Mit jelent az „anarchia” szó?

Az anarchia görög eredetű szó, az an (vagy a) előtag valaminek a tagadására, a hiányára utal, míg az archos jelentése ’uralkodó’, ’hatalom’, ’irányító’, ’vezető’, ’felelős’, ’tekintély’. Vagy ahogy Pjotr Kropotkin fogalmaz, az anarchia a ’hatalomellenesség’ jelentésű görög szóból származik.^[1]

A görög anarchos és anarchia szavakat gyakran használják „kormányzatnélküliség” értelemben, de mint látható, az anarchizmus szigorúan vett, eredeti jelentése túlmutat azon, hogy „le a kormánnyal”. Az an-archia jelentése ’vezető nélkül’, vagy még általánosabban, tekintély nélkül’, és az anarchisták a szót mindig ebben az értelemben használják. Ennek megfelelően Kropotkinnál is azt találjuk, hogy az anarchizmus „nem csupán a tőkét, hanem a kapitalizmus hatalmának fő forrásait is támadja: a jogot, az autoritást és az államot.”^[2] Az anarchisták számára az anarchizmus jelentése „nem szükségszerűen a rend hiánya, ahogy általában feltételezik, hanem az uralom hiánya”^[3]. Ahogy David Wieck remekül összefoglalja:

„Az anarchizmus olyan általános társadalmi és politikai eszmeként értelmezhető, amely kinyilvánítja mindennemű hatalom, a szuverenitás, az uralom, a hierarchikus viszonyok tagadását és ezek lebontásának szándékát… Az anarchizmus tehát több, mint államellenesség… [még ha] érthető módon a kormányzat (az állam) … áll is az anarchista kritika középpontjában.”^[4]

Tehát az anarchizmus nem pusztán állam- vagy kormányellenes mozgalom, mindenekelőtt magával a hierarchiával áll szemben. Miért? Mert a hierarchia az a szervezeti struktúra, amely megtestesíti az uralmat. Mivel az állam a hierarchia csúcsát jelenti, az anarchisták definíció szerint államellenesek; de ez nem elégséges definíciója az anarchizmusnak. A valódi anarchisták a hierarchikus szerveződés minden formájával szemben állnak, nem csupán az állammal. Brian Morris szavaival:

„Az anarchia terminus a görög nyelvből ered, és lényegét tekintve azt jelenti, ’uralkodó nélkül’. Az anarchisták olyan emberek, akik elutasítják a kormányzás vagy a kényszerítő erejű autoritás minden formáját csakúgy, mint a hierarchia és az uralom minden formáját. Szemben állnak tehát mindazzal, amit a mexikói anarchista, Flores Magon „sötét szentháromságnak” nevez – az állammal, a tőkével és az egyházzal. Az anarchisták így szemben állnak a kapitalizmussal és az állammal épp úgy, ahogy a vallási tekintély formáival. De az anarchisták egyúttal igyekeznek különböző eszközökkel véghez vinni vagy megteremteni a feltételeit az anarchiának, ami egy kényszerítő erejű intézmények nélküli decentralizált társadalom, amely önkéntes társulások föderációjáként szerveződik.”^[5]

A „hierarchiára” ebben a kontextusban hivatkozni meglehetősen új fejlemény – a „klasszikus” anarchisták, mint Proudhon, Bakunyin vagy Kropotkin is használták a szót, de csupán ritkán (általában az „autoritás”-t részesítették előnyben, ami rögtön felidézi az „autoriter” kifejezést). Az írásaikból azonban világosan kiderül, hogy a filozófiájuk szembehelyezkedik a hierarchiával, bármiféle hatalmi egyenlőtlenséggel vagy az egyének privilégiumaival. Bakunyin ezt hangsúlyozta akkor, amikor támadta a „hivatalos” tekintélyt, de védelmébe vette a „természetes ráhatást”, a „természetes befolyást”, és akkor is, amikor azt mondta:

„Lehetetlenné akarjátok tenni, hogy bárki elnyomhassa az embertársát? Akkor biztosítsátok azt, hogy senki ne rendelkezzen hatalommal.”^[6]

Ahogy Jeff Draughn megjegyzi,

„bár a ’forradalmi tervnek’ látens módon mindig is része volt, a szélesebb értelemben vett hierarchiaellenesség csupán az utóbbi időben képezi alaposabb vizsgálat tárgyát. Mindazonáltal ennek gyökere világosan megtalálható az „anarchia” szó görög eredetében.”^[7]

Hangsúlyozzuk, hogy a hierarchiával való szembenállás az anarchisták részéről nem korlátozódik az államra és a kormányra. Minden gazdasági és társadalmi viszonyt épp úgy magába foglal, mint politikait, különösen azokat, amelyek a tőkés tulajdonnal és a bérmunkával kapcsolatosak. Ezt láthatjuk Proudhon azon érvelésében is, miszerint

„a tőke … megfelelője a politikai mezőben a kormány… A kapitalizmus gazdasági eszméje, az uralom vagy a kormány politikai eszméje és az egyház teológiai eszméje valójában ugyanaz a számos módon összekapcsolódó eszme. Egyet támadni közülük annyi, mint mindegyiket támadni. … Amit a tőke tesz a munkással és az állam a szabadsággal, azt teszi az egyház a szellemmel. Az abszolutizmus e szentháromsága épp olyan káros a cselekvésben, mint a gondolkodásban… Az emberek elnyomásának leghatékonyabb módja, ha a testüket, az akaratukat és az értelmüket egyidejűleg ejtik rabságba.”^[8]

Emma Goldman ennek megfelelően helyezkedik szembe a kapitalizmussal, amelyben „az embernek el kell adnia a munkaerejét”, ezáltal pedig „hajlamai és döntései alárendelődnek egy főnök akaratának.”^[9]Negyven évvel korábban Bakunyin ugyanígy érvel, amikor kifejti, hogy a jelenlegi rendszerben „a munkás egy adott időre eladja a személyiségét és a szabadságát” a tőkésnek a bérért cserébe.^[10]

Tehát az anarchia nem csupán annyit jelent, hogy „le a kormánnyal”, hanem szembenállást jelent a hierarchia és az autoriter szerveződés minden formájával. Kropotkin szavaival, „a társadalom anarchista elképzelésének eredete… a társadalom autoriter felfogásának és hierarchikus szerveződésének…. kritikáján [alapszik]…; és … azon tendenciák megfigyelésén, amelyeket az emberiség progresszív mozgalmainál látunk.”^[11] Malatesta szerint az anarchizmus „a társadalmi igazságtalanság elleni erkölcsi lázadásból született”, és „a társadalmi bajok konkrét oka” a „tőkés tulajdonban és az államban” keresendő. Amikor az elnyomottak „megkísérelték megdönteni az államot és a tulajdont – akkor született az anarchizmus.”^[12]

Tehát annak bizonygatása, hogy az anarchizmus pusztán államellenesség, hamis értelmezése a szónak és annak, ahogyan azt az anarchista mozgalom használja.

Miként Brian Morris kifejti, „amikor valaki a klasszikus anarchisták írásait… vagy az anarchista mozgalom jellegét… vizsgálja… nyilvánvalóan látszik, hogy soha nem használták ebben a szűk értelemben (mintha csupán államellenes lenne). A mozgalom mindig is ellenszegült a hatalom és a kizsákmányolás minden formájának, és egyaránt kritikusan viszonyult a kapitalizmushoz, a valláshoz és az államhoz.”^[13]

Valamint – csak hogy a nyilvánvalót még egyértelműbbé tegyük – az anarchia nem káoszt jelent, sem azt, hogy az anarchisták káoszra vagy fejetlenségre törekednének. Ehelyett egy egyéni szabadságon és önkéntes társuláson alapuló társadalmat kívánunk létrehozni. Más szóval, alulról szerveződő rendet, nem a hatóságok által felülről betartatott zűrzavart. Az igazi anarchia ilyen társadalom lenne, egy uralkodók nélküli társadalom.

Az első fejezetben tárgyaljuk azt, hogyan nézne ki egy anarchista társadalom, de addig is Noam Chomsky-t idézzük, aki a legfontosabb szempontot emeli ki, amikor azt állítja, hogy egy valóban szabad társadalomban

„minden olyan emberi interakció, ami több a személyesnél – ami azt jelenti, hogy ilyen vagy olyan módon intézményi formát ölt – a közösségben, a munkahelyen, a családban, a szélesebb társadalomban, vagy bárhol is legyen, a résztvevők közvetlen kontrollja alatt kell lennie. Vagyis ez jelentheti a munkástanácsokat a gyárban, a népi demokráciát a közösségekben, a közöttük lévő interakciót, szabad társulásokat nagyobb csoportokban, egészen a nemzetközi társadalomig.”^[14]

A társadalomnak nem kellene többé főnökök és dolgozók, kormányzók és kormányzottak hierarchiájában széttagolódnia. Ehelyett egy anarchista társadalom részvételi alapon szerveződő szabad társulásokból, alulról felfelé épülne fel. Meg kell jegyeznünk, hogy az anarchisták, amennyire lehetőségükben áll, ma is igyekeznek kialakítani ezt a társadalmat a szervezeteikben, küzdelmeikben és tevékenységükben.