„Vörösbőrű, cholerikus, sudár; fekete, egyenes vastag hajakkal, széles orral, foltos arccal és csaknem szakálltalan állal; kitartó, megelégedett, szabad; magát művészies vörös vonalakkal festi; szokások által kormányoztatik.”

A rasszhierarchia legaljára Linné a Homo sapiens afert tette:

„Feketebőrű, phlegmatikus, petyhüdt; fekete csigás hajjal, bársonytapintatú bőrrel, lapos orral, vastag ajakkal. A nők ivarszervei duzzadtak, melleik szoptatás alatt hosszasan lelógnak, ravasz, lomha, közömbös; zsírral keni magát; önkény által kormányoztatik.”

---

1434 és 1448 között Gomes Eanes de Zurara becslései szerint 927 rabszolgaságba taszított afrikai érkezett Portugáliába;[12] „többségüket az üdvözülés igaz útjára térítették”. Zurara szerint ez volt Henrik herceg legfőbb vívmánya, amelyet több pápa is megáldott. Zurara csak futólag említi Henrik herceg királyi ötödét (quinto)[13] – vagyis a hercegnek járó 185 foglyot: egy egész vagyonnyi emberi testet.

Az engedelmes Gomes Eanes de Zurara rasszalapon teremtett különbséget, hogy meggyőzze a világot: Henrik herceg (és ezáltal Portugália) nem a pénzért taszította rabszolgaságba az embereket és kereskedett velük, hanem hogy megmentse a lelküket. A felszabadítók jöttek hát el Afrikába? Zurara személyesen küldte el a Chronica do descobrimento e conquista de Guiné egy példányát V. Alfonz királynak 1453-ban. Remélte, hogy a könyv „megőrzi” Henrik herceg nevét a „világ színe előtt”, „emlékének nagy dicsőségére”.[14] Gomes Eanes de Zurara éppoly bizonyosan gondoskodott Henrik herceg emlékéről, ahogy a herceg a királyi udvar vagyonáról. Alfonz király nagyobb tőkére tett szert a rabszolgaságba taszított afrikaiak külföldieknek történő eladásából, „mint a királyság egészére kivetett összes adóból”[15] – állapította meg egy utazó 1466-ban. A rasszizmus betöltötte a célját.

Henrik herceg rasszista emberkereskedő politikájával kezdődött – egy ravasz találmánnyal, amely a muszlim kereskedők megkerülésének gyakorlati céljára szolgált. Közel két évtizednyi rabszolga-kereskedelmet követően Alfonz király felkérte Gomes Eanes de Zurarát, hogy védje meg az emberéletek jövedelmező kereskedelmét; Zurara ezt meg is tette a fekete rassz – egy rasszista elképzelések révén kitalált csoport – megalkotásával. Ez az ok-okozati összefüggés kíséri végig a rasszizmus történetét: egy rasszista hatalom tiszta önérdekből rasszista közpolitikákat teremt, a rasszista közpolitikák igazolásához pedig rasszista elképzelésekre van szüksége.

---

A Junior Black Americans of Achievement sorozat könyveitől kezdve mindenütt azt tanultam, hogy a rasszista elképzelések vezetnek rasszista közpolitikákhoz. Hogy a tudatlanság és a gyűlölet vezet rasszista elképzelésekhez. Hogy a rasszizmus gyökere a tudatlanság és a gyűlölet.

Ez azonban teljesen félremagyarázza az eseményláncolatot.

A probléma gyökere – Henriktől Trumpig – mindig is a rasszista hatalom önérdeke volt. A rasszista közpolitikák mögött erős gazdasági, politikai, kulturális önérdek áll –

a portugál királyság és az azt követő emberkereskedők esetében például az eredeti tőkefelhalmozás. Gomes Eanes de Zurara – és a nyomdokain járó, nagy hatalmú, ragyogó gondolkodók – feladata volt, hogy rasszista elképzelések legyártásával és a rasszok megalkotásával igazolják koruk rasszista közpolitikáit, továbbá a közpolitikák helyett az emberekre hárítsák a felelősséget a kor rasszalapú egyenlőtlenségeiért és igazságtalanságaiért.

---

[1] Ibram X. Kendi, Stamped from the Beginning: The Definitive History of Racist Ideas in America (New York: Nation Books, 2016), 22–25. o.

[2] Ennek történetével részletesebben foglalkozik Robert C. Davis, Christian Slaves, Muslim Masters: White Slavery in the Mediterranean, the Barbary Coast, and Italy, 1500–1800 (New York: Palgrave Macmillan, 2003); Matt Lang, Trans-Saharan Trade Routes (New York: Cavendish, 2018); valamint John Wright, The Trans-Saharan Slave Trade (New York: Routledge, 2007).

[3] Martin Meredith, The Fortunes of Africa: A 5000-Year History of Wealth, Greed, and Endeavor (New York: Public Affairs, 2014), 93–94. o.; Gomes Eanes de Zurara, Chronica do descobrimento e conquista da Guiné (Paris: J.P. Aillaud, 1841); angol fordításban: Gomes Eanes de Zurara, The Chronicle of the Discovery and Conquest of Guinea, 2 kötet (fordította Charles Raymond Beazley és Edgar Prestage, London: Hakluyt Society, 1896). Az oldalszám-hivatkozások az angol kiadásra vonatkoznak. A mű egyes részei Kiss Odett fordításában magyarul is megjelentek Rákóczi István Tengerek tengelye – Ibér terjeszkedés az Atlantikumban című könyvének (Budapest: Akadémiai Kiadó, 2022) függelékében; az innen átvett fordítások helyenként módosításra szorultak. (A fordító.)

[4] Zurara, The Chronicle of the Discovery and Conquest of Guinea, 1: 82. o.

[5] Jacques de Brézé, „La chasse du sénéchal de Normandie”, in Le Livre de la Chasse du Grand Seneschal de Normandye et Les Dits du Bon Chien Souillard [J. de Brézé](1481; Paris: Augustine Aubry, 1858), 21. o.

[6] Lásd Aimar de Ranconnet és Jean Nicot, Trésor de la langue française (Paris: David Douceur, 1606), 533. o.

[7] Zurara, The Chronicle of the Discovery and Conquest of Guinea, 1: 85–86. o.

[8] Lásd Mieko Nishida, Slavery & Identity: Ethnicity, Gender, and Race in Salvador, Brazil, 1808–1888 (Bloomington: Indiana University Press, 2003), 13. o.

[9] Zuazót idézi David M. Traboulay, Columbus and Las Casas: The Conquest and Christianization of America, 1492–1566 (Lanham, MD: University Press of America, 1994), 58. o.

[10] Linné 1735-ben tette közzé a Systema Naturae első kiadását, de az emberi lényeket csak az 1758-ban megjelent tizedik kiadásban osztályozta. Lásd, Fatal Invention: How Science, Politics, and Big Business Re-Create Race in the Twenty-First Century (New York: New Press, 2011), 29–30. o.

[11] Az idézetek forrása Systema Naturae, lásd Roberts, Fatal Invention, 29–30. o. A magyar nyelvű leírásokat Bartucz Lajos Fajkérdés-fajkutatás (Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1935) című művéből vettük át. (A fordító.)

[12] Zurara, The Chronicle of the Discovery and Conquest of Guinea, 1: xxi.

[13] 1444-ben szervezték a Bojador-fokon túljutó első olyan portugál expedíciót, amelynek kizárólagos célja a tömeges rabszolgaságba taszítás volt. Az expedícióban foglyul ejtett afrikaiak ötöde Henrik herceget illette. Lásd Peter Russell, Prince Henry „the Navigator”: A Life (New Haven, CT: Yale University Press, 2000), 239–40. o.

[14] Zurara, The Chronicle of the Discovery and Conquest of Guinea, 1: xii.

[15] The Travels of Leo of Rozmital, 1465–1467, ford. és szerk. Malcolm Letts (1957; Farnham, UK: Ashgate Publishing, 2010), 107. o.