Ahogy ezeket a sorokat írom, Puzsér Róbert mögé lassan felsorakozik az ellenzék valamiféle egységben a budapesti főpolgármesterségért. Meg kívánja haladni az eddigi politikát, és a Sétáló Budapest koncepcióval elvinni minket a huszonegyedik századba.

Voltak még megemlékezések 1956-ról is, és az ellenzék elkezdett aláírásokat gyűjteni azért, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez.

A tüntetéseken az elmúlt időszakban nem voltak túlzottan sokan, így összeválogattam néhány jellemző idézetet, hátha az összevetésből látható, hogy miért.

„Az értelmiségiek és a politikai aktivisták talán furcsállják ezeket a megállapításokat, de ezek nem esnek messze azoktól a véleményektől, amelyeket az utcán és a kocsmákban hallok azóta, hogy megérkeztem Magyarországra. Állandóan visszatérő motívumok, hogy a pártok csak magukkal törődnek, s hogy a változások jó része „tiszta képmutatás”. Talán az az egyik oka ennek, hogy Magyarországon még mindig uralkodik a politika XIX. századi felfogása és gyakorlata. John Stuart Mill angol liberális filozófus azt mondta egy helyütt, hogy a politikus olyan, mint az orvos, s a népnek ugyan joga van megválasztani az orvosát vagy a politikusát, de nem az a dolga, hogy megmondja neki, mit csináljon, hanem hogy kövesse az utasításait. Hasonló felfogás húzódik meg a demokratikus centralizmus s a párt vezető szerepének lenini koncepciója mögött is. A liberálisoktól is, a marxistáktól is idegen az a demokratikus felfogás, mely szerint a nép tudja a legjobban megítélni, hogy mi az érdeke.” Bill Lomax, Kádár János utolsó átka, 1991

„Ha mutatok a betegnek egy leletet, melyen jól látható a tüdején a daganat, és a beteg azt mondja, hogy „doktor úr, magának nem hiszek, elmegyek a Szalai doktorhoz, a körzeti orvosomhoz, aki szerint nincs is semmi bajom” – akkor ez orvosként az én kudarcom? Ismertettem a diagnózist, ő a rossz hírekre nem fogékony, nem akar változást az életében, a Szalai doktor úrtól pedig megkapja a jó híreket. Elbasztam én valamit így, hogy nem lesz műtét? Csődöt mondtam? Nem hiszem. Az én dolgom az, hogy ráeszméltessem a fővárosiakat arra, hogy a levegő Budapesten belélegezhetetlen, hogy ötven év múlva egészségügyi vészhelyzetnek fogják minősíteni a jelenlegi állapotokat. Nyugaton a városok zöldülnek, Budapest pedig Kijev felé dübörög. Ez két szemlélet, két legitim vízió. Tarlósé az 1970-es éveket reprezentálja, az enyém pedig az ezredfordulót követő évtized normáit hordozza.”Puzsér Róbert interjú, Alfahír 2018

„Az egyik legnagyobb veszély, amely ma Magyarországot fenyegeti az, hogy az az út, amelyen jár, nem Európába, hanem a harmadik világba, nem a demokráciába, hanem egy autoriter nacionalizmus felé vezet. Egy új demokratikus szellemiség, egy saját ügyeit intézni képes és akaró, politikailag aktív népesség nélkül a piacosítás és a privatizáció útja nem a virágzóbb gazdaság, hanem a még nagyobb elmaradottság felé vezet. […] Ha az elmondottakban csak egy kis igazság is van, akkor a demokratikus ellenzék feladata ma ugyanaz, mint volt a múltban: harc a rendszer konzervativizmusa és korruptsága, kiváltságai és őszintétlensége ellen. Remélhetőleg azonban ennél többet is tehet. A szólásszabadság és a politikai cselekvés szabadságának új feltételei között meg kell próbálnia korábban nem lehetséges módon összefogni a néppel, s olyan új, aktív, demokratikus politika megteremtéséért harcolni, amelyben az egész nép részt vesz érdekeinek és eszményeinek kifejezésében és megvédelmezésében. […] De ha feladják az utópiákat és az átfogó megoldások keresését, talán még fontosabb, mint valaha volt, hogy folyamatosan ellenőrizzék a hatalmon lévők ténykedését, s segítsék, védjék és képviseljék a megnyomorítottakat és a hátrányos helyzetben lévőket. A demokrácia valódi mércéje nem annyira az, hogy jó-e a kormánya, hanem hogy jó-e az ellenzéke.” Bill Lomax, Kádár János utolsó átka, 1991

„Szükség van az okoskodók ötleteire, akik olyan megoldásokat találnak, amik végre elvezetik Magyarországot a 21. századba. Amik biztosítják, hogy ne csak kiszolgálói és beszállítói legyünk a nyugatnak, hanem a szerves részei.
Szükség van a gondolkodókra, akik megálmodják azt az egyszerre nemzeti és európai országot, amiben nem kell feláldoznunk egyik identitásunkat sem a másik oltárán.
És szükség van a megkérdőjelezőkre, akik értik, hogy attól hogy valami mindig is így volt, még nem biztos, hogy az úgy lesz jó a jövőben is.
Tudjuk és látjuk, hogy az Orbán-rendszerben nem divat mostanában sem okosnak lenni, sem gondolkodni, pláne bármit megkérdőjelezni, de attól még az ország fejlődésének zálogai az okoskodók, a gondolkodók és a megkérdőjelezők.
[…] Rettegnek, hogy jön majd egy okoskodó: egy Széchenyi, aki kitalálja, hogy a nemzeti ágazat talán inkább a digitalizáció legyen a stadionépítés helyett. Hogy jön majd egy Deák, akinek a gondolatai, munkája és szavai hatására megértjük, hogy a bezárkózás és elfordulás helyett a nyitás és az odafigyelés az, ami összetartó és előrenéző nemzetté kovácsol minket. És jön majd egy Kossuth, akinek a hatására minden kisebbség, nem, és társadalmi réteg megbecsültnek és elégedettnek érezheti magát.” Fekete Győr András, Nem adjuk a CEU-t!

„Mi hiszünk abban, hogy minden nemzet sajátos, a maga módján egyedi, és fényesen beragyoghatja a világ rábízott szeletét. Ezt gondoltuk, sőt ezért lázadtunk fel már 1956-ban is. Rajongunk a kultúránkért, amely fenntartja és óvja a szabadságunkat. Hiszünk az erős családokban, kivételesnek tekintjük a hagyományainkat és a történelmünket, ünnepeljük a hőseinket, és mindenekfelett szeretjük a hazánkat. Nem akarunk és nem fogunk lemondani róla semmiféle birodalom vagy globális kormányzás kedvéért. A nemzeti érzéseinket nem eltörölni akarjuk, hanem bátorítjuk, sőt szabadjára engedjük, hogy ki- és felszabadítsák a magyar emberekben rejlő képességeket és tehetséget. […]

Gondoljunk az ’56-os szabadságharcosokra, idézzük fel a pesti srácokat, válasszuk a hazafiság és a nemzeti büszkeség jövőjét!” Orbán Viktor,  2018. Október 23.

„Európa, amivel háborúban állnak, az ellenkezőjén nyugszik, és ezért támadják kétségbeesetten mert az érinthetetlenségüket, az önkényuralmukat, a kivételezettségüket veszélyezteti.

És mi, magyarok is ugyanabban hiszünk, ami az Európai Unió fundamentuma: a jog uralmában, a méltányosság gyakorlásában, az egyenlőségben és a szabadságban. Magyarország mindig is ebben hitt, és az ezt megtestesítő Európa felé törekedett. 1956-ban a pesti srácok ezért harcoltak, hogy most a nevüket egy olyan propaganda szennylap mocskolja, amely totálisan szemben áll mindennel, amiért küzdöttek.” Jávor Benedek, 2018. Október 23.

„A mai napon, 1956. november 14-én, alulról jövő kezdeményezés alapján a munkástanácsok küldötteiből megalakult a Nagy-budapesti Központi Munkástanács, amely hivatott Nagy-budapest területén lévő üzemek dolgozóinak nevében tárgyalni, a munka megszüntetését, illetve felvételét elrendelni. Kijelentjük, hogy szigorúan a szocializmus elvi alapján állunk, a termelőegységeket társadalmi tulajdonnak tekintjük, és mindenkor készek vagyunk annak megvédéséért harcba szállni.

• Mi, munkások, a nyugalom és a rend helyreállítása érdekében szükségesnek tartjuk, hogy kormányunk élén a nép bizalmát élvező kormányfő álljon. Ezért javasoljuk, hogy Nagy Imre elvtárs vegye át a kormány vezetését.
• Tiltakozunk az ellen, hogy az ÁVH tagjai az újonnan megalakult karhatalmi szervekhez felvétessenek. Követeljük, hogy az új karhatalmi szerveket a forradalmi ifjúság, a magyar honvédség néphez hű fiaiból, a rendőrség és az üzemek dolgozóiból szervezzék meg. Az új karhatalmi szerv semmiképpen nem lehet sem párt, sem személyek érdekét védő alakulat. A Münnich-féle katonatiszti nyilatkozat azonnal veszítse érvényét. Egyben elítélünk mindenféle önkényt.
• A szabadságharcosoknak – beleértve Maléter Pált és társait – teljes szabadságot biztosítsanak. Az eddig őrizetbe vetteket eresszék szabadon.
• A Szovjetunióval való barátság megerősítése érdekében a szovjet csapatokat minél előbb vonják ki az országból, és adjanak lehetőséget arra, hogy szabadon építhessük fel országunkat.
• Követeljük, hogy az igazságnak nem megfelelő híradást a rádió és a sajtó ne adjon.
• Mindaddig, amíg követeléseinkre választ nem kapunk, csak a legszükségesebb, a lakosság ellátását szolgáló üzemeket működtetjük. A nemzetgazdaság szempontjából fontos fenntartási és karbantartási, továbbá helyreállítási munkákat elvégezzük.
• Követeljük az ország területén az egypártrendszer megszüntetését és csak olyan pártok működésének engedélyezését, amelyek a szocializmus talaján állnak. Záros határidőn belül követeljük a szabad választások megtartását és minden politikai pártnak az üzemekből való kivonását.
• Fenti követeléseinkre kapott kielégítő válasz esetén felvesszük a munkát.” 1956. november 14. Nagybudapesti Központi Munkástanács

Közben a Hős utcai lakótelep köré kerítést húznak és biztonsági őröket telepítenek, a hajléktalanok pedig elbújdostak az őket vegzáló törvény elől annyira, hogy még a velük foglalkozó utcai szociális munkások sem tudnak nekik segíteni. Többen már halálra fagytak. Emellett a hosszú hétvége alatt a kispesti erdő kunyhóit is jogtalanul elbontották. Az egészségügy és az oktatás privatizációja folytatódik, a közszolgálati szférában tömeges leépítések várhatóak, a munkavállalókat tovább sanyargatják.

A progresszió nem abból áll, hogy meg tudjuk állapítani a dátumot. De ehhez nem ártana ismerni a múltat.