Csikágó non coronat

Minden a terv szerint halad – az önkormányzati választások előtt megpróbálják (ismét) bezáratni az Aurórát.

Eközben egy kerülettel arrébb azon megy a hiszti, hogy az ex-LMP-s Moldován László az Élhető Erzsébetváros támogatásával elindul a választáson, nem csak a Fidesszel, de az összefogás által ideejtőernyőzött, kalandos múltú Niedermüller Péterrel szemben is.

Érdekes dinamika ez: választás előtt minden jelölt átveszi a vendéglátóhelyek üzemeltetésének szigorításának a követelményét (reagálva a leghangosabb helyi civil kezdeményezésre), amire a művelt közvélemény kommunista tempót kiált, hisz megszabni másoknak, hogy ne hányjanak a kapunk aljába igazi házmestertempó. Mindemellett természetesen Moldovánt keresztre kell feszíteni, mint az összefogás kerékkötőjét, a Fidesz bábját, és így tovább.

Mindez annak tükrében érdekes csak, hogy az ellenzéki közvélemény legnagyobb vesszőparipái – a demokrácia és a korrupció, újabban a klímaváltozás – szorosan összefüggnek a bulinegyeddel, arról nem is beszélve, hogy hamarosan olajat fognak keresni Budapest alatt. Ennek ellenére az ellenzék az egyeztetésekkel és a helyezkedésekkel van lefoglalva, víziójuk nincs, noha a parkolási maffia mellett a túlturizmus kérdése lehetne egy olyan ügy, ami érdemi összefogást eredményezhetne, ha már vagy negyven szerencsétlen a vízbe fulladt miatta nemrég.

(Tarlósnak és a Fidesznek sincs semmiféle víziója, de ők nem is a választóknak kampányolnak, hanem a CSOK-támogatott zöld terepjáróval közlekedő építési vállalkozóknak.)

Nézzük sorban.

Először is: a bulinegyed kialakítása mélyen antidemokratikus.

Nem az itt lakók döntöttek arról, hogy Budapest törjön be arra a piaci résre, amit a drága nyugati alkohol-árak és korai zárórák okoznak, kéz a kézben az olcsó fapados járatokkal. Ezek vállalkozók piaci döntései voltak, és a város élhetetlensége fokozódik, amint a piaci viszonyok a laza szabályozásnak hála kvázi lecserélik a lakosságot a gazdagabb turistákra. Erről nincs szó a közvéleményben, de még a körút túloldalán se, noha ha befejeződik a Liget-projekt, majd ott is megtanulják, hogy mi a magyarok istene (és ki a saját lábon álló lánya).

Másodszor: ígérgetni könnyű, hogy fellépünk a vendéglátósok ellen, de még olyan helyi beágyazottsággal is, ami egyébként csak Moldovánnak van meg, pokoli nehéz.

Nem csak arra gondolok, hogy a turizmus stratégiai- és családi vállalkozás, hanem a Vizoviczki-érából már ismerjük jól ezt a világot (bár legalább már nem robbantgatnak). Nem véletlen az sem, hogy a bulinegyed eldurvulása szorosan követte a hajógyári beszántását, és a kerület inkább hasonlít egy vadrezervátumra, mint valami demokratikusan menedzselt településre, ahol egyébként emberek laknak.

Harmadrészt: a túlturizmus pokoli környezetszennyező.

A fapados járat kerozinon fut, és ha a számokba nem is megyünk bele, legyen elég annyi, hogy idén több zöldség- és gyümölcs szezonja elcsúszott annyira, hogy az megháromszorozta az árakat.

A bulinegyed éjszakai zajtérképe(HETEDHETKER blog)

Ez összességében azért is abszurd, mert a bulinegyed összefoglalja ennek a rendszernek minden képmutatását. Nem csak azt, hogy a névlegesen demokratikus, korrupció-ellenes és zöld ellenzék nem tudja, vagy nem akarja a témát a maga komplexitásában felhangosítani: hanem azért is, mert az elviekben idegenellenes, szalon homofób kormánypárt is vígan hagyja futni, miközben degeszre keresi magát rajta.

Nekem a preferált szórakozási formám az, hogy hajnalig lógok le a csillárról valami furcsa helyen: de tapasztalatból látom azt is, hogy hajnal négykor már nincsenek boldog emberek ebben a városban, a pult egyik oldalán se. Elvi okokból, lakóként azonban fenntartanám magamnak a jogot, hogy meghatározzam, milyen a lakókörnyezetem, és ha a lakókörnyezetem élhetetlen, akkor kész vagyok radikális lépésekre is.

Az éjféli záróra egy ilyen radikális lépés: a sarokba szorított lakosság nukleáris opciója, ami csak azért merül fel, mert az egészet okozó problémákról senki nem beszél, a haszonélvezők pedig senki másnak nem hagynak beleszólást. Pedig Lehet Más a Szórakozás.

(Másrészt pedig egyáltalán nem radikális annyiban, hogy egy kerület hatásköre kéne legyen az, hogy milyen típusú tevékenység meddig menjen a területén. Ez a jog a bulinegyedben kvázi megszűnt.)

Jelenleg persze a záróra mögötti csoport, és általában a kerület így tematizált ügyei hasonlítanak egy NIMBY deathmatch-re: az ideláncolt tulajdonosok és lokálpatrióták a leghangosabbak, miközben sem a kerületben dolgozóknak, sem a bérleményekben lakóknak nincs semmiféle hangjuk vagy képviseletük – sok esetben nem is itt szavaznak, hisz nem ide vannak bejelentve. Viszont egyre több az olyan ember, aki nem is itt lakik, csak mondjuk tulajdonos, ellenben szavazhat – és szavazni is fog, hisz a rövid- vagy hosszútávú kiadásból egész szépen megél.

Innen nézve minden esély megvan rá, hogy az önkormányzati választás nevetségesen alacsony részvétellel menjen le, stabil fideszes győzelemmel, hisz náluk van a legtöbb erőforrás.

A vereségnek pedig nem az lesz az oka, hogy valakik megosztják az ellenzéket, hanem az, hogy nincs se terv, se vízió arra nézve, hogy mit akarunk ezzel a várossal, és hogy mit teszünk majd érte konkrétan túl a több fát, tisztább parkokat, nagyobb közbiztonságot szűklátókörű elgondolásain.

Ameddig a probléma fokozódik, addig valószínűleg a harc is fog, ahogy az történik világszerte a túlturizmus ellen. Most viszont úgy tűnik, egyszerűbb lenne a leggyűlöltebb szórakozóhelyekből ellenzéki sasfészkeket faragni, mert ez a biztos recept a gyors hatósági eljárásra, szemben mondjuk a helyiek panaszaival, meg a pihenéshez való joguk lobogtatásávál.

Aztán majd ki tudja, lehet, lesz az Auróra helyén egy frankó kis olajkút. Majd szomorgunk annak az árnyékában.

Olvass tovább!