Egy hónapja indult el a Mérce új társoldala, A munkásosztály története. Az évfordulós rövidhírek között sokféle elnyomott csoport harca szerepel. Mi indokolja a munkásosztály szó használatát?

Miért munkásosztály?

„Minden eddigi társadalom története osztályharcok története”^[1] – írta egykor két okos ember. Velük együtt nekünk is meggyőződésünk, hogy a történelmi változás elsősorban az osztályok közötti harc eredménye. A hétköznapi emberek életének bármiféle javulása – a szabad hétvége bevezetésétől^[2] a rabszolgaság eltörlésén^[3] át a birodalmak összeomlásáig – azoknak a harcoknak az eredménye, amelyeket az elnyomottak és kizsákmányoltak vívtak az elnyomó, kizsákmányoló rendszerek ellen.

Napjaink kapitalista társadalmában a munkásosztály számszerűleg a legnagyobb osztály. Amikor „munkásosztályról” beszélünk, gazdasági, nem pedig kulturális értelemben beszélünk róla. Nagy vonalakban a kifejezés azokra az emberekre utal, akik nem tulajdonosai vagy részvényesei semmiféle gyárnak, gazdaságnak vagy irodának (más néven „termelőeszköznek”), ezért kénytelenek áruba bocsátani munkaerejüket azoknak, akik a termelőeszközökkel rendelkeznek.

A kapitalizmus ezen az egyezségen alapul. Albert Einstein, a híres fizikus egyszerű magyarázata szerint:

A termelési eszközök tulajdonosa abban a helyzetben van, hogy meg tudja vásárolni a munkás munkaerejét. A termelési eszközök használatával a munkás új termékeket állít elő, amelyek a tőkés tulajdonát képezik. E folyamat lényegi eleme az a viszony, mit is állít elő a munkás és ezért mennyit kap… [A] munkás fizetését nem az általa termelt javak valódi értéke határozza meg, hanem a munkás minimális igényei és az, hogy a tőkés szerint mekkora a javak előállításához szükséges munkaerő mennyisége az állásért versengő munkások számához viszonyítva. Meg kell értenünk, hogy a munkás keresetét még elméletben sem határozza meg az általa előállított termék értéke.^[4]

Úgyhogy a piaci körülményektől függően azt a minimális összeget keressük, amely biztosítja, hogy nap nap után bejárjunk dolgozni.

Az általunk megtermelt érték és a munkabérünk különbözete (az úgynevezett „értéktöbblet”) révén termelnek nyereséget és terjeszkednek a vállalatok. Ez a kizsákmányoló kapcsolat áll a kapitalista társadalom tengelyében, ez gerjeszti a tőkés rendszer központi konfliktusát – nevezetesen, hogy a munkáltatók minél hosszabb munkaidőben akarják dolgoztatni a munkavállalókat minél alacsonyabb fizetésért, míg a munkások magasabb fizetést és rövidebb munkaidőt akarnak.^[5] Így az összes munkás gazdasági érdeke közös a kapitalizmus elleni harcban.

Mivel a kapitalizmus teljességgel a mi munkánkon alapul, potenciálisan mi vagyunk a társadalom legnagyobb hatalommal rendelkező osztálya. Hogy potenciális erőnket nem tudjuk érvényre juttatni, annak elsődleges oka az, hogy számtalan módon megosztottak vagyunk:

• Munkaviszonyban állókra és munkanélküliekre oszlunk – így azok, akiknek van munkájuk, félnek, hogy elveszítik állásukat, akiknek pedig nincs, azok egymással versengenek, hogy éhbérért dolgozhassanak.
• Különféle vállalatokra oszlunk, amelyek egymással versenyeznek – így azok a vállalatok, amelyek a legtöbb nyereséget termelik (gyakran úgy, hogy a legalacsonyabb béreket fizetik, és figyelmen kívül hagyják a környezetvédelmi előírásokat), sikeresek, miközben a többiek vagy csődbe mennek, vagy felvásárolják őket.
• Nemi szerepek alapján is megoszlunk – és a világban elvégzett munka nagy részét semmiféle fizetséggel nem járó „női munkának” állítják be, különös tekintettel a gondozási és a háztartási munkára.
• Nemzetállamokra oszlunk, így ha az egyik országban a munkások többet keresnek és jobb körülmények között dolgoznak, akkor a termelés áthelyezhető a világ alacsonyabb bérezésű részeibe.
• Megoszt minket a rasszizmus, amelynek folytán egyes rasszalapú vagy etnikai csoportok – például a fekete emberek az Egyesült Államokban – szisztematikusan hátrányos helyzetbe vannak szorítva és el vannak nyomva. Ez azt az illúziót igyekszik kelteni a domináns csoportokhoz tartozó dolgozókban, hogy nekik is érdekük a fennálló rend megtartása, és lehetővé teszi a munkáltatók és a hatóságok számára, hogy a különböző csoportokat kijátsszák egymás ellen.^[6]
• Megoszt minket az állampolgárságunk és annak hiánya: számos országban nagy létszámban vannak jelen sokkal inkább kizsákmányolható migráns munkavállalók, akiktől az alapvető törvényes jogok is megtagadhatók – azokat a munkásokat pedig, akik megpróbálnak ellenszegülni, könnyen ki lehet toloncolni.^[7]
• Számos más módon is meg vagyunk osztva, és egymás ellen vagyunk hangolva – nehogy egyesüljünk, közösen harcoljunk saját kollektív érdekeinkért, és „értéktöbbletünk” nagyobb hányadát követeljük vissza azoktól, akik kizsákmányolnak minket. Az efféle megosztottság elleni harc és a munkások különböző csoportjaival vállalt szolidaritás alapvető része kell hogy legyen minden olyan mozgalomnak, amely a munkásosztály egésze vagy bármely szegmense helyzetének javítására törekszik.

Társadalmunkban a hátrányos megkülönböztetések és a kiváltságok összes válfaja összefonódik az osztályokkal. Vegyük például az abortuszhoz való jogot: bármilyen törvények vannak is érvényben, a gazdagoknak szinte mindig lehetőségük nyílik az abortuszra, míg a szegények és a munkásosztálybeliek számára ez sokszor lehetetlen.

Mindenféle elnyomás – a rasszizmustól a homofóbián és a transzfóbián át a szexizmusig és a fogyatékosellenességig, hogy csak néhányat említsünk – súlyosabban érinti a szegény embereket, mint a gazdagokat.

Ezért az elnyomott csoportok – például a nők,^[8] az USA-ban élő színes bőrű emberek^[9] vagy az LMBT+ emberek^[10] – harcait nem tolhatjuk félre annyival (ahogyan sokan teszik), hogy azok csupán az „identitáshoz” kapcsolódnak: ezek eredendően osztályharcok is.

A munkások bármely csoportjának egy-egy győzelme mindannyiunk győzelme. Ha például az alulfizetett migráns munkások csoportjának sikerül jobb fizetést és jobb munkakörülményeket kivívnia, az azt is jelenti, hogy a munkáltatók nem fogják tudni rendkívül kizsákmányolt munkások foglalkoztatásával lenyomni a béreket a belföldi munkavállalók kárára.^[11]

Hasonlóképpen: a környezeti pusztítás és a belőle adódó klímakáosz aránytalanul nagy mértékben sújtja a szegény és munkásosztálybeli embereket, különösen a gyarmatosított világban. A helyzet csak romlani fog az elkövetkező években, így a bolygónk védelméért való küzdelem osztályunk számára is létkérdés.^[12]

Az őslakos népek^[13] és a parasztok^[14] küzdelmei, valamint a gyarmati rendszer elleni küzdelmek^[15] is mindenekelőtt a kisemmizés elleni harcok voltak. Résztvevőik elsősorban az ellen küzdöttek, hogy – földjeitől és termelőeszközeitől elszakított – munkásosztállyá váljanak.

A fentiek fényében A munkásosztály története tágan, interszekcionális és internacionalista megközelítésben értelmezi az osztályt, és pillanatképekben mutatja be a kizsákmányolás és elnyomás elleni sokféle harcot.

Miért fontos a történelem?

A munkásosztály története projektje azokból a beszélgetéseinkből nőtt ki, amelyeket 2014-ben folytattunk. Mindannyian sokféle tevékenységben vettünk részt, egyebek között munkahelyi szervezőmunkában és a megszorítások elleni kampányokban, azelőtt pedig az iraki háborúval szembeni fellépésekben. Tevékenységünk azonban nem kapcsolódott a munkásosztály egykori tömeges, radikális mozgalmaihoz; sok velünk egykorú (és kicsit idősebb) emberhez hasonlóan mi is a munkásszervezetek 1980-as években elszenvedett vereségeit, majd szétverését követő időszakban nőttünk fel és kezdünk dolgozni. Mire politikai öntudatra ébredtünk, a harcok közös emlékezete és a szolidaritás kultúrája, amely a munkásosztálybeli életet korábban meghatározta, sok helyen eltűnt.

Hogy ehhez az emlékezethez, ehhez a tudáshoz hozzáférhessünk, rengeteg történelmet olvastunk – és megdöbbentett minket, hogy hány olyan nélkülözhetetlen tanulságra bukkantunk, amelyek napjaink küzdelmeire is érvényesek. És bár a munkásosztály harcairól világszerte sokat írtak, az írások nagy része a legtöbb ember számára hozzáférhetetlen archívumokban porosodik vagy fizetős online portálokon rejtőzik – vagy ha mégsem, akkor a tudományos vagy politikai zsargon bonyolult nyelvén íródott.

Ezért úgy döntöttünk: új adatbázist hozunk létre, amelyben röviden, világosan ismertetjük a történelmi eseményeket – mindenekelőtt azokat a harcokat, amelyek egy jobb világ megteremtésére irányultak – és a bennük résztvevő embereket. Emellett azokról a rémtettekről is beszélünk, amelyeket a gazdagok és hatalmasok hajtottak végre, hogy elfojtsák ezeket a harcokat,^[16] és azokról is, amelyeket esetenként egy jobb világ megteremtésének nevében követtek el.^[17] Fontosnak tartjuk, hogy ne csupán a kapitalizmus és a gyarmatosítás történetét tisztára mosó, domináns narratívákkal szálljunk szembe, hanem tanuljunk azoknak a hibáiból (és sikereiből) is, akik ellenük harcoltak.

Akiknek nincs pénzük, azoknak a közösségi média hasznos eszköz lehet, hogy eljuttassák az információkat a széles közönséghez – ezért a projekt elindításakor úgy döntöttünk, hogy ezeket a platformokat részesítjük előnyben. Úgy véltük, az esetenként évszázadokkal ezelőtt lezajlott eseményekről az évfordulójukon a legcélszerűbb beszámolnunk, ha esélyt akarunk adni arra, hogy posztjaink virálissá váljanak: egy találomra kiválasztott 19. századi sztrájk nem feltétlen tűnik relevánsnak, de ha olyasmiről olvasunk, ami sok évvel ezelőtt éppen ezen a napon történt, akkor könnyebben összekapcsoljuk a múltbeli eseményt a jelennel.

Azt reméltük, hogy ezeken a rövid, virális posztokon keresztül bepillantást nyújthatunk e történelmi mozgalmak egy-egy mozzanatába, és bemutathatjuk azokat az embereket, akik hozzájárultak világunk alakításához. Az olvasók így ismereteket szerezhetnek arról, hogyan szerveződhetünk és hogyan védhetjük meg vagy javíthatjuk életkörülményeinket, továbbá ihletet kaphatnak az ezt célzó harchoz.

A projekt sikere messze felülmúlta kezdeti várakozásainkat. A különböző platformokon több mint 700 ezer követőnk van; havonta elért közönségünk létszáma meghaladja a 11 milliót. [Az előszó 2020-ban íródott; a számok azóta bőven megduplázódtak (A fordító.)] A világ minden tájáról jelentkeznek önkéntesek, hogy segítsenek. Az angol nyelvű tartalom jó részét lefordították arabra, franciára, norvégra, perzsára, spanyolra és törökre – most pedig magyarra is.

Nemrég angol nyelvű podcastsorozatot indítottunk, hogy alaposabban elmélyedjünk egyes eseményekben: megszólaltassuk az érintett mozgalmak résztvevőit és a velük foglalkozó történészeket, részletesebben megvizsgáljuk, hogyan léptek fel az emberek, és miként alkalmazhatók a leszűrt tanulságok napjaink küzdelmeire.

A munkásosztály története válogatása

Ez a munka a történelmi eseményeket, nem pedig az egyéneket állítja a középpontba. Ezért kihagytuk a különféle mozgalmak meghatározó alakjainak születésnapját és halálának évfordulóját, kivéve, ha a haláluk kifejezett történelmi jelentőséggel bír – például merénylet áldozatai lettek.

Anyagunk nem próbál átfogó képet nyújtani. Nem tértünk ki harcunk kollektív történetének minden fontos mozgalmára és mozzanatára. Ilyen szűk terjedelmi korlátok között lehetetlenség is volna erre vállalkozni.

Sokféle történelmi eseményt igyekeztünk bemutatni, azonban földrajzi helyzetünkből (tagjaink elsősorban az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban élnek), az általunk beszélt nyelvekből és a rendelkezésünkre álló források természetéből és kiegyensúlyozatlanságából adódóan sajnos elkerülhetetlenül túlsúlyban vannak az olyan események, amelyek négy nagy európai nyelvhez – angol, spanyol, francia, olasz – köthetők, illetve amelyek olyan országokban zajlottak le, amelyeket gyarmati kapocs fűzi ezekhez a nyelvekhez.

Bejegyzéseink rövid, pillanatképszerű ismertetőt kívánnak nyújtani azokról az emberekről és azokról a mozgalmakról, akik és amelyek segítettek jobbá tenni világunkat. Nem állítjuk, hogy teljes képet nyújtanánk az itt tárgyalt történelmi eseményekről, ugyanakkor arra buzdítjuk az olvasókat, hogy mélyedjenek jobban el az őket érdeklő történetekben. A bejegyzések végén feltüntetett Források részben minden egyes dátumhoz további olvasnivalókat adunk meg.

Végezetül: a pénzzel és hatalommal nem rendelkező emberek – vagyis legtöbbünk – története gyakran megíratlan marad. Úgyhogy ha az olvasónak van egy története számunkra, vagy segíteni kíván az ellenállás kollektív történetének feljegyzésében és nyilvánosság elé tárásában, keressen meg minket.

Ajánljuk A munkásosztály történetét mindazoknak, akik munkás társaik védelmében, egy jobb világért harcoltak, és akiknek nevét soha nem jegyezték fel. Talán sosem tudjuk meg, kik voltatok, de mindazt, ami ma a miénk, részben nektek köszönhetjük.