Elképzelt eszményi társadalom, amelynek alapja a filozófusoknál a tökéletes és abszolút igazságos rend. A filozófusban és a rendőrben az a közös (bizonyos markáns különbségek dacára, lásd F mint Filozófus), hogy általában nem kedvelik a kuplerájt.
A rendőr a közrend, a filozófus az eszményi rend felett őrködik; szabadidejében előszeretettel képzeli el az eszményi társadalmat, ahol tökéletes rend honol, ahol mindenkinek megvan a maga helye és funkciója, ahol semmi sem lóg ki, ahol azonnal tudjuk, hová rakjuk el az újonnan érkezettet, hogy ne tébláboljon hiába, ahol az alattvalók szeretik feljebbvalójukat, amint az kijár, a feljebbvalók pedig megvetik az alattvalókat, ahogy kedvük tartja,
ó, be csodálatos, ez minden lehetséges világok legjobbika,
amit úgy hívunk, mindenre kiterjedő, tökéletesen racionális, totális társadalmi rend, és amire a 20. században találtunk is egy frappáns kis jelzőt: totalitárius.
Amikor takarítani kezdünk, könnyen tisztaságmániássá válunk, mindenre kiterjedően… Szokás Platón Államát tekinteni az egyik első nagy totalitárius utópiának. De vajon melyik a legutolsó, a legújabb? Kétségkívül Pierre Culliford alias Peyo műve: a Hupikék törpikék.
Bizony: a törpöknél megtaláljuk a totalitárius utópia fő jellemzőit!
Yves Cusset francia filozófus, húsz könyv szerzője, aki tíz év egyetemi oktatás után a színházat választotta – színdarabíróként, rendezőként és színészként.
Előadásaiban igyekszik lesegíteni a filozófiát arról a piedesztálról, amelyre állítani szokás, és ehelyett a széles közönség megszólítására alkalmas humorral ötvözve bevonni a mindennapjainkat meghatározó társadalmi kérdések tárgyalásába.
Az U mint utópia a La philosophie enseignée à ma chouette (A filozófia a baglyomnak elmagyarázva) című könyvének részlete (Marabout, 2014).
1)
Először is Aprajafalva eszményi világ, ahol az egyéneket teljes mértékben a szerepkörük vagy a foglalkozásuk jellemzi; a törpöknek név helyett inkább csak névadó tulajdonságaik vannak, miszerint: Dulifuli, Okoska, Törpingáló, Törperős stb. Figyelemre méltó, hogy a törpöknél nőnek lenni: társadalmi funkció. Ezért csak egy nő van, és
Törpillában testesül meg a teljes női nem: ő a tenyészcélokra tartott szőke.
Törpilla három az egyben: társ, anya és kurva. Árnyalt koncepció a nőről mint a totalitárius rendben betöltött funkcióról. A nőgyűlölet és a tisztaságmánia mindig is jól megfért egymással.
2)
A törpök nem rendelkezhetnek semmiféle nyilvánvaló megkülönböztető jeggyel a szerepkörükhöz kifejezetten kötődőek kivételével (a törpök közti összes lehetséges különbség Törpapában ölt testet). A multikulturalizmus és az etnikai-kulturális sokféleség olyan jelenségek, amelyek nem férnek össze a törpök életével. A faj homogenitása jól láthatóan a törpök egyik eszményképe, még akkor is, ha nincs nemzeti-hupikék párt.
3)
A törpök hierarchiája az egyetlen vezető és az alárendeltek összességének viszonyában merül ki. Az egyik oldalon Törpapa áll, akinek identitása teljességgel vezetői szerepkörére redukálódik, a másikon pedig a törpök differenciálatlan tömege. A vezető és a társadalom között nincs közvetítő testület, a közösségi tér demokratikus szerveződésének nyoma sincs, a vezető hatalma a társadalom minden szféráját áthatja.
4)
A törpök társadalmának homogenitását erősíti a faj fennmaradását kívülről fenyegető, legyőzhetetlen ellenség képe.
Hókuszpók a törpök világához képest az abszolút külvilágot testesíti meg,
ő a nagybetűs Másik ábrándja, amelyet egy nap meg kell semmisíteni ahhoz, hogy ne magunk semmisüljünk meg. Lopva cselekszik, és titkos fegyverei vannak. Hókuszpók alakja tökéletesen beleillik a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei mitológiájába.
5)
A törpök társadalma megváltoztathatatlan, abszolút immúnis a változás bármely formájára. Az egyszer s mindenkorra a dolgok természetében gyökerező rendnek ezt az eszményét ugyanúgy megtaláljuk a nácik természettörvényeiben, mint a totalitárius kommunizmus történelmi törvényeiben. A civilizációk halhatatlanságának náci ábrándja ez.
6)
Végül a legfontosabb: a törpök boldogok és ártatlanok. Minthogy a törpök képzeletében, ahogy a nagy filozófiai utópiákban is, ha az abszolút rend uralkodik, és semmi sem mozdul, semmi sem változik, akkor mindenki igazán boldog lehet.
Vagyis a törpök társadalmából kitörölték az összes emberi társadalom gondjait: a bizonytalanságot, az időt és a halált.
Sárosdi Lilla performanssza.
Nem lehetünk egyszerre igazi demokraták és törpbarátok. Vigyázat: a modern demokráciák valósága egyre jobban közelít a törpök utópiájához.
Peyo bizony a jövőbe látott.
A reklám törpöket csinál belőlünk, a hatalom törpként kezel minket, önmagunkhoz is egyre inkább törpként viszonyulunk. A társadalom talán visszafordíthatatlan törpösödése zajlik a szemünk előtt, elhitetve velünk, hogy ez a boldogság kulcsa.
De ne hagyjuk magunkat, álljunk ellen a kísértésnek, hogy a többiekkel együtt egy torokból üvöltsük: „hajrá, kékek”! Induljunk együtt közös harcra a hupikék rend uralma ellen! A kerti törpék ártalmatlanok a hupikék totalitarizmushoz képest, úgyhogy ne tévesszünk célt: repítsük levegőbe most azonnal a fallikus galóca alakú házikókat, szánalom nélkül, szemünk előtt csak az igazságosság lebegjen, folyjon patakokban a törpök kék vére (vajon tényleg kék a törpök vére?), még mielőtt letörnek népet és hazát, bosszút állnak ifjún s gyönge lányon!
Hajrá, fegyverbe hát! Ma harcra hív hazád! Csak jőjj, csak jőjj, öntözze hát, törpvérük a határt! Ez a harc lesz a végső! Törpöljön, ki merre lát!
Fordította: Piróth Attila
