Három hónappal a választás után újfent be tudjuk bizonyítani, hogy nem csak nem értjük, nem is akarjuk érteni az ország másik felét.
Nem kell szeretni Németh Szilárdot, sőt egy magára valamit is adó embernek gyanakodva kell figyelnie azt a cinizmussal fűszerezett agressziót, amit nap mint nap felmutat az újdonsült honvédelmi államtitkár. Azonban a Németh iránti megvetés előhozza számos emberből azokat a gondolatokat, amik miatt teljesen jogosan ülünk egy kétharmaddal a nyakunkon.
A közösségi médiában és online véleményvezérek személyében teret kapó liberális és baloldali (?) nyilvánosság ezúttal a karcagi Birkafőző Fesztivál kapcsán röhög teli szájjal az amúgy minden kritikát megérdemlő Némethen. Most épp nem azért, mert rasszista alapon uszít barna bőrű emberek ellen, vagy nem azért mert obstruálja a hírszerzés felügyeletét, hanem mert
pálinkát mert inni, birkapofát mert enni, és horribile dictu jól érezte magát közben.
A videóban iszik egy szilvapálinkát, majd elmondja, hogy a birka pofája színhús, nagyon finoman főzték meg itt is. Ebből levezetve elemi prolizás és parasztozás indult be, akár kimondva, akár csak utalva rá. Nem pusztán Németh Szilárd ellen, hanem a – teljesen vállalható és kulturált – videóban bemutatottak kapcsán.
Döbbenetes mélységű szekunder szégyennek kellene elfognia mindenkit, de csak magamon érzem. A választást elveszítő oldal, elkötelezett liberális és DK-szavazók, hónapokkal a bukás után is ugyanott tartanak, képtelenek nyitni és megérteni a folyamatokat. Ebben pedig nem csak a pártok a hibásak, de a szavazóik is. Emberek milliói számára alapvető érték- és kulturális mintákat a porba gyalázni a legalpáribb stílusban egyenes út a kétharmadhoz. Mert emeljük ki: itt nem muszlimozott vagy sorosozott Németh, hanem megivott egy pálinkát és utána pörkölthúst evett rá. Ennyi történt. Ti nevezitek magatokat baloldalinak és liberálisnak?
A Fidesz toronymagasan hozta a kisvárosokat és a kisközségeket, a falvakat, a szegény lakosságot, de még mindig ott tartunk, hogy Németh Szilárd gyűlölete csodásan felszínre hozza a nem-városi lakosság és a szegény réteg lenézését. Ilyenkor érhető tette az, hogy milyen mértékben fasizálódik a társadalom jelentős része – nem csak a jobboldaliak –, és szemünk előtt válik láthatóvá a megtestesült osztályharc: aki mellkasig van csak elmerülve a szarban, az is minden izmát megfeszítve tolja le azt, akinek csak egy levegővételre bukkant fel a feje.
Azért, hogy itt tartunk, pont az ilyen egy utolsó, pöcegödör mélyére való senkiháziak, mint Németh Szilárd és ő az egybites rasszista uszításaik tehetnek. Míg a gazdasági jobboldal világéletében szegényellenes volt, addig a kulturális jobboldal megértette, hogy ha ezeket a gazdasági kérdéseket etnicizálja, akkor a mesterségesen lent tartott rétegek gyűlöletét más felé lehet irányítani. A baloldali válasz erre nem lehet a prolik (jelentsen ez bármit is az ő értelmezésükben) gyűlölete, hiszen akkor semmivel sem vagyunk jobbak náluk.