A szudáni forradalom a 21. század egyik legnagyobb forradalmi felkelése volt, és mint oly sok nagy forradalmunk, ez is – legalábbis egyelőre – vérbe és diktatúrába fulladt. De mint minden nagy forradalom, ez is egy olyan próbatétel volt, amely új és jelentős politikai ideológiáknak és tendenciáknak adott életet.

Bár az anarchizmus nem új keletű Afrikában, a világ sok más részéhez hasonlóan, az utóbbi időben itt is küzdött azért, hogy túllépjen az intellektuális hagyomány és életmód státuszán, hogy jelentős stratégiai javaslatokkal rendelkező eleven mozgalommá váljon.

Azzal, hogy teljes mértékben bekapcsolódtak a szudáni forradalmat magukénak valló társadalmi mozgalmakba, egyúttal saját formális politikai szervezetüket is fejlesztették, a szudáni anarchisták olyan forradalmi gyakorlatot tudtak kialakítani, amely valódi jelentőségű az országukban folyó osztályharc szempontjából. Bár körülményeik messze eltérnek az itthoniaktól ( az európai vagy észak-amerikai), mégis értékes tanulságokat vonhatunk le tapasztalataikból mind a forradalmi küzdelem folyamatában, mind a polgárháború és az intenzív elnyomás alatt való túlélés jelenlegi helyzetében.

A 2018 decemberi tömeges utcai tüntetések kitörése előtt Szudánban már régóta forrongott az ellenállás Omar al-Bashir diktatúrája, és a népnek az ő uralma alatt egyre csak fokozódó nyomorúságos gazdasági körülményei ellen. A diákok és munkások egymást követő tüntetéseinek légköre arra ösztönözte a fiatal diákokat, hogy tanulmányozzák és keressék azokat az ideológiákat, amelyek segítenek nekik leküzdeni a számos akadályt, amellyel szembesültek. Ebben az időszakban talált rá az anarchizmusra a Szudáni Anarchista Csoport (AGS) néhány alapító tagja, és 2017 áprilisában öt elvtársból álló kis csoportként megalapították a szervezetet.

Az AGS kezdetben egy kis diákszervezet volt, és először a szudáni egyetemeken való mozgalmi tevékenységre összpontosítottak. Titokban szervezkedtek, és a kisebb, kevésbé jelentős egyetemekre koncentráltak, ahol az állam figyelme nem volt olyan intenzív. A szudáni ellenzék körében a titkosság általános gyakorlat volt mindig. Az AGS stratégiailag elkerülte a hatalommal való közvetlen konfrontációt, tagjai inkább a széles körű népi küzdelmek, különösen a diákszövetségekben próbáltak érvényesülni. A csoport hatóköre úgy nőtt, ahogy egyre több fiatal aktivistával kerültek kapcsolatba, akik alternatívákat kerestek a korábban már kudarcot vallott és elavult politikai ideológiák helyett.

A szervezet növekedésével olyan szakembereket vonzott magához, mint ügyvédek és mérnökök – akik a Szudáni Szakemberek Szövetségén keresztül egy prominens szervezetet alkottak, amely a forradalmat vezető egy meghatározott társadalmi réteget képviselte. Az AGS egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a toborzásra, számos egyetemen terjeszkedett, és befolyásra tett szert a Diákszövetségek Koalícióján belül. Növekedésük során a „Szudáni Anarchista Szövetség” nevet használták, amely alatt számos nyilatkozatuk megjelent az interneten, de végül a „szövetség” helyett a „csoport” kifejezést használták, mivel egyetlen egységes szervezetként működtek.

Az AGS megalapítása és folyamatos növekedése időzítésében jól illeszkedett a 2018 decemberi szudáni forradalom robbanásszerű elterjedéséhez. A forradalmat olyan alulról induló társadalmi mozgalmak vezették, mint a munkás- és diákszövetségek, a női szervezetek és a szomszédság-( lakóterületi) alapú Ellenállási Bizottságok.
Az Ellenállási Bizottságok különösképpen figyelemreméltóak. A 2011-es szíriai forradalom helyi koordinációs bizottságaihoz hasonlóan a szudáni ellenállási bizottságok is lényegében kis szomszédcsoportok, amelyek önszerveződésükkel vesznek részt a tiltakozásokban és a forradalmi folyamatban.

Több száz helyi bizottság hálózataként összekapcsolódva hozták létre az al-Bashir megbuktatására irányuló mozgalom alapjait. Úgy tekintünk rájuk, mint a népi hatalom gyakorlati megvalósításának klasszikus példájára, amikor az egy területen- utcában, városrészben lakó szomszédok szembeszállnak az állami hatalommal, és egyúttal átveszik az irányítást a saját környékük felett, és létrehozzák az önigazgatás szervezeti struktúráit, amelyek helyettesíthetik az államot.

Az AGS a forradalom első hónapjaiban aktívan dolgozott az ellenállási bizottságokban és a diákszervezetekben, miközben továbbra is földalatti maradt. A militánsok úgy tudták képviselni az anarchista álláspontokat és befolyásolni a csoportok irányvonalát, hogy nyilvánosan anarchistáknak vallották volna magukat. Az önszerveződés tömeges fellendülésében való részvétel és a tömeges utcai konfrontációk révén az anarchizmus egy eszméből élő stratégiai gyakorlattá vált. Az anarchizmust pragmatikus módszerként tekintették a társadalmi küzdelemben való részvételre, miközben minden olyan autoriter erőt elleneztek, amely elnyomja a szudáni népet, legyen az törzsi, kulturális, katonai vagy vallási – átfogó küzdelmet folytattak mindez ellen, a szabadság és az egyéni jogokért.

A szudáni anarchisták által javasolt stratégiák példátlanok a komplex társadalmi válság kezelésében. Az elv, hogy még a kis, helyi hatalmakat is elutasítják – mint például a törzsi uralmat és az etnikai alapú rasszizmust –, a szudáni társadalom hatalmi struktúráinak lebontásának középpontjában áll. Ez pszichológiai hatással van az egyénre és társadalmi következményekkel jár, amelyek közvetlen konfrontációba sodorhatják őket a meggyökeresedett hatalommal. Mi azonban úgy véljük, hogy a szabadság oszthatatlan, és minden egyén megérdemli a szabadságot – függetlenül még az intézményi hatalomtól is, beleértve a saját viselkedésében megjelenő hatalmat is. A hatalom egy társadalmi viselkedés, amely az egyén vágyában gyökerezik, hogy monopolizálja az erőszakot és megfosszon másokat a szabadságtól.– az AGS egy tagja a BRRN ( Big Regional Resistance Network) tagjaival folytatott párbeszéd során, 2025. szeptember

Az ellenállási bizottságokon belül az AGS koordinálta az anarchista tevékenységeket, hogy a bizottságokat egy antiautoritáriusabb irányba terelje. Az ellenállási bizottságok sok szempontból a szudáni társadalom organikus kifejeződései voltak – a szolidaritás és a kölcsönös segítségnyújtás alapvető elemei, amelyek szükségesek voltak a túléléshez egy olyan országban, ahol a kormány semmit sem biztosít a nép túléléséhez. Ez erőt adott nekik, de azt is jelentette, hogy rengeteg munkára volt szükség ahhoz, hogy megfelelő szervezettséggel és vízióval rendelkezzenek az állam kihívásaival szemben. Az AGS sokat dolgozott például azon, hogy a korlátozottabb, kiválasztott tagsággal, elnökkel, alelnökkel stb. rendelkező csoportokat olyan bizottságokká bővítse, amelyek mindenki számára nyitottak a környéken, hogy bárki csatlakozhasson és részt vehessen a döntési folyamatokban és a bizottságok munkájában.

A gyakorlati szervezési munkák mellett az AGS „gondolkodó körök” szervezését kezdeményezte az anarchista eszmék megvitatására, és azon dolgozott, hogy az anarchista szövegek arab nyelven is elérhetővé váljanak. A szerény tagsági díjakat anarchista röplapok nyomtatására és egyetemi rendezvények szervezésére fordították.

A szudáni társadalmi mozgalmak áprilisra sikeresen megdöntötték al-Bashir hatalmát, a katonaság azonban azonnal átvette az irányítást a kormány felett, és a harcok tovább fokozódtak. 2019. június 3-án a kormányerők mészárlást hajtottak végre egy ülősztrájk résztvevőin Khartoumban, több mint 100 embert megöltek és több mint 70-et megerőszakoltak. Ez volt a legnagyobb a több mészárlás közül ebben az időszakban, amikor számos tüntetőt és elvtársat meggyilkoltak az állami erők. A munkások a június 3-i kartúmi mészárlásra általános sztrájkkal reagáltak, amely leállította az országot, és a katonai vezetést a tárgyalóasztalhoz kényszerítette.

Ebben a helyzetben, amikor az ország a szakadék szélén állt, és az ellenállási bizottságok átvették az irányítást számos terület felett, az AGS először jelent meg a nyilvánosságban egy hatalmas kartúmi tüntetésen június 30-án.

Előre látható volt, hogy nagy ellenállásba ütköznek, miután nyilvánosan anarchista szervezetként jelentették be magukat, de mivel szervesen beágyazódtak a diákszövetségekbe és az ellenállási bizottságokba, és elkötelezett, ésszerű elképzelésekkel rendelkező elvtársakként tették magukat ismertté diáktársaik és a környékbeliek , vagyis a szomszédság körében, sok új tagot tudtak toborozni. Sok fiatal, aki kiábrándult az úgynevezett politikai vezetők által felkínált hamis választási lehetőségekből – beleértve a diktatúrát támogató „nemzeti felszabadítási” , autoriter kommunistákat is –, vonzónak találta az anarchisták szabadságért való kiállását.

Azonban az anarchizmus Szudánban már nem tudott sokáig szabadon fejlődni. A tömeges felkelés történelmi győzelmet aratott, amikor 2019 júliusában megdöntötte a katonai diktatúrát, és kompromisszumos polgári-katonai átmeneti kormányt hozott létre. Ez azonban eleve instabil megoldás volt, a hadsereg és a „Gyorsreagálású Erők” (RSF)^[1] 2021 októberében együttesen ellenforradalmat vezettek, amely a kemény diktatúra visszatérését eredményezte. Ez is instabil megoldás volt, miután az RSF és a SAF (Szudáni Fegyveres Erők) hatalmi harcba keveredtek és 2023 áprilisában polgárháború robbant ki.

Az azóta az országban történt tragédiák túl mélyek és túl számosak ahhoz, hogy ebben a beszámolóban részletesen ismertetni lehessen őket.
A polgárháború, amelynek gyökerei mind a brit gyarmatosítás örökségében, mind a helyi uralmi történelemben mélyen gyökereznek, egyben a feketék túléléséért folytatott háború is a népirtási kísérletek ellen. Szudán vetélkedő hatalmai, különösen az RSF, az arab szupremáciát hirdetik , ezért etnikailag meg akarják tisztítani a területeket a sötét bőrű etnikai csoportoktól, törzsektől. Elvtársaink arról számolnak be, hogy Szudánban a fekete lakosságot rabszolgaságba vetik, ezért a jelenlegi küzdelmet a rasszista autoritarianizmus alól való felszabadulásért folytatott harcnak tekintik.

Mivel a forradalmi mozgalom folytatja a katonai hatalom visszatérésével szembeni keserű küzdelmet, ebben az időszakban sok mártír esett el, köztük olyan anarchista elvtársak, mint Omar Habbash, Al Fashir (egy város Szudán nyugati részén) orvosa, Sara, aki Khartoum, a főváros egyik legismertebb aktivistája volt és még sokan mások.

Az elvtársak, bárhol is legyenek, folyamatosan a bebörtönzéssel– ami általában egy hónapon belüli halált jelent- néznek szembe. Ezen veszteségek ellenére az AGS továbbra is elkötelezett volt amellett, hogy önzetlenül és elszántan folytassa küzdelmét. A fegyveres konfliktus terjedésével az anarchista elvtársak két általános megközelítést alkalmaztak: vagy a független, helyi ellenállási milíciákkal együtt harcoltak, amelyek megpróbálták megvédeni a népet az RSF és a szudáni fegyveres erők pusztításától, vagy arra összpontosítottak, hogy elkerüljék a fegyveres konfrontációt azáltal, információt és tudást terjesztettek és a mozgalom növekedése érdekében szervezkedtek az emberek között. Az AGS jelenleg mindkét stratégiai megközelítést támogatja.

Miközben az országot külső hatalmak, mint az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom, amelyek ki akarják aknázni természeti erőforrásait, proxy háborúban szakítják szét, mostanra már mintegy hét különböző katonai frakció terrorizálja a szudáni népet, az AGS mégis túlélte. Tagjai belső és külső menekülteként ugyan szétszóródtak, de sikerült tartaniuk a kapcsolatot és továbbra is koordinálniuk. Amikor csak lehetséges, közösségi konyhák szervezésében és működtetésében segítenek, menekültek biztonságba juttatásában, orvosi ellátást nyújtanak, támogatják a helyi ellenállási milíciákat, és amikor csak lehet, folytatják az anarchista propagandát.

A Black Rose / Rosa Negra az AGS- sel való szolidaritást koordinálja a Nemzetközi Koordinációs Szervezet a Szervezett Anarchizmusért (ICOA) társult szervezeteivel, és a német Die Plattform valamint a francia Union Communiste Libertaire szervezeteivel. Kisebb kezdeményezések mellett egy nyilvános adománygyűjtő kampány során több mint 20 000 dollárt gyűjtött össze az AGS támogatására, hogy ipari nyomdagépet vásárolhassanak, amelyet anarchista propaganda terjesztésére és gazdasági önellátásuk biztosítására használhatnak. Bár a nyomdagép még nem került teljes mértékben üzembe helyezésre a folyamatosan változó frontvonalak és a háttérben zajló elnyomás miatt, mégis szimbolizálja az AGS elszántságát, hogy a forradalmi anarchista küzdelem folytatása gyakorlati szükségszerűség, még a bolygó egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófája közepette is.

A szudáni anarchisták úgy vélik, hogy a konfliktus befejezéséhez elengedhetetlen lesz a nemzetközi szolidaritás, különös tekintettel azokra a hatalmakra, amelyek a polgárháborút szítják:

A szudáni háborúba való külföldi [állami] beavatkozás elleni küzdelemhez globális felkelésre van szükség a küzdő hálózatok részéről, hogy leleplezzék azokat a szervezeteket, amelyek a nép véréből profitálnak – nemcsak Szudánban, hanem az egész régióban. Ideális esetben a saját népüknek kellene fellépnie ellenük, hogy az véget vessen a vérontásnak, amely a tőkefelhalmozásért folyik. Mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy a saját helyén leleplezze ezt a háborús bűncselekményt, és felhívja az emberek figyelmét arra, hogy a szudáni háború véget érhet, és ha megszűnik a külső támogatás – akkor béke lesz.– Az AGS tagja a BRRN tagjaival folytatott párbeszéd során, 2025. szeptember

Az AGS jelenlegi politikai célja a legközelebbi távlatban a háború, az RSF és a szudáni hadsereg által elkövetett mészárlások megállítása. Hosszabb távon továbbra is küzdenek a rasszista gyarmatosítás során elmérgesített törzsi és etnikai megosztottság megszüntetéséért, hogy megnyerjék a társadalmi forradalmat, és önigazgató szocialista és feminista társadalmat teremtsenek Szudánban és egész Afrikában.

Az imperialista magban élő forradalmárokként életünk távol van szudáni elvtársainkétól. Ennek ellenére sokat tanulhatunk tapasztalataikból, ahogy beépültek a tömegmozgalom alapjaiba, az anarchizmust a munkásosztály életében ésszerű gyakorlati cselekvéssé alakították, kollektív politikai erőként hatottak a mozgalom küzdelmének irányára, és elszántan folytatták az anarchista küzdelmet a legnehezebb körülmények között is. A szudáni elvtársaink támogatása mindannyiunk számára fontos, akik az anarchizmust a globális felszabadulás valódi erejeként szeretnénk látni.

Az eredeti írás angolul itt.

fordította, szerkesztette: Bertalan András Miklós