Gyertek üvölteni!

A 2017-ben útjára indult Tett rendszerkritikus szellemben azzal kezdte, hogy ugyan „az egész világunk összomlani látszik”, mégis, mindennek ellenére, új szelek fújnak.

„A Tett ebben a lendületben született: különböző emberek, baráti körök és tenni akarás keveredése. Ha úgy tetszik, zászlóbontás, hogy itt vagyunk, jövünk mi is. … A reflektív média korának vége: cselekvő közösségeket kell formálnunk, ha életben akarunk maradni. … Addig is mottónak parafrazáljuk az ihletőt, Kassákot: a magunk módján üvölthetünk.”

Idén februárban a Tett megújult. Az új szerkesztőség új témákat, stratégiákat és megerősödött lelkesedést hozott magával.

Igyekszünk tartani az egyensúlyt a különböző rovatok között.

A Bevezető

elsősorban azoknak szól, akik még kevésbé jártasak abban a rendszerkritikában és rendszerellenességben, amelyek egyszerre bírálják a kapitalizmust, illetve az igazolhatatlan tekintélyelvű viszonyokat, beleértve az államot.

Bár úgy lehet, igaza volt Hegelnek, amikor arról beszélt, hogy a bevezetés végső soron nem is lehetséges. Csak a dolgok közepébe lehet vágni. Ha azt hisszük, tényleg elkezdhetjük valahol, naivan „előbb akarunk megtanulni úszni, mint hogy vízbe mennénk”.

Az Elmélet

rovat értelemszerűen a fogalmi kritikára érzékeny, a rendszer mélyébe ásni kívánó olvasókat szólítja meg elsősorban. Hogyan is mondta Adorno? Még a „gyakorlat” is elméleti fogalom. Egy olyan rendszerben, amelyben elsősorban az elvont uralom érvényesül – az elmélet megkerülhetetlen. Úgy kell, mint egy falat kenyér.

Az Experimentum

rovatot azért vezettük be, mert meggyőződésünk, hogy a láncaink sokfélék. Lehet, hogy a szerelemben is lehetnénk még szabadabbak? A nemek közötti viszonyokat illetően? Önnön tudatunkban? Ez a kísérleti rovat talán mind közül a legmerészebb – mert a legtovább feszíti a húrokat.

A Mozgalom

rovat nélkül a Tettnek nem lenne értelme. Ha nem adunk eszközöket, izé, utcaköveket, az olvasók kezébe ahhoz, hogy cselekedhessenek, minden törekvésünk hiábavaló. Mindazonáltal a Tett nem lehet semmiféle mozgalom szócsöve, és pláne nem lehet maga a mozgalom. „A mozgalom minden, a végcél semmi”, mondta Eduard Bernstein. Csak a reformizmusnak engedmény tevők hihetik így, mi másként gondoljuk:

a mozgalom csak egy létra, amelyet eldobhatunk majd, miután felmásztunk rajta. Fontosabb a végcél – amikor a kövek is üdvözülni fognak.

A Tett „mindössze” igyekszik hozzájárulni, hogy közelebb kerüljünk a célegyeneshez.

Végül a Történelem

rovatunkról pontosan azt gondoljuk, mint akik a Tettet 2017-ben útjára indították: „ha valaminek itthon nincs hagyománya, akkor nem legyinteni kell, hanem honosítani, amit érdemes; tanulunk eleink hibáiból, és merünk új módokon próbálkozni”. Van még bőven a múltból, amit fel kell szabadítani a felejtés átka alól.

A Tett szerkesztősége az elmúlt hónapok legjelentősebb fejleményének minden kétséget kizáróan

a Munkáslevelezőt tartja.

E téren kétségkívül fontos előzmény volt, hogy Nefelejcs Gergő (aki továbbra is a Tett csapatát erősíti!) több ízben is fejtegette, hogy miben áll a workerizmus. „A professzionális kutatók vizsgálatai nem elégségesek, mert itt a munkásosztály nem csak a vizsgálat [tárgya], hanem a vizsgálatot végző alany is egyben, aki a saját helyzetét illetően mégiscsak jobban képben van – és így a kapitalizmusról is aktuálisabb kritikával rendelkezik – mint holmi külső szemlélő.”

A Munkáslevelező nem a munkásról szól, benne maga munkás szólal meg.

Örömmel tölt el bennünket, hogy az első munkáslevél megjelenése óta nagyon sokan és sokat írtak nekünk: munkások, fordítók, a szerkesztésben segítséget nyújtani kívánók… Ez a legjobb módja, hogy mindannyian, együtt üvöltsünk.

Legutóbbi cikkünk a százezres megtekintés közelében jár.

Lehet, hogy nem a pusztába üvöltünk??!

A Tett vörös–fekete színei magukért beszélnek. Ugyanazt jelentik számunkra e színek, mint mindenki számára az elmúlt 150 évben.

„A vörös lobogó, amely mindig a szabadságot jelentette, rémületet kelt a hóhérokban, mert a vérünk miatt vörös. A fekete zászló, amelyet azok vére itat át, akik a munkájuk nyomán akartak fennmaradni vagy a harc közepette, megijeszti azokat, akik mások munkájából kívánnak megélni. A vörös és fekete lobogó hullámzik felettünk, amikor a hallottainkat gyászoljuk, és akkor is, amikor bennünk él a remény, hogy hajnalodik”

– írta Louise Michel az Emlékirataiban.

Mindazonáltal, vörös ide, fekete oda, a Tett nem kész dogmákat vagy fogyasztható ideológiát kínál. Minden hagyománytól és mozgalomtól tanulni szeretnénk, amelytől érdemes. Ezért közöltük a Bordiga-cikkünk vagy a beszélgetést Michael Heinrich kortárs Marx-értelmezővel.

Nagyon sokat köszönhetünk a Mércének – amiért továbbra is az anyaoldalunk, és amiért kulcsfontosságú szerepe van a cikkeink terjesztésében.

A Tettazonban fabatkát sem érne az immár harminctagú csapata nélkül, amelynek tagjai az ötleteikkel, fordításaikkal, saját cikkeikkel segítik a tevékenységüket. Mi magunk sem tudjuk, rajtuk kívül hány tucat kamarád segítsége ér még aranyat.

Külön köszönet azoknak, akik nem csupán, hogy tiszta lelkesedésből csinálják, amit csinálnak, hanem ráadásul teljes anonimitásban, álnéven. Örök hála, Agnes de Bohemia, Loïc és Snowflake!

A Tett a minap elérte a 2000 lájkolót.

Lesújtó véleményünk van a közösségi médiát jellemző lájkvadászatról és iszapbirkózásról, vagy akár a Facebook politikai–üzleti viszontagságairól. A közösségi média nem másból áll, mint hogy „a felhasználók tartalmakat hoznak létre és töltenek fel, anélkül, hogy a tevékenységükért pénzbeli ellenszolgáltatást várnának. … Annak a kognitív-affektív társadalmi gazdagságnak, amelyet ez az internetes modell lehetővé tesz, nem a felettébb egyszerű keretrendszer a forrása, hanem az ingyenmunkát végző felhasználók mindennapos tevékenysége…. Például a Facebook bevételének mintegy 85 százalékát a reklámokból nyeri. »Laterális értékről« (Tiziana Terranova) van tehát szó, a virtuális járadék sajátos módon nem a javak teremtéséből fakad, hanem a fogyasztásra való felszólításból. Ez az üzleti stratégia a társadalmi kapcsolatokon, a tömegek átal megosztott javakon való élőskődésen alapszik, amelynek a termelési folyamat megszervezésével már nem kell bíbelődnie … . A privát kisajátítás magára a közösségiségre vonatkozik.”.

Mindezek ellenére meghat bennünket, hogy mára megsokszorozódott az olvasótáborunk. Köszönjük! Igyekszünk a bizalmat meghálálni.

A Tett továbbra is várja a munkáslevelezők, cikkírók, önkéntesek küldeményeit a Tett.szerk@protonmail.com címen.

Gyertek üvölteni!

Hogy micsoda? Ellentársadalom??!

Az bizony.

A Tett szerkesztősége.

(Bertalan Miklós András, Kocsis Árpád, Losoncz Márk)