Ha Debord volt a forradalmi marxista, aki a művészeten keresztül egyenest az ős-lenini praxisokig nyúlt vissza, Lukács György generációjához szegezve a fiatalabb Lukács Györgyöt, akkor Raoul Vaneigem volt a ’68-as forradalmi kísérlet költője, kinek szavait nemhogy betéve ismerték az akkori lázadók, hanem Párizs falaira és barikádjaira írták fel.
Végre eljött az, amire oly sokan vártunk: megbukott Orbán Viktor galád rendszere.
Ám az első éjszaka eufóriája után velünk marad a kérdés, hogy és tulajdonképpen most mi lesz?
Mi van akkor, ha a „reálpolitika vs. ultrabaloldal” vita már eleve egyfajta színjáték volt, agitációs és propaganda-tevékenység egy frakció érdekében, nem pedig nyílt eszmecsere? Gondolatok egy képviselő visszalépéséről.
Én ilyet nem hogy magyar, de külföldi filmben sem láttam – vagy élhettem át.
Mától tekinthető meg a mozikban a Háromezer számozott darab című magyar fimdráma.
Minden indok adott egy forradalomhoz. Egyik sem hiányzik. De a forradalomhoz testek kellenek: a testek pedig képernyők előtt ülnek.
Az észszerű cselekvés minimuma az, hogy megegyezünk egy közös valóságban: márpedig a tömegtájékoztatás által indukált pánikreakció, valamint az ezzel járó morális ámokfutás jelenleg ezerszer veszélyesebb erre a közös valóságra, mint bármennyi gődényista vagy fényevő együttvéve.
Te is csak azt akarod, hogy hagyjanak ezzel békén. Én is. Mindannyian.
Az egymillió főre duzzadt /r/antiwork fórum tíznapos általános sztrájkot hirdetett meg a Fekete Péntektől kezdődően.
Fiatal és öreg punkok, dobjátok el a fánkot! A Tett zenei ajánlója. Nefelejcs Gergő válogat!
A rasszizmus nem javítandó hibája ennek a rendszernek, hanem a lényege. Mondhatni, az üzemanyaga.