A ludditák – ha nem is segítették a későbbi munkásmozgalmakat, – elemi erővel mutatták meg a 18. és 19. század során azt a veszélyes jelenséget, ami manapság is kontroll nélkül folyik.
A tisztán látás kedvéért szögezzük le: a ludditák nem birtokoltak általános igazságot, és talán több kárt is okoztak, mint hasznot. Mikor a szövőipar robbanásszerűen fejlődésnek indult a napóleoni háborúk után, érthető módon gyúlt harag számos képzett szövőben a gépekkel szemben. Miután a szociálás ellátást lesöpörték az asztalról a tőkések, a ludditák gépeket kezdtek pusztítani. A rombolással talán kárt is okoztak, hiszen csupán a saját érdekeiket védték, nem próbáltak szolidaritást találni a többi munkással.
Marx a Tőkében meg is jegyzi, hogy a ludditák nem a termelés módját, hanem a materiális termelési eszközöket támadták, ezzel pedig elszigetelték magukat a munkások között, míg a tőkések számára iparágtól függetlenül lehetőséget és indokot adtak egy reakciós, agresszív hozzáállás felvételére.
A ludditák azonban már ott rámutattak egy olyan veszélyre, ami manapság egyre közelebbről látható. Az automatizálás elsősorban azokat sodorja veszélybe, akik jelenleg is pengeélen táncolnak a létük és jövőjük szempontjából – vagy egyáltalán nincs is semmilyen tánc, hanem nyomorban élnek. Míg az országban tízezrek állnak sorba képzést nem igénylő, vagy betanulható munkákért, addig a kormány ugyanennyi emberrel csak söpörteti a polgármesterek utcáit, Gulyás Gergely meg cinikusan széttárja a kezeit, hogy „milyen munkanélküliségről beszélünk, munkaerőhiány van”.
Az egyre olcsóbb és hatékonyabb gépek és automatizmusok az egekbe fogják repíteni a tőkehozamot, és egész ágazatok munkavállalói kerülhetnek mélynyomorba. A most is kiszolgáltatottak válnak még inkább azzá. A kárvallottak nem csupán a munka világában, de szociálisan is elszigetelődnek, ha nem tudnak lépést tartani a digitális világgal, márpedig semmi okunk azt feltételezni, hogy erre képesek lesznek ilyen körülmények között – eddig se tudtak.
A néhai Stephen Hawking utolsó Reddites kérdezz-felelek topikjában az automatizmussal kapcsolatos kérdésre válaszolt még 2016-ban. Azt kérdezték tőle, mit gondol a technológiai fejlődés során fellépő munkanélküliségről és úgy általában az ehhez kapcsolódó életszínvonalbeli változásokról. Hawking már-már fájó pőreséggel nézett szembe válaszában a lehetőségekkel:
Ha a gépek állítják elő mindazt, amire szükségünk van, a kimenetel a javak elosztásán fog múlni. Mindenki luxusszínvonalon élhet, ha a gépek által megtermelt javakat megosztják, vagy a legtöbb ember szörnyű nyomorban élhet, ha a géptulajdonosok sikerrel lobbiznak az újraelosztás ellen. Eddig a második lehetőség felé tendálunk, ahogy a technológia a folyamatos egyenlőtlenség egyik hajtómotorja.
Aki többet szeretne olvasni angolul arról, hogy mi volt a ludditák tevékenységének háttere, hogyan köthető mindez a mai állapotokhoz, és mi lesz mindennek a vége, az itt megteheti.
