A netsemlegesség elbukott Amerikában, a Disney pedig felvásárolta a 21st Century Fox szórakoztatóipari üzletágát. A két hír külön-külön is elég lenne ahhoz, hogy a médiával és szórakoztatóiparral foglalkozók felkapják a fejüket, de a kettőt egymás mellé téve és együtt értelmezve a kép baljósabb, mint elsőre gondolnánk.

A netsemlegesség megsemmisítése kapcsán nem nehéz látnunk a problémát, ez ugyanis lehetővé teszi az amerikai szolgáltatók számára, hogy bizonyos oldalakat, szolgáltatásokat preferáljanak (nagyobb sávszélességet biztosítsanak a számukra), mások elérését pedig lassítsák, vagy blokkolják. Ezek a megoldások Magyarországon ma sem ismeretlenek: számtalan olyan mobilinternetes csomagot találni, amelyben a Facebook, vagy a saját streaming szolgáltatások forgalma nem számít bele a felhasznált adatmennyiségbe.

Míg a saját szolgáltatások támogatása egy védhető álláspontnak tűnhet, azonban a sokszor monopolhelyzetben levő szolgáltatókkal szemben a fogyasztók így teljesen kiszolgáltatottá válnak, ráadásul a külső felek által nyújtott szolgáltatások előnyben részesítése már több, mint problémás. A Facebook példájánál maradva könnyű megérteni, hogy mi ezzel a probléma: amíg a Messenger forgalma nem számít bele a teljes felhasznált adatmennyiségbe, addig a fogyasztókat semmi sem ösztönzi arra, hogy más appot vegyenek igénybe, ezzel pedig lényegében a konkurenciát fojtják meg.

Nem nehéz elképzelni, hogy a különböző nagyvállalatok a szabályozás béklyóitól megszabadulva élni fognak a lehetőséggel, hogy az internetszolgáltatóknak fizetve a saját platformjaikat erősítsék. Képzeljük el, hogy ma egy új internetes ételrendelésre szakosodott oldal indul Magyarországon, de mivel a Netpincér leszerződik a UPC-vel és a Magyar Telekommal, azért az új oldal háromszor lassabban tölt be, mint az övék. Igazságosnak tűnik? Nem? Pedig ez a baljós jövő szebbik fele, ahol még csak amikor még csak azt feltételezzük, hogy a vállalatok a konkurencia ellehetetlenítésre használják fel a hatalmukat és nem arra, hogy az ellenük felszólalókat elhallgattassák. (Ha azt gondolnánk, hogy ilyen nem történhet meg, akkor érdemes utánajárni, hogy az olajcégek hogyan próbálták befolyásolni évtizedekig a közvéleményt és a tudományos életet.)

És hogy jön ide a Disney? A Verge mai cikkét elolvasva könnyű belátni, hogy az ilyen jellegű összeolvadások, és az általuk létrejött óriáscégek milyen világot teremtenek, elég csak kiemelni a Hulu streaming szolgáltató kapcsán kialakult helyzetet:

• A Disney jelenleg a Hulu többségi tulajdonosa
• Korábban a Hulut több cég közösen irányította: a Disney (30%), a Fox (30%), a Comcast (30%) és a Time Warner(10%), ennek célja az volt, hogy fel tudják venni a versenyt a YouTube-bal — a Disney-Fox felvásárlással azonban a Disney jelenleg a részvények 60 százalékát birtokolja
• A Comcast internetszolgáltató birtokolja az NBCUniversalt, aminek több műsora is megtalálható a Hulun
• A Time Warnert hamarosan felvásárolja az AT&T (szintén internetszolgáltató), akik a Comcast közvetlen versenytársai
• A Time Warner ráadásul a Disney és az NBCUniversal versenytársa is (hiszen mindhárom cég jelen van a filmes és a tévés piacon is)
• A Comcast és az AT&T a tulajdonosa azoknak a hálózatoknak (internet, televízió), amiken a Time Warner, a Disney és az NBCUniversal által előállított tartalmakat fogyasztják az emberek.

Talán ennyiből is láthatóvá válik, hogy a nagyvállalatok összefonódása egy olyan bonyolult hálót eredményez, amiben könnyű elveszni, és aminek a fenntartása tovább veszélyezteti a szabad internetet.

A netsemlegesség eltörlésével mi biztosítja, hogy a Comcast nem fogja a Hulu lassításával zsarolni a Disneyt csak azért, hogy a saját műsorait kiemelten kezelje a streaming oldalon? De a kérdés feltehető a másik irányból is: mi kényszeríti a Disneyt, ami ezzel a felvásárlással olyan előnyt szerzett más tartalomelőállítókkal szemben, amivel nehéz lesz versenyezni, hogy ne éljen vissza a hatalmával?

A jelenlegi tendenciák alapján a Disney-Fox felvásárlás, bár történelmiként emlegetik, valójában csak a kezdet, hiszen a versenytársakat is arra ösztönzi, hogy minél nagyobb, és erősebb vállalatokká álljanak össze, amik egyszerre állítják elő a tartalmat és juttatják el azt a fogyasztókhoz. Ahogy a Verge is megjegyzi, ez a folyamat egy egyre gyorsuló spirál lesz, és nem lehet még látni a végét.

Ami viszont bizonyosan látszik, hogy a fogyasztók lehetőségei hogyan fognak csökkenni ebben az új világban. Az egyre kevesebb kézben összpontosuló tartalomelőállítás, ami szorosan összekapcsolódik a kiszolgáló csatornákkal azt fogja eredményezni, hogy a fogyasztók bár egyre több tartalomhoz férhetnek hozzá, azonban csak azokhoz, amiket azok előállítói eljuttatnak hozzájuk. A szabad internet, ami egyre inkább a világgal való kapcsolattartás és a tudáshoz való demokratikus hozzáférés eszköze kéne hogy legyen olyan óriásvállalatok sakkjátszmájának része lesz, akik nem érdekeltek a plurális tájékoztatásban és a szabad választásban.