A Food Not Bombs Budapest csapatának pár tagja a hétvégén Torinóba utazott, és ha már ott jártak, készítettek egy rövid interjút az FNB Torinó egyik tagjával, Darióval.
Hogyan ismerkedtél meg az FNB Torinóval, hogyan alakult meg a csoport?
Én voltam a tulaja a torinói FNB első helyének, a legelején Andrea talált meg engem azzal, hogy helyet keresnek a tevékenységükhöz. Belementünk a dologba, tetszett hogy a csoport nem kötődik politikai pártokhoz és vallásos csoportokhoz, hogy a kidobott ételt visszaforgatja az embereknek. Évekkel ezelőtt volt egy fickó aki már elkezdte itt a Food Not Bombsot egy foglaltházban, de aztán abbahagyták a dolgot. A mi csoportunk már három éve működik. A legelején hat-hét ember lehetett de mára már sokkal többen vagyunk. A mag nagyjából ugyanaz most is, de minden alkalommal jönnek új emberek.
Hogyan kezdtétek reklámozni magatokat, hogyan szereztetek önkénteseket?
Elsősorban a Facebook által és más szociális médián keresztül, de sok olyan emberrel és csoporttal beszélgettünk, akik nem kapcsolódnak közvetlenül hozzánk, viszont ők szélesebb körben tudnak szólni az embereknek.
Hol vagytok most helyileg, mit érdemes tudni a helyről?
A hely egy nemrég nyílt, inkább egy privát klub, mint egy sima hétköznapi bár. Koncerteket, főzéseket, egyéb rendezvényeket szoktak itt tartani.
A Food Not Bombs egy immár közel negyven éves múlttal rendelkező nemzetközi kezdeményezés, mely egymáshoz csak lazábban kapcsolódó helyi mozgalmakból áll, és célja, hogy felhívja a figyelmet a szegények és a hajléktalanok helyzetére, és hogy támogatást nyújtson a rászorulóknak. A különböző országokban alakult FNB csoportok sokfélék lehetnek, hiszen minden csoport autonóm, de közös jellemzőjük, hogy csak vegetáriánus vagy vegán ételeket osztanak, és hogy ezekhez az alapanyagokat közösségi felajánlásokból, és a piacok, üzletek kidobásra szánt, de egyébként még felhasználható termékeiből szerzik be. A budapesti FNB minden héten tart közös főzést és ételosztást, amihez bárki csatlakozhat.
Hogyan telik egy hétvégi akciótok?
Szombatonként piacozni megyünk hogy összeszedjük a kidobásra kerülő zöldségeket, minden gazda és árus nagyon barátságos, és örülnek, hogy végül nem kell kidobniuk a megmaradt javakat. A két piacon összesen 150 kg élelmiszert szoktunk átlagosan megmenteni, sokszor adnak kenyeret és pizzát is. Néha autóval, de legtöbbször biciklivel közlekedünk, például vasárnaponként a hajléktalanszállóra is biciklivel szoktunk eltekerni. Vasárnap délután kettőkor kezdünk, és este nyolc körül a csapat egyik fele a hajléktalanszállóra megy, míg a másik fele biciklivel járja be a város főbb helyeit, hogy az ételt közvetlenül az embereknek adhassák. Torino biciklivel nem olyan nagy, mindig ugyanazt a kört tekerjük le, a klub pedig közel van a központhoz. Gondolunk a háziállatokra is, sok utcán élő embernek van kutyája, szóval kutyakaját is szoktunk osztani. A rendőrség gyakran kobozza el az utcán élő emberek holmijait, ruháit, sátrait, amiket aztán kidobnak, ezért ruhát is gyakran osztunk. Az osztás után néhányan még visszamennek a helyre eltakarítani, azután közösen megvacsorázunk.
Hogyan fedezitek a kiadásaitokat?
Gyűjtünk adományokat, néha bulikat szervezünk, itt-ott támogatói dobozokat rakunk ki, de próbálunk másokat is segíteni. Az olasz földrengések után például egy a károsultakat segítő szervezetnek gyűjtöttünk adományokat.
Milyen a kapcsolatotok a hatóságokkal?
Jelenleg nincs gond, nekem személyesen még nem volt problémám velük a Food Not Bombs akciói során. Nem vagyunk nagyon látványosak és csupán két alkalommal vagyunk aktívak egy hónapban, szóval egyelőre oké. Nem keresztezzük senki útját és érdekeit, szóval nincs probléma. A törvény eleve más ránk nézve, hiszen nem hivatalos szervezet vagyunk, hanem magánemberek kollektívája. A hajléktalanszállón, ahova a kaját visszük, nincsen konyha, és mivel mi nem hivatalos szervezet vagyunk, így bevihetjük nekik a kaját, egyébként hivatalos úton nagyon nehéz lenne élelmet adni a bentlakóknak. Nehezen megszerezhető engedélyre lenne szükségünk, és a kaja eredetének minden részletét igazolnunk kellene. Nyilván nem legális, amit csinálunk, de ez effektíve segíti az embereket, mivel vasárnaponként egyáltalán nincs ellátás a szállón.
Milyen a hajlék nélkül élők helyzete Torinóban, mi a helyzet a szociális ellátás rendszerével?
Torino iparváros volt, a Fiat fő gyárai voltak itt, aztán kiköltöztek és hátrahagytak 80000 embert munka nélkül, és a legtöbb gyárnál javarészt ugyanez történt. Az elmúlt évtizedekben nagyjából 300000 ember költözött el Torinóból, mert nincsen munka. Vannak hajléktalanszállók, de sok helyen nem adnak ételt az embereknek, és vasárnaponként általában nem kapnak semmit. Nem túl jó, ha az ember nem eszik egy egész napon keresztül. Nagy problémát okoz munkát adni a munkanélküli embereknek, mert sokaknak, köztük sok bevándorlónak, nincs olyan hivatalos papírja, ami lehetővé tenné nekik a legális munkavállalást. Feketemunkákra kényszerülnek, és a rendszer nem könnyíti meg a munkanélküliek munkakeresését.
Mit gondolsz a csoport jelenéről és jövőjéről?
Szerintem elég jól vagyunk most, persze mindig van hová fejlődni, de minden alkalommal több ember jön, hogy kezet nyújtson másoknak. Több és több ember akar több és több felelősséget vállalni abban, hogy segítsünk egymásnak. Az irány jó, talán csinálhatnánk minden hétvégén. Majd meglátjuk!
Ha Torinóban jársz, ne felejtsd el meglátogatni a Food Not Bombs Augusta Taurinorum eseményeit!
