Bevezetés

A alábbi szöveg valószínűleg erősebb reakciókat és vitát fog generálni, mint az anarchisták nézetei a magántulajdonról…

A téma felvetését azért tartjuk fontosnak, mert a világ minden táján egyre erőteljesebb az aktivisták tevékenysége; azoké az aktivistáké, akik direkt akciókkal hívják fel a figyelmet a kapitalizmus és a fogyasztó társadalom generálta társadalmi, gazdasági és ökológiai válságra. Animal Liberation Front, Hunt Sabs, Animal Rebellion, Extinction Rebellion, Just stop oil! , stb… Ezen aktivisták nagy része vegán, vegán-anarchista, akiket egyre radikálisabb tevékenységük eredményeképpen nem csak az illiberális –nevezzük így – oldalról, hanem a progresszív, liberális és a hagyományos baloldal részéről is erőteljes támadás ér, ez utóbbiak elsősorban a veganizmus fontosságának hangsúlyozása miatt az antikapitalista küzdelemben.

A következő írás reagálni kíván a veganizmussal, konkrétan a vegán-anarchisták által képviselt állásponttal szemben(miszerint az antikapitalizmus egyik fontos aspektusa az állatok kizsákmányolásának felszámolásáért való küzdelem, ugyanakkor a vegán életmód önmagában nem érheti el célját, ha nem kapcsolódik szorosan a kapitalizmus elleni harchoz) megfogalmazott baloldali kritikára.

A szövegben előforduló kifejezések közül sokak számára több is magyarázatra szorulhat, ezért rendhagyó módon, először ezeket próbáljuk tisztázni és körvonalazni. A célunk itt a megértést segítő magyarázat volt és nem törekedtünk tudományos alaposságú definíció megalkotására.

A „human and non-human animals”, vagyis „emberi és nem emberi állatok” kifejezés tulajdonképpen az iskolában, biológiaórán tanult „állatok országát” osztja két részre. A Föld élőlényeinek csoportokba sorolása több szempont alapján lehetséges, néhány a mai napig vitatott kivételtől eltekintve talán, a legelterjedtebb, így legtöbbek által ismert a növények országa és állatok országa. Az emberi és nem emberi állatok az utóbbi felosztása.

A veganizmus szempontjából ez a fajta elnevezés azért használható, mert kifejezi azt a vegán nézőpontot, miszerint az ember a bolygón élő fajok egyike csupán, és bizonyos emberi – önkényesen meghatározott – szempontok alapján megállapított felsőbbrendűsége nem jogosítja fel más földlakó, nem emberi állatfajok alávetésére, kizsákmányolására, számukra szükségtelen és mérhetetlen mennyiségű fájdalom okozására.

A „speciesism” vagyis „fajizmus” Richard D. Ryder által először, 1970-ben megalkotott definíciója a következő: bizonyos állatfajok emberi lények általi diszkriminációja vagy kizsákmányolása, az emberiség felsőbbrendűségének feltételezésére alapozva.

Lényegét tekintve, bizonyos élőlények számára kizárólag a fajhoz tartozás alapján tulajdonít különböző értékeket, jogokat vagy sajátos megítélést. A vegán álláspont szerint a fajizmus a rasszizmushoz és a szexizmushoz hasonló előítélet, melyben az adott élőlény megítélése, kizárólag az adott fajhoz való tartozás és morálisan irreleváns fizikai különbségek alapján történik. Legtipikusabb példa a kutyák és a disznók közötti fajista megkülönböztetés a tekintetben, hogy melyik állatot „lehet” vagy „tilos” megölni és megenni. Ráadásul egyes állatfajok esetében ez emberi közösségekként is változó lehet, gondoljuk a nyugati világtól eltérő indiai vagy a távol-keleti húsfogyasztási szokásokra.

Az „ableism”, vagy „ableizmus” aminek jelenleg nincs konszezusosan elfogadott magyar megfelelője egy, a ’80-as évek óta használt kifejezés, ami fogyatékossággal élő emberek megkülönböztetését és a velük szemben mutatott társadalmi előítéletességet takarja, amely azon a meggyőződésen alapul, hogy a tipikus képességek felsőbbrendűek, vagyis emberek között az alapján tesz különbséget, hogy milyen képességek birtokában vannak vagy éppen hogy nincsenek. Az ableizmus alapjai azon a feltételezésen alapulnak, hogy a fogyatékkal élő embereket „meg kell javítani”, és ezeket az embereket a fogyatékosságuk alapján határozza meg, még abban az esetben is, amikor ezeknek nincs jelentősége, például amikor egy munkát hátrányától függetlenül tökéletesen el tud végezni, mégsem kapja meg azt.

A „classism” kifejezéseknek szintén nincs egyértelmű magyar megfelelője, a „klasszizmus” az a jelenség, amikor valaki hátrányt szenved gazdasági vagy társadalmi helyzete okán, egészen pontosan a klasszizmus a társadalmi és/vagy gazdasági privilégiumok meglétének, vagy hiányának következtében keletkező előnyök, vagy hátrányok tudomásul nem vétele. Vagyis „classist/klasszista” az az egyén, aki nem veszi figyelembe saját privilégiumait, és az azokból következő lehetőségeket mindenki számára elérhetőnek gondolja.

Kedves baloldali kritikusai a veganizmusnak!

A veganizmust és a „nem emberi állatok” ( a továbbiakban: állatok) jogait övező kérdésekről folytatott diskurzus, különösen a közösségi médiában és más online felületeken, gyakran válik szenvedélyes és heves vitává. Bár ezeken a felületeken és az egész világon jóval kevesebb a vegánok száma, mint nem vegánoké, maga a veganizmus az elmúlt években a fősodorba került.

Valószínűleg válaszul erre, és az állatok jogainak elismerésének követelésére a társadalomban, a nem vegánok hangos többsége sokféle érvet használva próbálja ellensúlyozni a vegánok növekvő hangos kisebbségét.

A baloldaliak egyik legelterjedtebb kritikája a veganizmussal szemben – és ez a kritika lesz a középpontban ebben a cikkben -, hogy szerintük a veganizmus kizár egyeseket osztályhelyzetük és/vagy képességeik alapján (classist, ableist), mivel az sok ember számára elérhetetlen.

Ez egy rendkívül erős érv, mert azt állítja, hogy a veganizmus nem a legjobb lehetőség a legtöbb ember számára ebben a társadalomban, mivel egyesek nem tudnak részt venni benne képességbeli hiány, szegénység és/vagy az egészségügyi és életmódbeli szükségletekhez való hozzáférés miatt.

De vajon a veganizmus valóban megakadályozza és kizárja az embereket ilyen módon? Vajon ez a bizonyos állítás tényleg jellemzi a veganizmust?

A veganizmussal és a baloldali politikával kapcsolatos érdekérvényesítésem egyik legérdekesebb és legdühítőbb aspektusa, beleértve az általam kezelt Facebook-oldalon, a Veganarchist Memes-en folytatott érdekérvényesítést is, azaz a baloldali fajizmus elleni küzdelmet, a veganizmus és az állatok felszabadításával szembeni ellenérzések nagy részét más baloldaliak, szocialisták, kommunisták, progresszívek, de még anarchisták részéről is látom.

E csoportok között ugyan változó mértékű hasonlóság és különbség van, de sokan közülük legalább abban egyetértenek, hogy az elnyomás ellen küzdenek – legyen az rasszizmus, szexizmus, transzfóbia, életkor-, képesség-, vagy osztály alapú, vagy ezen elnyomások és különböző formáiknak kombinációja.

A baloldaliak folyamatosan harcolnak a világméretű, rendszerszintű és egyéni elnyomás, és annak számos formája ellen. Miért van tehát az, hogy oly sok baloldali elutasít egy olyan gondolatot, amely szerint etikai kötelességük véget vetni az állatok elnyomásának azáltal, hogy nem használjuk és zsákmányoljuk ki őket szükségtelenül?

A veganizmussal szembeni ellenérvek következetető jellegűek lehetnek, és olyan témákat ölelnek fel, mint a növényi alapú étrend egészségügyi aggályai, az állatok tudatosságával kapcsolatos tudományos tézisek, az állatokkal kapcsolatos kérdések elhelyezése más társadalmi igazságossági küzdelmeken belül és azokkal együtt, és még sok más.

A baloldaliak által leggyakrabban használt érvek egyike azonban az, hogy a veganizmus osztály és képesség alapon kirekesztő. Sok baloldali számára, akik ezt az érvet hozzák fel, nem létezik olyan elmélet vagy gyakorlat, amely egyszerre ellenezheti a rendszerszintű emberi elnyomást, ugyanakkor egy olyan világot képzel el, amelyben az állatok is felszabadulnak az emberi kontroll alól.

A veganizmus ezen kritikusai számára a fogyatékossággal élők ( képességeikben korlátozottak) jogai és a szegénység kezelése elsőbbséget kell, hogy élvezzen az állatokkal kapcsolatos aggodalmakkal szemben, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy a képességek és az osztály a veganizmus akadályai lehetnek, így a veganizmus egyfajta kiváltság azok számára, akik nem szembesülnek ilyen típusú akadályokkal.

Az emberek és az állatok elnyomása elleni küzdelemnek azonban nem kell kizárnia egymást!

A veganizmus kizárólagosságának és kiváltságos voltának ez a felfogása a félreértése azoknak az alapoknak és árnyalatoknak, amelyek mindig is a veganizmus gyökerei voltak.

Az egyik fontos félreértés, ami gyakran szerepel a médiában, és amelyet sok nem vegán és vegán is egyaránt terjeszt, a veganizmus és a növényi alapú étrend összemosása.

A növényi alapú étrend, ami egyszerűen csak azt jelenti, hogy az étrend nagyrészt vagy teljes egészében növényekből áll, nem feltétlenül a társadalmi igazságosság valamilyen formáját képviseli; a növényi alapú étrendet követők gyakran különböző okok miatt élnek ilyen étrenden, kezdve az állatok jólétével kapcsolatos aggodalmaktól, az egészségen át, az állatok fogyasztására nagymértékben épülő étrend környezeti hatásáig.

Félreértés ne essék: a veganizmus sok más dolog mellett az élelmiszertermelés és -fogyasztás megváltoztatásával és kritikus szemléletmóddal jár. A veganizmus azonban sokkal többet is magában foglal annál, mint amit az emberek fogyasztanak – a gyapjú, bőr és selyem helyett alternatívákat viselnek; nem vesznek részt olyan „szórakozási formákban”, amelyek állatok kihasználásával járnak, mint például a rodeók, állatkertek, akváriumok, kutyaviadalok stb., nem látogatják azokat, és ellenzik az állatokon végzett kísérleteket.

A The Vegan Society (a világ első hivatalos vegán társasága) hivatalos definíciója szerint a veganizmus

„egy olyan életmód, amely arra törekszik, hogy, amennyire lehetséges és kivitelezhető, kizárja az állatok kizsákmányolásának és kegyetlenségének minden formáját, amelyet élelem, ruházati termék előállítására vagy bármilyen más cél érdekében alkalmaznak.”

A definíciónak ez az a része, amelybe sajnos sok baloldali belekapaszkodik, hogy a veganizmust ableista és klasszista jelzőkkel kritizálja, azaz az állatok élelmezési és ruházkodási célú használatának elkerülése, mert szerintük ez kihagyja azokat az embereket, akiknek esetleg képességbeli hátrányuk van, vagy akik szegénységgel küzdenek, ami megakadályozza őket abban, hogy teljesen növényi alapú étrenden élhessenek, vagy megengedhessék maguknak azt.

Ez a kritika megalapozott lenne, ha a veganizmus eleve megakadályozna néhány hátrányos heyzetű vagy szegény embert abban, hogy a közösség tagja legyen. A vegán közösség sokszínű, és van benne néhány rendkívül problémás csoport is, de vannak más csoportok és egyének is a veganizmuson belül, akik nem vallják ezt a kirekesztő nézetet.

Fontos, hogy a Vegán Társaság veganizmus definícióján belül vegyük észre a kritikus mondatot, ami rávilágíthat a veganizmussal szemben sok baloldali által megfogalmazott fő kritika hibájára: amennyire lehetséges és kivitelezhető. A definíciónak ez az apró, de fontos eleme megmutatja, hogy a veganizmus fogalma mennyire rugalmas, és árnyaltan reagál az egyes emberek közötti létező különbségekre.

Még a Vegán Társaság néhány kezdeti beszélgetése és találkozója során, már 1951-ben, a szervezethez való csatlakozáshoz tartozott a nyilatkozat elfogadása:

„A társaság tagsága mindazok számára elérhető, akik céljaink kiteljesedését kívánják és vállalják, hogy az eszményhez olyan közel élnek, amennyire a személyes körülményeik lehetővé teszik […] Az ajtó tehát szélesre tárva, és a társaság mindenkit szívesen lát, aki úgy érzi, hogy képes támogatni azt.”

Tehát, miközben a veganizmus hasznosságáról és szükségességéről szóló nyilvános viták felszínén a nem vegánok és sok vegán is úgy értelmezheti, hogy a veganizmus egy merev filozófia, amely figyelmen kívül hagyja az emberek közötti egyenlőtlenségeket és különbségeket. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a veganizmus története és fejlődése nyitva tartotta és befogadta a mozgalmat mindenki számára, aki vágyik és törekszik az állatok felszabadítására az emberi uralom és leigázás alól.

Lakatlan sziget

A „lakatlan sziget” forgatókönyvet gyakran használják a vegánok ellen „Gotcha!” vagyis „Most megfogtalak!” ellenérvként, amikor egy vegánnak felteszik a kérdést:

„Nos, ha egy lakatlan szigeten ragadnál, ahol nincs vegán étel, akkor ennél-e állatokat?”

A veganizmus definíciójának elolvasása után nyilvánvalónak kellene lennie, hogy a lakatlan sziget forgatókönyv esetén alkalmazható az amennyire lehetséges és kivitelezhető elve.

Ha egy személynek valóban nincs más választása a túlélése szempontjából, mint állatok elfogyasztása, akkor van egy erkölcsi mentsége. Más szóval, nem szabadna a szándékos visszaéléssel és kegyetlenséggel rokoníthatónak tekinteni az emberi állatokból készült termékek fogyasztását, ha nincs(!) más lehetőség.

Ez a lakatlan sziget forgatókönyv és az ebből fakadó szükségszerűségek könnyen párhuzamba állíthatók hasonló túlélési helyzetekkel, például amikor az embereknek olyan gyógyszereket kell szedniük, amelyek állatokból származó összetevőket tartalmaznak, mint például zselatint, és állatokon végzett kísérleteket használnak a kutatásaikban, valamint olyan helyzetekben, amelyeket egyes emberek nem tudnak befolyásolni, amikor egy bizonyos fogyatékosság vagy a hozzáférés, vagy a pénzeszközök hiánya megakadályozza, hogy egy személy teljesen növényi alapú étrenddel boldoguljon.

Ezt a nézetet nem minden vegán vallja, de sok baloldali vegán osztja, mert megérti az emberi és nem emberi állatok elnyomásának összetett, összefonódó történetét, valamint hisz a kapitalizmus lebontásának és leváltásának szükségességében, mivel annak eredendő hatása a kiszolgáltatott csoportok, emberek és állatok további marginalizálása.

Utolsó pontként fontos megérteni, hogy az etikai irányelvek tartalmazzák a „kellene, de nem lehet” formulát – más szóval, senkinek sem etikai kötelessége olyasmit tenni, amit nem tehet meg. Ésszerűtlen elvárni az emberektől, hogy etikus magatartást tanúsítsanak és tartsanak be, ha ez meghaladja a képességeiket.

A veganizmus tekintetében ez a képlet minden bizonnyal azokra az emberekre vonatkozik, akik nem engedhetik meg maguknak, nem férnek hozzá, vagy nem boldogulnak egy teljesen növényi alapú étrenddel. Ez azonban nem mentesíti ezeket az embereket az állatokkal szembeni minden kötelezettség alól; csak azokat a gyakorlatokat és viselkedési formákat, amelyek nélkül valóban nem tudnak túlélni.

Most már teljesen világosnak kell lennie, hogy a baloldaliak által széles körben elterjedt elképzelés, miszerint a veganizmus eredendően privilegista, a vegán eszmék kötelezettségeinek félreértelmezése. A veganizmus fogalmainak teljes megértéséhez és megragadásához hitelesen kell értékelni az árnyalatokat és a vélemények sokféleségét egy ilyen nagy közösségen belül.