Értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Legyél képben! Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem kell elsietni

A klímaváltozás ellenszere nem a zöldkommunizmus, és nem is a tagadás. Hanem a technológia. Nem pánikolni kell, hanem elővenni az eszünket, és megszerelni a bolygót. – Tóta W. Árpád

Feleim, polgártársak, demokraták!

Igaz ugyan, hogy minden létező számítás, megfigyelés és mindennapi tapasztalat alapján az általunk ismert civilizáció a végóráját éli. Tény az is, hogy a politikai világrendünk, amelyet azért próbáltunk egységesíteni, hogy az ilyen típusú kihívásoknak megfeleljen, épp a kritikus pillanatban esik darabjaira, mi több, alkotó lényege, a nemzetközi szabadkereskedelem egyben a probléma forrás is. S tény az is, hogy úgy tűnik, nem egyszerűen közgazdasági-számtani értelemben lehetetlen elkerülnünk az ítélet napját, hanem egyenest a termodinamika törvényeit kéne kikapcsolnunk, ha túl akarjuk élni valahogy a rohamosan közelgő katasztrófát.

De mindez nem ok arra a dőreségre, ami a péntekenként globálisan tüntető gyerekek mögül felsejlik, miszerint esetleg a kapitalizmust vagy a demokráciát kéne felszámolnunk, esetlegesen újragondolnunk, hogy működése mennyire összeegyeztethető az életadó ökoszisztéma létezésével.

Gondolkodnunk kell, megőrizni a hideg fejet a nagy melegben, akkor is, amikor százával szedi a hőhullám az áldozatait a vén kontinensen, csak azért mert lakóhelyeinket úgy építettük föl, hogy a hideget tartsák kinn, a meleget meg benn.

Gondolkodni, racionálisan, hisz a racionalitás az, amiben hiszünk, miután leszámoltunk a korábbi véres babonákkal, amelyek annyi kínt és szenvedést hoztak az emberiségre. A racionalitás húzott ki minket eddig mindig minden csávából, amelyet egyebek mellett maga teremtett, röpke két-háromszáz éves uralma alatt behozva a bűnlajstrom-hátrányát a véres babonáinkkal szemben. De nagyon nem mindegy, hogy régen a Krisztus megfeszítéséért kínoztuk halálra a zsidókat babonából, vagy iparilag semmisítettük meg őket kínosan elszámolva az utolsó kitépett aranyfogukat is! Most már nem is üldözzük őket annyira, mióta van saját államuk, hadseregük és atomfegyverük, ez is csak azt bizonyítja, hogy az emberi racionalitás ismét győzedelmeskedett.

De halljatok meg! Most is a racionalitás fog győzni. De nem hallgathatunk azokra az aszkéta hippikre, akik nem röstellnek papucsban járni és a földi élet örömeit a mértéktelen fogyasztás világán kívül elképzelni, mindenféle szerény, egyenlősdi-utópia délibábokat kergetve.

Valódi racionalitás kell, azt pedig a szakértőkre kell bízni. Azokra, akik értenek a technológiához. Igaz ugyan, hogy ők már negyven éve tudják, hogy nagy baj lesz abból, ha azt csináljuk, amit eddig, mindent meg is tettek ellene, hogy az erről szóló tanulmányok napvilágot lássanak, kilobbizták, hogy az ellenük tüntető papucsos hippiket terroristaként kezeljék, mindenféle konteókat találtak ki arra, hogy le tudjuk tagadni a változást, újabban pedig atommeghajtású jégtörőket fejlesztenek, és a fél szemük már a hamarosan felolvadó jégtakaró alatti ásványkincseken van, de náluk van a megoldás. Csak meg kell őket győznünk, helyesen beállítani az incentívákat, és akkor majd jobb belátásra térnek.

A szabad piac tudja mi a megoldás, csak ki kell belőle csiklandozni némi potméter-tekergetéssel.

Na nem úgy, mint ahogy a belga kongóban ösztönöztük az embereket, hogy szedjenek több gumit azzal, hogy levagdostuk a gyerekeik végtagjait. Ezek mégis csak fehér emberek, mi több, gazdagok. Érzik, hogy fordul a szél, különösen, mióta a magamfajta emberek azt szorgalmazzák, hogy a világ láthatatlan molekuláit is, mint a széndioxid, meg a teljesen fiktív dolgokat, mint az adat, kereskedhetővé tegyük vagy tettük, s máris velünk vannak, nem ellenünk.

Különösen mióta a marketing-osztályaik rogyásig vannak olyan emberekkel, akik cikinek érzik az emberiség kihalásán dolgozni: könnyen belátható, hogy ez félig nyert ügy.

Ők majd tudják, mi a megoldás arra, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. Mind a kettőt meggénmódosítjuk meg majd napelemes hőlégballonban termesztjük, ozt kész is. Ha pedig a napelemes hőlégballon előállítása tovább fűtené a bolygót, akkor majd előállítjuk az űrben. Majd persze robottal, de ameddig nem, addig is mennyi új munkahelyet tudnánk vele teremteni, amúgy is sok a lábatlankodó, aki azon panaszkodik, hogy nincs tartós állása és az anyjánál él: ez egycsapásra (mondhatni: kilövésre) megoldja az egészet.

Az űrből majd nem szavaznak a populistákra.

Persze tudom, egyesek azt mondják, hogy a világ radikális átalakítására lenne ehhez szükség. Hogy ez egy új világháború, nem olyan egyszerű. De én mégis bizakodó vagyok: egyszer egy világégés után már megmutattuk, hogy tudunk szakértői, jóléti demokráciát működtetni, most is meg tudjuk majd csinálni, csak több lesz a szélerőmű meg a napelem, és majd szöcskét eszünk, nem steaket.

A zöldforradalom egyben gasztroforradalom!

Igaz persze, hogy ez a jólét csak rövid ideig tartott, és az tartotta egyensúlyban, hogy gombnyomásra voltunk egy teljes emberiséget kiírtó nukleáris holokauszttól, a kiépüléséhez meg az kellett, hogy a régi világot szó szerint porig bombázzuk.

De ez nem baj, egy kis kreatív pusztítás még jót is tesz, egyes számítások szerint egy mérsékelt atomháború még hűtheti is a bolygót. Majd ültetünk a kráterekbe fákat, eleven emlékeként mindenkinek, aki sajnos a Nagy Lábnyomcsökkentés jegyében elpárologni kényszerül.

Én bizakodó vagyok. Lehet nehéz lesz, de meg tudjuk csinálni: s ha az kell hozzá, hogy a testemet kriogenikus hibernációban tartsák beásva a Pilisbe, akkor azt is bevállalom érte. A részvényeim és a tudatom addig is fel lesz töltve az új felhőbe, egy föld körüli pályára állított műhold-adattárházban, amit az EU elismer vállalati nyereségadó- és vámmentes övezetnek.

Meg tudjuk csinálni.

Csak emlékeznünk kell a felvilágosodás bölcsességére: inkább a teljes pusztulás, mint a hippikommunizmus!

Olvass tovább!