A nulladik lépés: a taktika

Egy hete még azt kérdezgettük francia barátainktól, hogy mi történik náluk. Mára már a francia barátaink kérdezgetnek minket, hogy mi történik Magyarországon.

Az elmúlt napok élő közvetítéseit több ezren nézték élőben és több ezren voltunk az utcákon. A harag egyre súlyosabb tárgyak formájában zúg a rendőrség feje felé. Várunk a szakszervezetekre, hogy belépjenek a harcba a maguk módján, közben a pártok (élükön a Momentummal és a Jobbikal) megkísérelnek egyre erélyesebb lépésekkel a harag élére állni, dacára annak hogy az eseménysort a parlamenti ellenzék obstrukciója és a munkásokkal szolidarítást vállaló diákok indították be.

Mindez eddig céltalan sétálgatások és a rendőrséggel való lökdösődés formájában ölt testet, amiben a tömeg irányát és cselekményét az általános ösztönök, a szervezett politikai alakulatok és végső soron a rendőrség interakció határozzák meg. Elindult egy eszkalációs folyamat, és minden bizonnyal durva hétvégének nézünk elébe. Előbb a könnygáz, aztán az ártatlan emberek előállítása az olaj a tűzre.

Mindenesetre akárhogy is lesz, amennyiben az utcai baloldal nem formál valamiféle taktikai kohéziót a cselekményeket illetően, úgy egész egyszerűen be leszünk rántva az eseménysorba, aztán nézhetünk, amint a Jobbikosok hazafelé megvernek minket, a liberálisok pedig valahogy sikeresen ránk kenik ezt is, amint teljes lesz a kisajátítás (lásd Ukrajna).

Közben a harag irányát ki tudjuk következtetni abból, amik az elmúlt napokban történtek: egyrészt a szokásos lökdösődés a Fidesz-székháznál (és az elszórt erőszak a Fidesz irodák ellen) jelzi, hogy a hatalom valójában Magyarországon a Fidesznél van egyedül, a parlament csak díszlet (minden ami benne történik pedig: színház). Az erőszak másik része pedig a szivacsnak használt rendőrségen csattant, akik ennek az erőszaknak a kezelésére vannak kiképezve és felkészítve (innen pedig az ambivalencia a futballhuliganizmus rendőrellenessége és a rendőrök vonakodó fellépése között, az álljatok át pletykákkal, stb).

A nagyobb probléma azonban mind emögött az az általános céltalanság. Az utcai erőszak, ahogy a tömegjelenetek és a politikai cselekmények valamilyen célt szolgálnak,  valaminek a konkrét elérése érdekében történnek. Békebeli állapotok alatt a békés tüntetés a figyelemfelhívás és a nyomásgyakorlás eszköze, szerda óta azonban hívhatjuk, ahogy akarjuk, nincsenek ilyen állapotok, nincsenek ilyen eszközök.

Az új korhoz viszont még taktika sincs. Mert a haragból föllángoló céltalan pusztítás maximum eszköz, ami taktika nélkül kontrollálhatatlan visszacsatolási folyamatokat indít el. Ha hátulról hajigálják a rendőrt, akkor is az első sor kapja a könnygázt: makroszinten ugyanaz zajlik. Ebben a tekintetben hogy az ilyen manővereket nem csitítás hanem éljenzés fogadja összefügg azzal, hogy a tüntetések után kisebbségben vannak azok a hangok a sajtóban és a kommentszekcióban, akik a tüntetéseket elítélik.

Azonban a Kossuth téren való szétfagyás és az üres parlament dobálása már most gyakorlatilag nem több, mint értelmetlen erőforrás-lehúzás. Jelzi ezt az is, hogy Tuaregék európa-demokrácia stb. kempingje is itt található, ami nem egy politikai projekt, hanem egy rögeszme.

A taktika ezzel szemben azzal foglalkozik, hogy a mozgást tovább tudja építeni jól kijelölt irányelvek mentén, és abból indul ki, hogy mije van, és mije nincs.

Ha hallgatjuk az utcán megjelent rigmusokat, akkor a tömegnek nincs kohéziója vagy tudata azon túl, hogy Orbán egy geci vagy pedig hogy ez már diktatúra. Ebből a fajta tudattalanságból következik a frusztrált borogatás és a céltalan sétálgatás.

Taktikailag persze egy híd lefoglalásának is lenne értelme, méghozzá az, hogy blokkolja a várost, és ezt az akciót a céljai mentén folytassa le, követeléseket támasszon, üzeneteket jelenítsen meg, stb: valami önmagán túlmutató értelemmel rendelkezzen.

Hasonló taktikai nézőpontot kíván a gyülekező helyek és a vonulási célpontok meghatározása túl azon, hogy azok milyen szimbolikus értékkel bírnak (noha értelemszerűen egy jobbikos számára más lesz a szimbólum, mint mondjuk egy anarchista számára). December van, marha hideg van, az utcán, pláne a rendőrsorfallal szemben nem lehet fontos kérdéseket megvitatni. Ehhez kellenek biztonságos, meleg helyek, és ezeknek a kialakítása is lehet már taktikai mozdulat is. Az Occupyt sem az utcán ücsörgés és a fórumozás tette naggyá, hanem az épületfoglalások.

Ezeknek a kivitelezéséhez azonban kellenek biztonságos, zárt kommunikációs csatornák a csoportok között, valamint napközben aktív részvétel a nyilvánosság egyéb terein, hogy a különböző koncepciókat ki tudjuk próbálni, azok ötleteit el tudjuk hinteni, nem csak a saját zárt tereinken belül. A taktika része az, hogy a szikronicitást mi generáljuk, ne pedig egy kaotikusan kialakuló, harag fűtötte konszenzusra próbáljunk aktuális szervezettségünk mentén ráülni.

Ha ez megvan, akkor lehet felosztani a feladatokat, nyomtatni a kialakult taktika elősegítésére a röplapokat, fújni a falakra és az utcára a graffitiket, matricázni, stb. – figyelembe véve a többi csoport aktuális működését és terveit, ne pedig rajtuk keresztül megpróbálni áthúzni valamit. (Még ha ez óhatatlanul meg is fog és kell, hogy történjen, ismerve a hazai viszonylatokat.)

Végezetül pedig: most mindenkit fűt az adrenalin, hogy az utcán van a tömeg. De sanszos, hogy hosszú gerillaháborúra kell berendezkednünk, nem egy vagy két rohamon fog ez múlni. A tömeg bizonyos fajta akciók kivitelezésére alkalmas, de hiú ábránd azt hinni, hogy a tömeggel fog változni itt bármi: a valódi munka az, ami a tömeget generálja. Így a tömegmozgás frusztrációja és kimerülése abba is kivezethető, hogy ebbe a munkába miként lehet embereket bevonni – alacsony belépési küszöbökkel is.

Utószóként pedig: van nekünk egy jól bejáratott történelmi szimbolikánk. Használjuk, mert máshogy nem fogjuk tudni megtalálni egymást, és együtt kell maradnunk akkor is, ha gyakran markáns eltéréseink is vannak: ugyanis ha a szélsőjobb elkezd ellenünk mobilizálni azért, hogy leválassza a baloldalt a baloldali követelésektől, akkor csak csapatban leszünk biztonságban. Tekintve, hogy ez a folyamat már elkezdődött, jobb lesz ezt komolyan venni.

Olvass tovább!