Debord és Wolman 1952-ben szakadt el Isidore Isou lettrista avantgárd csoportjától, és megalapították (a hozzájuk csatlakozókkal együtt) a Lettrista Internacionálét. A későbbi Szituacionista Internaciálé gyakorlatát alkotó egyes elemek és fogalmak már itt megjelentek. Ilyen volt például az eltérítés és a dérive gyakorlata, de a pszichogeográfia és egy „új urbanizmus” iránti érdeklődés már ebben a szervezetben is megfogalmazódott.