„Be tudsz ugrani?” – „Dugd fel magadnak!” – Szervezhet-e a felmondók fóruma általános sztrájkot?

Ez a cikk több mint 2 éves.

Az Egyesült Államokban váratlanul kitört az osztályharc: majd két év bezártság után az emberek tömegesen hagyják ott a munkájukat, és a cégek nem találnak munkaerőt, noha a kereslet az egekben.

Noha a folyamat eddig spontán módon alakult, mostanra vált élessé a helyzet, ugyanis közeleg november 26., az év legforgalmasabb napja a kereskedelemben, a Black Friday (Fekete Péntek). A kereskedők jóformán az egész őszt azzal töltik, hogy erre a napra felkészüljenek, durva leárazásokat hirdetnek minden létező csatornán, a megőrülő vásárlókról készült felvételek pedig bejárják a médiát minden évben.

De idén lehet más lesz, ugyanis az /r/antiwork (antimunka) fórum tíznapos általános sztrájkot hirdetett meg a Fekete Péntektől kezdődően.

Ami vicc lenne, ha nem lennének egymillióan, és ne érnék el ennek a számnak a többszörösét az amerikai dolgozók között.

De mi az az /r/antiwork?

Az /r/ előtag azt jelenti, hogy a fórum a Magyarországon aránylag ismeretlen Reddit nevű platformon található, amelynek 430 millió felhasználója van világszerte (döntően Amerikában és Angliában). Ez is egyfajta közösségi platform, amit két dolog különböztet meg a Facebooktól:

  • A felhasználók álneveken vannak fent;
  • A fórumok tartalmát pedig nem egy algoritmus szabályozza, hanem a fel/le szavazási rendszer, azaz egy adott közösség dönti el, hogy mi kerüljön ki a főoldalra.

Érdemes megjegyezni, hogy itthon úgy aránylag ismeretlen, hogy a magyar nyelvű /r/hungary fórum 150 ezer felhasználója testületileg állt be Márki-Zay Péter mögé, ezzel eldöntve az előválasztást a javára. Vö. a /r/Baloldalon vagyunk ötszázan, de hát a platform itthon leginkább fővárosi fiatal informatikus fiúk körében népszerű.

A Redditen még egy ajánlórendszer működik az új felhasználók számára: ha valaki feliratkozik, folyamatosan új közösségeket mutat neki, és hogy mit dob föl, azt nagyban meghatározza, hogy melyik fórum pörög éppen.

Az /r/antiwork pedig, amikor tíz éve csatlakoztam, még egy apró, liberter-autonomista fórum volt, ami a munka elutasításának filozófiája köré épült. Az irányzat fő gondolkodója Paul Lafargue volt, olyan megkapó gondolatokkal, mint a lustasághoz való jog, amelyet később az olasz ‘68-asok ültettek a gyakorlatba. Tronti is erről beszélt ugye, csak egy kicsit leninistább megközelítéssel, hogy a munka diktál a tőkének, nem pedig fordítva (minden látszat ellenére).

Aztán idén februárra megszaporodtak a posztok – a fórum pedig hirtelen kétszázezer fősre duzzadt, októberben pedig elérte az egymilliót, ami elég szép teljesítmény egy zugfilozófia fórumnak.

Hát nem is a filozofálgatással érték ezt el vagy „balos” szövegdús mémekkel. Az angol nyelvű interneten ugyanis az megy, hogy az emberek több platformot használnak – nagyjából más-más alteregókat fenntartva. A Facebook a családé, az Instagram a haveroké, a Twitter a „közbeszédé”, az anonim fórumok meg jobbára ezeken röhögnek, vagy nyíltan beszélik ki azt, ami máshol elfogadhatatlan. Ennek eredménye – egy netes közmondást idézve – az, hogy angolul minden platform tartalma képernyőkép egy másik platformról: egy adott beszólás tíz- százezreket, vagy milliókat is elérhet, persze nem mindig a szerző számára kedvező közönséget.

(Hasonlóan ahhoz, ahogy itthon a kormánypárti meg az ellenzéki média egymást gyűlöletszemlézi, csak ezt épp milliók játsszák a telefonjukon a nap 24 órájában.)

Ezt a dinamikát kihasználva nőtt természetesen az /r/antiwork, ami előbb a méltatlan munkakörülmények, bunkó vásárlók és szemét főnökök kipanaszkodásának terepe volt, nemcsak szövegben, hanem rövid, frappáns, képes-mémes formátumban (hasonlóan a hazai Darabszámhoz, ami a gyári munkások érzéseit gyűjti olyan eléréssel, amit a hírportálok is megirigyelnének). Majd erre jött a turbó fokozat, amikor a dolgozók megosztották, hogy hogyan mondanak fel, és küldik el a főnököt a büdös picsába – az egyéniből össznépi katarzist robbantva.

Ezeknek a dolgozóknak ugyanis nincs szakszervezetük, és tíz év haknimunka után reménytelen beosztásokban dolgoznak akár több helyen: az aktuális műszak, az „ugorj már be” Whatsappon vagy Messengeren érkezik, így hát a felbátorodott „dugd fel” is ott megy – erről pedig könnyű megosztani egy-egy képernyőképet, ami aztán beindítja másoknál is azt, hogy ezt ők is megtehetik…

A kanóc meggyulladt. Ha már ennyi hasonló helyzetben lévő ember figyelme összegyűlt, akkor a tapasztaltabb emberek elkezdték megosztani a tapasztalataikat (pl. hogyan szervezd meg a munkahelyedet), mások arról kezdtek beszélni, hogy illegálisan kirúgták őket azért, mert megbeszélték mennyit keresnek óránként: rendszeres a különböző vállalkozások szemétkedéseinek kipécézése és össznépi kiröhögése.

Az antiwork mára bejárta a fél amerikai sajtót (Teen Vogue? Business Insider? New York Times? Washington Post?) – Magyarországon valószínűleg soha nem fogunk róla hallani, max. valami fikázós hangvételű cikkben. Ami azért vicces, mert arányaiban is sokkal nagyobb az elérése, mint a fősodrú magyar médiának.  A Reddit világán belül az antiwork fórum épp tízszer akkora, mint a legtöbb politikával foglalkozó fórum, legyen az neoliberális vagy konzervatív (akik pedig megpróbálják őket trollkodni, de hiába), de az eddigi legnagyobb „balos” fórum is porszem az antiwork titánjához képest.

Ja, és ez csak a vadsztrájk: közben az Egyesült Államok több más fontos cégénél, mint a John Deere-nél vagy a Kellog’s-nál is sztrájk van.

Posztmodern munkásszolidaritás.

Ilyen mértékű növekedésnél természetesen felmerül annak a problémája, hogy a kezdeti ideológia, a kezdeti irányvonal mennyire marad egyben a gyakorlat tűzpróbája után. Aki olvasott a klasszikus munkásmozgalom levelezéseiből, az tudja, hogy vérre menő viták alakultak ki, és az újbaloldali tapasztalat az, hogy kisebb súrlódások is tudnak szektás szakadásokká robbanni.

Ilyenek most is vannak. Ezerkétszáz hozzászólásig futott a régiek vs. újak kard villantása:

 

Hogy sikerülni fog-e nekik, azt nehéz megmondani.

De őszintén, az elmúlt két év alapján eléggé benne van a pakliban, hogy az amerikai munkásosztály viccből összehozzon egy általános sztrájkot.

A levegőben pedig benne volt az autonomizmus valamiféle feltámadása – hogy okostelefonokkal és mega-techplatformokkal ennyire hülyén fog festeni, azt meg senki meg nem jósolta volna előre.

Mindenesetre van mit tanulni.

Kiemelt kép: Flickr