Szégyen

Múlt hét péntek hajnalban halálra szúrtak két fiatal fiút egy utcai verekedésben Budapest kellős közepén. Ez minden körülménytől függetlenül egy tragédia: a gyilkost elkapták, éppen betöltötte a tizennyolcat, és kinéz neki alsó hangon tizenöt év börtön, de a társai is súlyos büntetésre számíthatnak.

Csütörtök este kétezer fociszurkoló vonult fel a Deák térre megemlékezni az elhunytakról. A megemlékezéshez csatlakozott a Mi Hazánk, amely a cigánybűnözés ellen hirdetett demonstrációit az amúgy üres Országos Roma Önkormányzat épülete elé, cinikusan megemlékező menetnek titulálva azt, valamint a Betyársereg és a Légió Hungária. A rendezvény egy adott pontján percekig zengték több százan, hogy „igenis van cigánybűnözés”, mielőtt a szurkolók egy része rájuk nem szólt volna.

A rendőrség csak állt és nézett, de a Mi Hazánkos tüntetés több résztvevője ellen szabálysértési eljárást indítottak. Budapest főpolgármestere egy Facebook-posztban reagált, elítélve a „rasszista uszítást és a szottyos gyűlöletet”.

A rendezvény után éjszaka két férfit előállítottak közösség tagjai ellen elkövetett erőszak miatt, pár órával azután, hogy Toroczkai önbíráskodásra szólított fel.

Tragédia után botrány, botrány után pedig a szégyen.

A tragédiát nem kell ecsetelni, mert ez minden normális ember számára egyértelmű. A botrány érthető, hiszen a nyílt utcán elkövetett gyilkosság a belváros közepén ritka dolog, és a válság idején romló közbiztonság miatt amúgy is pattanásig feszült a helyzet. Az áldozatok szurkolók voltak, és nincs a világnak olyan pontja, ahol egy ilyen eseményt ne közös megemlékezés követett volna.

Csakhogy.

A szurkolók még alig adták ki a tájékoztatást, hogy a sajátjaik közül haltak meg ketten, a Mi Hazánk már belekezdett a hullarablásba. Nem csak a saját politikusuk hashtagjével(!) rakták ki az áldozatok arcát, hanem a hozzájuk köthető elemi.hu, a kuruc.info és a vadhajtások is leközölte a gyilkos Facebook profilját, köztük olyan szelfiket, amelyeken cigányok közt láthatóak, azt írva, hogy ez a banda gyilkolt a Deákon, ezzel megágyazva annak a dumának, hogy itt cigányok gyilkoltak magyarokat.

Ezzel azonban az a baj, hogy ez nem igaz.

Az elkövetők is ugyanolyan „fajmagyarok” voltak, de ezeket a képeket napokon belül több százezren látták (csak a vadhajtások posztja akkora elérést produkált, mint anno az ördög ügyvédje blog), s míg a legtöbb nagy médium hallgatott az ügyről (a Mércén lejött lelkiismeretesen két cikk, a Blikk és a Bors pedig ezekben a napokban dagonyáztak a szaftos részletekben), addig a kommentmezőket elöntötte a rasszista fröcsögés és uszítás, és még Ábrahám Róbert vlogger is a cigányok nevében szégyenkező videót töltött fel, amit felkapott a jobboldali média, alátámasztandó a narratívájukat.

Csaknem egy hét telt el a tragédia és a botrányos megemlékezés között. Egy hét alatt pedig sem a rendőrség, sem ellenzéki politikusok (akik ennek a városnak a vezetői!), sőt, a dezinformáció miatt általában aggódó sajtó munkatársai sem érezték úgy, hogy a futótűzként terjedő, rasszista uszítást megalapozó rágalmat megcáfolják.

A tágabb középosztály, a közvélemény sem érezte úgy, hogy meg kellene szólalnia, pár Facebook-oldal vagy hangadó igyekezett jelezni csak, hogy a történet nem kerek.

Nem tudták tán, hogy ekkorára dagadt a botrány, hogy ilyen elterjedt lett egy rágalom? Nincsen rá eszközük, nincsen erre törvény, nincsen erre procedúra, ami egy hazugságra épített kampányt meg tudna akadályozni? Vagy tán maguk is elhitték, mert igazolta az előítéleteiket? Vagy ha nem is hitték, akkor féltek, hogy ők is célpontok lesznek, ha felemelik a hangjukat?

Vagy csak simán senki ebben a láncban nem érezte úgy, hogy ez az ő dolga lenne. Olyannyira nem, hogy Toroczkait sem szembesítik azzal, hogy ők maguk sugalltak aljasul egy hazugságot, hanem hagyják kibújni azzal, hogy „cigány szubkultúráról” beszéljen, mert mostantól már a Facebook-profil dönti el, hogy ki a cigány és ki nem az?!

Ez az igazi szégyen. Hogy lett volna mód gátat szabni a féktelen gyűlöletnek, csak nincsen hozzá akarat. Talán elég ész sem, és pár uszító képes a bolondját járatni nagyon sok képzett emberrel.

Nagyon szomorú tanulságai vannak ennek az egész történetnek – és akkor abba még bele se mentünk, hogy azok a törvények, amelyeket nem lehet, vagy amelyeket nem akarnak mindenkivel betartani, annyit sem érnek, mint a papír, amire kinyomtatták őket. Ezt eddig is sejtettük.

De most megtudtunk valami egészen ijesztőt erről a társadalomról, és nem lehet mást tenni, csak szégyenkezni.

A hazudozó hullarablókkal meg mindenki tegyen belátása szerint.