Az alább olvasható cikk a libcom.org oldalon megjelent írás fordítása, amelyet augusztus legvégén publikáltak. A írásban vázolt hadihelyzet azóta változott, de fontosnak tartjuk, hogy több olyan írás jelenjen meg, amely bemutatja, hogy Oroszország különböző régióiban mindenütt van kisebb-nagyobb, passzív és aktív ellenállás a háborúval szemben. Dezertálás, szolgálat és parancsmegtagadás, toborzóirodák elleni támadások. Vasúti sínek, ipari létesítmények megrongálása az utánpótlás megnehezítésére.

Az libcom.org számos riportot és cikket szánt ennek a témának a háború kezdete óta és folyamatosan tudósítanak a háborúellenes tevékenységekről legyen az a frontvonalon vagy a hátországban. A következő írást szerzőként, assembly.org.ua jegyzi.- a szerk.

Az általunk korábban felvázolt tendenciákkal teljes összhangban a fronton kialakult helyzet végül zsákutcába jutott. Az Ukrán Fegyveres Erők a mai függetlenség napjáig nem tudták visszafoglalni Herszon városát, és az orosz tervek, amelyek szerint szeptember 11-én a donyecki régió többi részét is egységes országos szavazás alá vonnák, szintén kudarcnak tekinthetők. Az újabb erősítések frontvonalra küldése nem vezet olyan jelentős előrenyomuláshoz, amely bármely oldalon meghaladná a néhány kilométert, csak a emberi veszteségek növekedéséhez.

A mai évfordulón Oroszországban első ízben kezdeményeztek általános sztrájkot a háború ellen. Ezt Borisz Gorjacsev – az ország egyik legnépszerűbb liberális médiuma, a Meduza egykori programozója – tette meg a stop24.day weboldalon keresztül. Ott arra szólította fel az embereket, hogy ezen a napon ne menjenek dolgozni vagy tanulni, ne engedjék oda az alkalmazottakat, és ne vegyék igénybe az ételfutárszolgálatokat:

„Ma fél éve tart a háború. Fél év pokol, amelyben emberek milliói találták magukat. Családok százezrei mentek tönkre. Mindent átitatott a félelem. Félelem a beszédtől, félelem a támogatástól, félelem az érzéstől, hogy minden csak rosszabb lesz.
Ez a félelem már a háború előtt is létezett. Ez volt az oka annak, hogy én magam is figyelmen kívül hagytam néhány, mint most már tudom, nagyon fontos tiltakozást. Én is olyan ember voltam, aki nem akart a tömeg része lenni, vártam, hogy megjelenjen egy más út. Tévedtem.

Oroszországban a tiltakozás egyet jelent a letartóztatással. És még ha a börtön nem is állítja meg az embereket (egyeseket nem), az utcai tömeges tiltakozás akkor lehetséges, ha van egy vezető, aki vállalja a felelősséget, aki maga is kockáztatja a szabadságát. Putyin kiiktatta az ilyen vezetőket. Valakit egyszerűen megölt, másokat börtönbe juttatott. Megint másokat megfélemlített.

Nem sok lehetőség maradt. Az egyik a polgári engedetlenség decentralizált akciói. Vezetők nélküli, nyílt szavazásokra építve. Formailag ez az akció egynapos sztrájk. Célja, hogy egy napra megbénítsa Oroszországot, és megmutassa a hatóságoknak, hogy nem minden rajtuk múlik ebben az országban. Ha a hatóságok intézkedései nem változnak, akkor egy következő napot választunk, de a sztrájk például két napig fog tartani. Vagy tovább. Ezt nem egy vezető fogja eldönteni, hanem szavazás.

A pozitívum az, hogy ehhez valójában nem kell sokat tenned – általában csak otthon kell maradnod egy napot.”

Sajnos ez még mindig csak elméletben létezik, azonban a katonai szolgálatra szerződni hajlandó emberek hiánya már most is befolyásolja az új egységek megalakulását. Az ukrán katonai hírszerzés augusztus 21-én közölte, hogy a nyizsnyij-novgorodi területen ténylegesen megakadt egy harckocsi zászlóalj megalakulása (ez július eleje óta tart). A szükséges 160 főből mintegy 30-an írták alá a szolgálati szerződést. Ezt az információt egyelőre még nem lehet függetlenül ellenőrizni.

A Csecsen Köztársaságból származó 16544-es számú katonai egység panaszt tett a krasznodari kormányzónak száz kozákról, akik elhagyták Ukrajnát. A dokumentumon a 71. gárdista motorizált lövészezred pecsétje és a parancsnok aláírása szerepel. A szöveg szerint a BARS-11 (a harcoló hadsereg tartalékos önkéntesei) második századának, amely a kubáni lakosokból alakult Valerij Jefremov alezredes parancsnoksága alatt, mintegy 100 fő engedély nélkül hagyta el a helyét. Többek között megjegyzik, hogy a kozákok megtagadták a támadást, szabotálták a parancsokat és alkoholt fogyasztottak. Az osztag negatív példát mutatott a többi katona számára.

„Krasznodarszkij Megye vezetése nem tudta megfelelően közvetíteni az Orosz Föderáció szuverenitásának védelmére irányuló küldetés fontosságát. Kérjük, hogy többé ne küldjenek lélekben gyenge kozák egységeket, akik nem osztoznak minden felelősségben, a különleges katonai művelet során” – áll az orosz média által közzétett felhívásban.

Oroszországban most egy új toborzási rendszer van érvényben az egységek területi elvével és a helyi költségvetésekből történő finanszírozásával összhangban.

A toborzók kiemelt figyelme elsősorban a „kis népek” és a lakosság legszegényebb rétegeire irányul: a szociológiai tanulmányok szerint ezek a csoportok rendelkeznek a legnagyobb tiltakozási potenciállal a romló társadalmi-gazdasági helyzetben.

Legutóbb részletesen beszéltünk a válságos perifériákról származó orosz katonák tömeges szerződésszegéséről, de ezzel együtt az invázió kezdete óta a helyőrségi bíróságokra tucatnyi büntetőügy érkezett a katonai egységek jogosulatlan elhagyásáról. A 2021-es évhez képest változott a jogsértések száma és az okok, amik vezérelték őket. A hivatásos katonák csak a gyakorlóterekre jártak ki, és néhányan úgy döntöttek, hogy Ukrajnába látogatás után elmenekülnek – nem akartak visszatérni a harci zónába.

Az ilyen esetek száma az Orenburgi régióban és a Dagesztáni Köztársaságban nőtt a legnagyobb mértékben. Figyelemre méltó, hogy ezek a területek a legmagasabb számú katonai halálesettel rendelkező területek közé tartoznak. Az orenburgi régióban 4 hónap alatt kétszer annyi ügy érkezett a bíróságra, mint a tavalyi év egészében. Dagesztánban 3 hónap alatt annyi eljárást kezdeményeztek, mint a tavalyi év 12 hónapja alatt.

Maxim Grebenyuk orosz katonai jogvédő a luhanszki előzetes letartóztatási központból megszökött két szökevényre hivatkozva arról számol be, hogy az úgynevezett „Luganszki Népköztársaságban” felszámolják az orosz szerződést szegő katonák börtönét. Parancsnokok érkeztek néhány katonáért, akiket  a hátsóbb vonakra vittek, akikért nem jöttek, azokat elengedték, és nem akadályozzák meg, hogy Oroszországba távozzanak.

Az ügyvéd ezt összekapcsolja a foglyok által a Katonai Főügyészséghez és az Orosz Nyomozó Bizottság Katonai Főosztályához benyújtott fellebbezésekkel. Az ilyen módszereket nem tekintjük közvetlen akciónak – ez egyszerűen csak ékesszólóan jelzi, hogy milyen hangulat uralkodik most a megszálló erőknél.

A tveri terület Konakovo városában újabb gyújtogatás történt a sorozási iroda ellen. Ez március 24-én hajnali 5 órakor történt, de az információ csak augusztus 17-én jelent meg. Leégett fa ablakkeret, az ügyeletes sikertelenül próbálta hóval eloltani a tüzet. Ezt a kiérkező tűzoltók tették meg, még senkit sem fogtak el. Később ez a toborzóközpont az inváziót támogató „reklámfilmjéről” vált híressé, amelyben Jurij Negovora idősebb katonai komisszár az ukrajnai mészárlásokra szólította fel az embereket. Tehát a tettes méltó célpontot választott.

Július 29-én a Zabaikalszkij Megyében lévő Borzija az Ukrajnában elesett megszállók „dicsőség sétányán” (ez a város a 36. Különleges Gárda Motoros Lövészdandár székhelye) történt vandalizmusról vált ismertté. Kerítéselemeket téptek ki, koszorúkat szórtak szét, a sírköveket festékkel kenték össze. Ez egy közeli javítóintézet bentlakásos iskolájából származó, szellemi fogyatékos gyerekek műve volt, akiket magukra hagytak. A Szabad Burjátföld Alapítvány tagadja, hogy bármilyen politikai felhangot találtak volna, annak ellenére, hogy a nyomozók ezt szeretnék kideríteni. Bűntetőeljárást indítottak a Büntető törvénykönyv 243.4. paragrafusa alapján – katonai sírok elpusztítása vagy megrongálása ürügyén. A rendőrök július 31-én jelentették, hogy öt gyerek vett részt ebben az akcióban, akik közül az egyik elérte a büntethetőségi korhatárt.

Egy 40 éves kemerovói orvost, akit villanyvezetékek megrongálásával és szabotázzsal gyanúsítanak, terrortámadás előkészítésével vádolnak. Az árammentesítési kísérletek április közepén kezdődtek a régióban: először az egyik áramátviteli oszlop rögzítésére szolgáló fémkábeleket fűrészelték el, majd valaki kicsavarta egy másik oszlop rögzítőcsavarjait, május 7-én pedig egy harmadik oszlop tartószerkezetét próbálták meg szétreszelni. Nem sokkal ezután őrizetbe vették Alekszandr Csernovot, a Kuzbasi Regionális Klinikai Kórház patológusát – a nyomozók úgy vélik, hogy mindezekben az esetekben ő is érintett. A házkutatás során benzines kannákat és palackokat, pneumatikus pisztolyokat, salétromot, gázálarcokat, pénzcsomagokat, valamint Kuzbassz és Ukrajna térképeit találták.
Csernov benzinnel akarta felgyújtani a rendőrség épületeit és a katonai toborzó helyeket – erről ő maga beszélt a nyomozás során. A támaszok megrongálásáért és vagyoni kár okozásáért már korábban is eljárás alatt állt, a sorozóirodák felgyújtásának előkészítéséért szabotázs címen újabb büntetőeljárás indult ellene. Augusztus 16-án a patológus ellen terrortámadás előkészítése miatt is eljárás indult. Ezért 10-től 15 évig terjedő börtönbüntetést kaphat.

Ma reggel, valószínűleg Ukrajna függetlenségi napjának tiszteletére, egy ismeretlen személy kerékpárról két Molotov-koktélt dobott az oryoli területi közigazgatás központi bejáratához. Csak a második robbant fel, a tüzet gyorsan eloltották. Az oltás során az egyik alkalmazott égési sérüléseket szenvedett, őt orvosi ellátásban részesítették. A kormányzó egy videót tett közzé a támadás pillanatáról.

Június 17-én éjjel a Csuvas Köztársaságban két srác, egy 22 és egy 24 éves, szétszerelt egy Z-installációt, a város egyik központi utcáján. A srácokat hamarosan őrizetbe vették a Közigazgatási Szabálysértések Törvénykönyve 20.3.3. cikkelyének 1. része alapján. Nem sokkal később büntetőeljárás indult garázdaság vádja miatt, ráadásul gyűlöletbűncselekmény motivációjával. Augusztus 5-i tárgyalása során úgy döntöttek, hogy 20 000 rubeles bírósági pénzbüntetés formájában büntetést szabnak ki rájuk. Emellett az anyagi veszteségeket is meg kellett téríteniük.

Szergej Moszkalkov, egy konzervatív moszkvai operaénekes augusztus 18-án elmondta, hogy szomszédjának, egy nyugalmazott tábornoknak nemrég kiszúrták az autója gumiabroncsait egy Z-felirat miatt. A rendszer egy másik támogatója hozzátette a kommentekben, hogy sok ilyen történet van, ezért sokan eltávolították az ilyen matricákat a járműveikről: „Moszkvában nagyon kevés van belőlük: teherautókon, kötött pályás taxikon – és ennyi…”.

A következő nem egy antimilitartista cselekmény volt, de a szociális harc része is: augusztus 11-e körül őrizetbe vettek egy 32 éves,  a Moszkva környéki Mytishchi városban élő lakost, aki gyújtófolyadékkal gyújtotta fel volt munkaadója autóját. Az elkövető nem fizette ki a javítást. Anyagi kár okozása miatt büntetőeljárás indult, a bíróság megelőző intézkedést választott a vádlottal szemben, mégpedig írásbeli kötelezettségvállalás formájában, miszerint nem hagyhatja el a helyszínt és „megfelelően kell viselkednie”.

Szintén érdekes lehet a történet arról, hogy az ukrán vasutasok hogyan élik túl a háborút, elkerülve a mozgósítást amennyire csak lehet.
Lásd továbbá nemrégiben megjelent kis nyomozásunkat arról, hogy azok, akik nem akarják, hogy mozgósítsák őket az ukrán hadseregbe, az európai egyetemeken való tanulás ürügyén a lezárt határokon keresztül menekülnek, és miért lehet őket bármikor kitoloncolni az EU-ból.

A szükségtelen érdekekért való halál visszautasítása gyakran nagyobb elszántságot igényel, mint a csatatéren tanúsított bátorság. Éljen a társadalmi harc a határokon és a frontvonalon túl!