Békés Márton, a lakájjá lett házitörténész

Ez a cikk több mint 6 éves.

Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója, az elmúlt években a kormány leglojálisabb értelmiségijévé (?) vált. Szakály Sándorral és Schmidt Máriával vállt vállnak vetve küzdenek a „Legnagyobb kretén”-díj elnyeréséért a területükön belül. De míg Szakály nettó aljasságokat mond, és népirtásokat bagatellizál, Schmidt pedig alufóliasisakos összeesküvés-elméleteket terjeszt közpénzből, addig Békés veszélyesebb, mivel ő legalább a szakmaiság látszatát próbálja fenntartani.

Békés az elmúlt években igazi szolgává vedlett át. A Pesti Srácok szintjén védi a mundér becsületét teljesen vesztett ügyekben is, és kiállása politikai, nem szakmai. A szakmai köpenyt azonban védőpajzsként tartja maga elé: hiszen doktorált történész, ő azért csak megfontolandót mond. Ugyan már a doktori fokozatának megszerzése körül is felmerültek jogi kételyek, ezt most ne emlegessük fel, biztos fájó pont.

Békés bőszen ír Schmidt Mária Látószög című blogjára, válogatott hülyeségeket. A késő ősz folyamán megjelent azonban egy olyan írása, ami az ő életművéből is kiemelkedik. Az írás maga a jobboldal számára „kommunista” szavakat próbálja dekonstruálni, és azok valódi értelmét felfedni. Ez egy megsüvegelendő ötlet, a probléma csak ott van, hogy Békés mindezt egy tizennégy éves széljobbos fiatal történelmi tudásának szintjén teszi meg.

Békés a Dead Kennedys amerikai radikális baloldali együttes pólójában. Fotó: Bődey János/Index.

Ezen felbuzdulva a Tett szerkesztősége annotálta, megjegyzésekkel látta el Békés írását. Meglepő (?) módon a formális baloldali ismeretszerzéssel nem rendelkező szerzők is percek alatt kiégtek Békés balfaszkodásától, amik során olyan bődületes baromságokat írt le, amiket néhány perces Google-kereséssel és olvasgatással alapjaiban lehet cáfolni.

Az annotált verzió itt található:

http://genius.it/latoszogblog.hu/blog/szotarcsere

Ha már Békés azonban ennyire belelendült a lexikonépítésbe, hadd bővítsem egy fogalommal.

OSZTÁLYÁRULÓ — olyan ember, aki osztályérdekeivel szembeszállva a status quo fenntartásáért (vagy megdöntéséért) küzd. Ilyen lehet a gazdag örökös, aki a szegények ügyeit támogatja, de klasszikusabban akár a sztrájktörő munkás; esetleg az értelmiségi, aki a rációt félretéve aprópénzért szolgálja a status quót.