A kamu háború és Orbánék titkos terve

Ez a cikk több mint 6 éves.

Kijelölte a Fidesz a kampány fő irányát: mostantól a csapból is a „Soros terv” fog folyni. Klasszikus elterelő manőver, hogy véletlenül se arról legyen szó, ami minden magyart nap mint nap érint — a gazdaságról. De nem csak erről van szó: egyben projekció is, ahogy azt megszokhattuk. Vádold azzal az ellenséget, amit te magad is csinálsz — ez a tuti finkelsteini recept.

Márpedig Orbán háborúja a liberálisokkal és brüsszellel szinte teljes hazugság. Orbánnak egyedül az ellenőrzéssel van gondja, lévén a NER ideológiájába nem fér bele, hogy rajtuk kívül bárki ellenőrizzen itt bármit.

Ezzel szemben az igazság az, hogy létezik egy titokzatos, nemzetközi szervezet, amelynek nagy befolyása van az országok törvénykezésére és ezzel közvetetten az emberek életére. Nem választotta őket senki, így demokratikus felhatalmazásuk nincs: büdzséjüket idegen országok adják össze, és a nemzetközi nagytőke kívánalmait fordítják törvényhozási javaslatokra, amelyeket aztán a legtöbb ország — köztük a takonygerincű Fideszgárda — sietve végrehajt.

Ez a titokzatos társaság pedig nem más, mint az OECD.

A társaság neve a napokban úgy került a hírekbe, hogy épp a magyar fél úgy gáncsolja a románok és a horvátok felvételét, ahol lehet — mindenféle mondvacsinált indokkal persze, mert a valódi gázvitáról nem szabad írnia senkinek, hisz az az ország legnagyobb oligarchájának az érdekeltsége, aki különböző érdekeltségein keresztül úgy köp bele a médiába, ahogy akar.

Emellett rendszeresen publikálnak felméréseket az oktatás a gazdaság vagy az országok boldogságáról, amit rendszeresen publikál a sajtó.

Viszont ennyiben nem merül ki a tevékenysége, sőt: krédójuk szerint a gazdasági növekedéshez adnak kutatást és tippeket, amiről szakmai fórumokon kívül kevés szó szokott esni.

Pedig érdemes megnézni, hogy a Fidesz politikája gyakorlatilag az OECD javaslatok implementálásában kimerül. Legyen szó a munkajogokról, adózásról vagy az oktatáspolitikáról, azt többnyire mind egyenes átültetése ezeknek a javaslatoknak.

Elég ha megnézzük a 2012-es ajánlások kivonatát, és egyből látható miről van szó.

Aki nem beszél gyíkemberül, annak pontról pontra szedve:

Struktúrális reformokra van szükség a munkaerőpiacon hogy tartható legyen a munkaerő iránti kereslet.

A közmunkának képzési fókuszúvá kell válnia.

A minimálbér emelése kerülendő, és át kell alakítani a rendszert úgy, hogy minél szélesebb körben lehessen bevonni munkaerőt, különösen a fiatalok, a képzetlenek, az idősek, a termékeny nők és a romák terén.

A részmunkaidős lehetőségek kidolgozásán túl flexibilis(!) munkákra van szükség, a családtámogatási programok reformjára.

Össze kell hangolni a munkaerőpiac igényeit az oktatással és megszüntetni a „negatív ösztönzőket” az időskori munkavállalást illetően.

A gyakorlatban lefordítva ez természetesen azt jelenti, hogy emeljük a nyugdíjkorhatárt, ne emeljük vagy vágjuk meg a nyugdíjakat, hangoljuk át a képzést a szakképzésre, hogy kielégítse a gyárszalag igényeit és lazítsuk a munka törvénykönyvét, hogy könnyebb legyen kivágni és felvenni embereket. Mindezt továbbra is alacsony bérszínvonalon.

Innen fúj a munkaalapú társadalom, a teljes foglalkoztatottság lázálma, a „szakértő” Palkovics hadrendbe állítása és az oktatás szétvágása. Látható, hogy ezeket a javaslatokat jobbára ott nem teljesítik csak, ahol a pillanatnyi politikai érdek megkívánja (mert a romák szegregációját eszük ágában sincs megszüntetni), vagy ahol szeretnék megőrizni a saját bizniszüket (miért nem lépünk fel ajánlás alapján sem az áfacsalások ellen?).

Vedd hozzá még azt, hogy Orbán azt szeretné, ha Merkel maradna a kancellár — na ja, a német ipar fő képviselője — és tiszta lesz a kép. A csatározás csak a felszín: a mélyen teljes az egyetértés. Legfeljebb akkor mennek a multik ellen, ha egy adott szektorban inkább a saját haverukat szeretnék a szemétdomb csúcsán.

Ezért akar a Jobbik bérúniót és az MSZP Oligarcha-adót. A valódi ellentét nem a globalisták és a nacionalisták között van: hanem a nép és a nagytőkések rendszere között, amit ma NER-nek hívunk.