Aki csak a programokra kíváncsi, ugorja ezt a részt.

Mikor ezeket a sorokat írom, még nem mennek ki a cikkek május elsejéről, de ha jól érzem a széljárást, idén már jut majd bőven a baloldali értelmezésből.

Mindenesetre számunkra május elseje nem a munka ünnepe, hanem a munkásság diadala. Amikor az írásból-olvasásból kitagadott, a mai, európai mércével mérve szinte felfoghatatlanul kizsákmányolt nemzetközi ipari munkásság, tollal, papírral, szakszervezettel és agitátorokkal addig-addig küzdött a nyolc órás munkanapért, hogy kijelölt magának egy napot, amikor senki nem ment be dolgozni (amolyan „bassza meg a főnök, de méginkább a kapitalizmus” alapon), hogy végül megadták azt neki szabadnapnak.

Magyarországon elsőként a Tanácsköztársaság alatt, így a magyar május elseje szintén centenáriumát éli. Aki nem politizál, az mehet a Margit-szigetre, azt is a kommunisták nyitották meg elsőként a pórnépnek.

(A pórnép itt téged és engem takar kedves olvasó, mert hogy az elmúlt harminc év majd minden politikai kurzusa arról szólt, hogy kitermelje a polgári réteget, ami nem csak a munkájából, hanem a tőkejövedelméből is él – de azért a többségünk számára ez a törekvés nem a bőséget, hanem a szűkülést jelentette, ezt takarja a vagyoni koncentráció. A kilencvenes évek gazdasági sokkjának nagy trükkje az volt, hogy a munkásság egy részét újracsomagolta kisvállalkozónak: amerikai álom helyett lett a magyar delírium. Nem véletlen az se, hogy lassan a szabad hétvége is egyfajta osztály-előjog.)

Ez tehát a hagyományőrzés része a dolognak, amiért érdemes a kedd esti csapatás helyett a szerdai majálist választani.

Az újdonság azonban az, hogy pár évvel ezelőtt bizonyos barátaim még ironizálva mentek majálisra alkoholistákat simogatni: ma ugyanezen embereket viszont már irónia nélkül látom részt venni a különböző újbalos programok szervezései között. Érdekes időket élünk, amikor a középosztály balra dől, pláne ahogy teszi azt.

Mert május elseje mégis egy ünnep, a hagyománytisztelet meg nem annyira egy baloldali sport (kiváltképpen nem a radikálisoké), ennek ellenére az ironizáltan megkezdett majd őszintén befejezett internacionálék- és elvtársozások korában szeretnék pár vidám fejleményt feljegyezni.

1. Az MSZP az elmúlt napokban olyan zuhanórepülést hajtott végre, ami tíz év távlatából is újra adja a Gyurcsány-shock fílingjét. A Titanicon a süllyedő hajón is játszott a zenekar, ezek meg még a víz alatt is. Földet rájuk. Linket se adok nekik.
2. A magyar radikális (pártban gondolkodó) baloldal egyik legnagyobb kerékkötője, Vajnai Attila különalkut kötött a fent említett élőhalott alakulattal (és járulékosan a Jobbikkal). A párt ifjúsági szervezete ezért elpártolt tőlük: jól tették. Az érvek itt olvashatók.
3. Múlt héten volt egy diáktüntetés, ami a kötelező nyelvvizsga mint felvételi követelmény ellen szólt, de valahogy elgyurcsányosodott, amiből kiugrott a téli tüntetések legaktívabb csapata, a Hallgatói Szakszervezet. Jól tették, a tandíj-bevezető, szemkilövető volt miniszterelnökkel nem szabad kiegyezni, Kubatov-listáját bővíteni, biobútorkodni.

A fenti állásfoglalásokért (Bangóné elítélése, Vajnaitól eltávolódás, a tüntetéstől való távolmaradás) heves reakciókat váltott ki az Orbán-gyűlölő kommentelőkből, akik minden szervezettől a messiást remélik de azonnal. Most viszont úgy áll a dolog, hogy szemben 2014-el, az újbalos mozgalmak nem hagyják magukat bedaráltatni az összefogás-centrum-én már nem is tudom hogy mi ez dologgal, hanem inkább elfordulnak tőle, és megszervezik magukat.

Egyszerűbben szólva: ha ti úgy, hogy akkor hasonoljunk a Jobbikkal, akkor mi meg úgy, hogy áthajtunk rajtatok. „Ki vagytok zárva a Pártból.” További magyarázat Kiss Viktortól emitt.

Úgyhogy akkor nézzük a programokat!

Nappal:

1. Vurstli helyett – Autonóm majális: Ez a mi szűk baráti körünké. Tisztán pártmentes, kedves barátainkkal a vegán-szerelőműhelyesektől kezdve a legtrúbb punkok akusztikus hangzásain át TGM-ig reggel kb 11-től a Városligetben, mozgalmi kórussal(!!!!) az ’56-os emlékmű mögött este hatig. A fekete építkezési falak között. Dresscode hasonló.
2. Munkás büszkeség napja – Ez meg a tisztán pártos-szakszervezetes, hétköznapi csalódásos, kicsit kádár-nosztalgiába merevedett csapat majálisa. Nézze meg, akinek ehhez van kedve, mégis valahol rokonok, aztán ha kiderül erről, hogy egy újabb kisajátítás a díszellenzék részéről, akkor majd azok elszámolnak a feléjük forduló haraggal. Baráti jelleggel üzenném, hogy valsz. ide megy majd a félfaskó média megalázó felvételeket készíteni, készüljetek fel rá. Volt Zöld pardon, reggel tíztől. Dresscode: vörös zokni.
3. Európamenet – A Momentum Mozgalom nagyon átgondolt, helyén kezelt, aktuális, trenyó na jó mégse tudom ezt röhögés nélkül végig írni. Katasztrófaturizmus háromtól a Szabadság téren.  Dresscode: lila tanga, habpatron.

Este:

1. Május 1. Absztrakt Diszkóbár – DJ Atomik és Mesterházy eljátsza a nótánkat, annak jegyében hogy a magyar zenei underground egyre viccesebb flörtöt nyom a mozgalmi hagyományokkal. Iróniafaktor tippre magas, gourmet élmény garantált. Nemdebárban Budán, és tízkor zár a bolt, mert május másodikán be kell menni termelni a GDP-t, ha akarod, ha nem.
2. Május 1. a Gólyában – minden fiatal kommunista végállomása, ehhez mérten Magyar Dezső Büntetőexpedíciója is benne van a programban, és itt lesz a legkevésbé ironikus az internacionálé. Két unicum után az összes haverod itt jelenik meg, valami jobbos provokáció szinte garantált, de itt lesznek a leghiggadtabban lekezelve. Indulás hattól, zárás attól függően, hogy reggel mikor kell munkába menniük ugyanide.

Szóval éljen május elseje, és remélem találkozunk!