„Lásson, ne csak nézzen szemetek,
Győzzön a Tett a meddő szó fölött.
Ez itt majdnem a földnek ura lett!
De a nép legyűrte, s ő sírba dőlt.
Ám túl korai, hogy örüljetek –
Még termékeny az öl, honnan kijött.”

Bertolt Brecht

Amikor megszületett a magyar radikalizmus…

Több mint száz éve, 1915-ben indult a magyar avantgárd egyik emblematikus folyóirata, a radikális antimilitarista Tett, amit Kassák Lajos alapított a világháború szörnyűségeire adott válaszként. Kassákék ugyanis nem egy tehetetlen pacifista attitűdöt testesítettek meg, hanem határozott aktivizmust, ami végül a folyóirat betiltásához vezetett. Mert amikor háború van, valamit tenni kell.

Kassák 1914 novemberében nyújtott be kérelmet a Tett megalapításához, amit „társadalmi, művészeti és szépirodalmi” folyóiratként kívántak elindítani. Végül számos felmerülő probléma után a bejegyzésnél, Kassák 1915-ben megírta a polgármesternek, hogy „Az esetleges félreértések elkerülése végett a megjelenendő lapomnak ezennel A Tett címet jelentem be.” Ezzel végül szabaddá vált az út a magyar kultúrtörténet egyik legfontosabb folyóirata előtt, amiben olyan szerzőket mutattak meg a kicsiny és műveletlen „magyar ugarnak”, mint például Walt Whitman, Marinetti és Apollinaire. Bár a Tett alapítói politikamentes lapot kívántak létrehozni, de már az első pillanattól fogva nyilvánvaló vált, hogy keményen fognak politizálni.

A Tett radikalizmusa nem csak úttörővé vált Magyarországon, hanem egyre erősebbé is, ezért bizonyos számok példányait el is kobozták. A Tett végül csak 1916-ig tartott, amikor megjelent a mára ikonikussá vált „internacionalista” szám, amiben a legjelentősebb európai antimilitarista művészek munkái sorakoztak fel. Ebben a számban jelent meg Kassák cikke, a Jelzés a világba, amit a Kassák Múzeum a Tett-et bemutató 2015-ös kiállítás címe is lett: „Néhány pesti legények vagyunk, akik nem hiszünk csodákban és nem hiszünk a háború kozmikusságában sem, tudjuk az eszünket s most nyitott szemmel elkiáltjuk a hangunkat Keletre, Nyugatra, Északra, Délre, ahol emberek laknak, akiknek vörös köszöntésüket idehallottuk.”

Merre tovább 100 év után?

A Tett tradíciójának folytatása mellett az a legnagyobb érvünk, hogy mi is csak „néhány pesti legények vagyunk”, akik a magunk szabályai szerint üvöltjük el a gondolatainkat a világba, basáskodó oligarcháktól és szabadpiac-vallású médiauraktól függetlenül. A Tett egykori kulturális és szellemi hagyatéka egy olyan autonóm folyóirat, aminek a szerzői nem rettentek vissza az aktív állásfoglalástól, hogy leleplezzenek mindent, ami hazugság, gyűlölet és rettegés, hogy bátor és megalkuvástól mentes hangjai legyenek a mindenkori zsarnoksággal szembeni kiállásnak.

A Tett hagyománya tehát egy olyan hagyomány, amit ma érdemesebb folytatni, mint valaha bármikor.

A Tett-blog létrehozásának szándéka mögött pedig elsősorban ez állt, és hogy a magunk módján és magunk szabályai szerint újra hangot teremtsünk a magyar radikalizmus igenis létező hagyományának.

Napjaink Magyarországa a misztikus irracionalizmusban dagonyázó jobboldali sarlatánok kora, akik egyre erélyesebben építenek le mindenféle tudományosságot és racionalizmust a tízparancsolattal való gyógyítástól a szittya mítoszokon át az antiszemita összeesküvés-elméletekig egészen a Soros-paranoiáig. A NER ultrakonzervatív propagandája pedig a Második Császárság Versailles párti és a Third Reich propagandáját megszégyenítő eszközökkel és lendülettel dübörög, és hirdeti az igazságtalanságot, a gyűlöletet és a félelmet. Egyre határozottabb támadások érnek mindenkit, a liberálistól az anarchistáig, aki nemes egyszerűséggel nem-fideszes, és ellenséget fabrikálnak minden autonóm gondolkodó magyar emberből. A vélemény és sajtószabadság még az autoriter rendszerekben is működik töredékesen, éppen ezért egy új, radikális hangot adunk a közéletnek. Mert amikor háború van, valamit tenni kell…

A Tett-blog a jövőben a Mércén folytatja a működését, hogy hangot adjon a hang nélkülieknek. Az orbáni rendszerben pedig a legradikálisabb tett a józan ész és a mindent feltáró kíméletlen kritika, leleplezni a rendszer hazugságait és hibáit, vagy ahogy Antonio Gramsci fogalmazta meg „elmondani az igazságot forradalmi tett.” A Mérce Tett-oldalán olyan kritikai és radikális hangvételű cikkeket közlünk majd, amik a globális kapitalista valóság társadalmi, kulturális/tudományos és politikai kérdéseivel, problémáival és jelenségeivel foglalkozik hazai és nemzetközi téren is, amiről a magyar nyelvű média elvétve, vagy egyáltalán nem számol be.

A mi magyar kultúránk Kassák, József Attila vagy Lukács kultúrája: baloldaliak vagyunk, antifasiszták vagyunk, antimilitaristák vagyunk, internacionalisták vagyunk, és mindenek előtt megalkuvástól mentes józan hangjai a rendszer kitagadottjainak: szegényeknek, munkásoknak, nőknek, LMBTQ embereknek, romáknak, bevándorlóknak és menekülteknek. És ahogyan Kassák fogalmazott: „Ki bízta ránk a nagy munkát, a rend gyarapítását és a szabadság hirdetését / ne kérdezzük kicsinyes töprengéssel, de szorgalmasan végezzük”. Előre együtt!