„Itt szarni is csengőre mennek a dolgozók” – Interjú egy magyarországi autóipari munkással

Tett: Mióta itt dolgozol, mi változott a Covid óta?

Nagy E. Róbert: 6-7 éve vagyok itt, kezdetben külsős, aztán pár éve céges lettem. A vírus előtt is már kb. elviselhetetlen volt a légkör a kormány folyamatos gyűlöletkampánya miatt, szinte nincs ember, akivel érdemben lehet beszélgetni.

Ez nem könnyíti meg sem a munkát, sem a létezést bent a gyárban. Mert egy ártatlan beszélgetés hamar átfordul: „mégyurcsánjobbvót”, meg a „migránsok elveszik a munkát”, meg „nappal hugyoznak a metrón”. És „átdobják a csecsemőiket a határkerítésen”.

Sokszor belefutottam ilyenekbe, amikor már szinte remegve próbáltam elmondani, hogy ez csak a te véleményed, vagy egyszerűen csak átbasztak egy kamu hírrel vagy mémmel. Szóval már egy ideje kerülöm, hogy bármit is próbáljak elmondani bárkinek. Vagy kifejtsem a véleményemet bármiről.

Pluszban ipari méretű beleszarás van mindenbe. Annyi az egész, hogy „igen főnök, megcsináljuk”, aztán meg senki nem csinál semmit. Csak ami a minimális, hogy ne legyen lebaszva. Meg mindenkinek, ahogy a lelkiismerete diktálja.

Ez a Covid még rátett egy kicsit, hiszen bejöttek a faszság összeesküvés-elméletek is pluszba a közbeszédbe, meg egy év alatt mindenki vírusszakértő és fekete öves oltómester lett.

„Egy német autóipari multinál dolgozom vidéken. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a meló miatt jöttem el a szülővárosomból ide. Mindent hátrahagytam emiatt: a családot, a haverokat, hobbit, szenvedélyt. Itt sehogy nem találtam a helyem azóta sem. Szóval emiatt lett negatív ez az egész »levél«”. Ezt a levelet kapta a Tett szerkesztősége Nagy E. Róberttől, miután a Munkáslevelező sorozatunkban megjelentek a Szalagmunka egy embergyárban és a Miért utasítottam el az új egészségügyi szolgálati jogviszonyt? című írásaink. Nagy E. Róbert számára irányadó kérdéseket küldtünk, ezekre válaszolt e-mailben. A Nagy E. Róbert név álnév, amellyel – közösen hozott döntéssel – az interjúalanyunkat védjük.

Tett: A cégnél a Covid-ügyek és a munkahelyi elégedetlenség hogyan alakultak?

Nagy: A sok intézkedést szinte már lehetetlen követni, hetente vagy szinte óránként változnak a szabályok. Mikor hány ember ehet, cigizhet, kávézhat. Itt kell hordani a maszkot, ott kell. A maszkban fizikai munkát csinálni kurva nehéz, egy autó mellett hajladozni, szerelni, mászkálni, kiszállni-beszállni agybaj. Folyamatosak az ellenőrzések és a beszólogatás. Ha nem hordod, mész a hr-re. Van elégedetlenség amiatt, hogy óvodásnak nézik a melósokat. De ez kimerül 1-2 „kurva anyjukat ezeknek a zsidóknak”-ban.

És ha még esetleg valaki bírja cérnával, akkor lehet tovább helytállni: gyerek, család, iskola, óvoda, háztartás, ház körüli munka, esetleg másodállás, válás, házasság, betegség, depresszió, másnaposság. 3 műszakban. De a cég komolyan veszi a vírust, sokat foglalkozik a kollégák védelmével, orvoshoz küld, tesztel, mentőt hív, ha kell.

Sokan paráznak, hogy nehogy elkapják, vagy kontaktok legyenek, mert a hülye „jelenléti juttatás”-szabály miatt, ha nem dolgozol, nem elég, hogy szarul is vagy, meg gyógyszerre költesz, még pénzt is buksz. Mivel „nem vagy jelen”, nincs bónusz, ami kb. 20-30 000 forint.

Tett: Milyen intézkedéseket hozott a cég a járvány miatt?

Nagy: Adnak maszkot, amit magadnak moshatsz, van minden sarkon fertőtlenítő. Minden állomáson (a sorokon így mondják, ahol mindenki egy műveletet csinál) van fújós flakonban fertőtlenítő. Nem kell „bélyegezni” kilépésnél, hogy ne legyen torlódás, a szabadtéri dohányzó bódékat lebontották stb. Ilyen apróságok.

Tett: Tudnál beszélni kicsit a társadalmi viszonyokról? Kik dolgoznak a gyárban?

Nagy: Egy gyárról beszélünk, itt nincsenek uraságok, ingatlanspekulánsok stb. Mindenki napi szinten viszi piacra, amije van, idő, erő, hozzá(nem)értés. Nálam okosabb embereknek meghagyom ennek az értelmezését, hogy akkor mi mik, vagy kik vagyunk?! Sok az albérletes, mert sokan 100-200-300 km-ről jöttek ide dolgozni. De vannak, akik sajátban laknak, jellemzően panelházakban, nagy résznek van hitele. Sokan ez miatt is jöttek anno ide, mert elvesztettek házat, kocsit a hitelek miatt. Itt jobban keresnek, és tudnak törleszteni. És újra eladósodni. Ez nem a véleményem, ismerek ilyeneket.

Tett: Van-e nálatok szakszervezet? És ők milyenek, mit csinálnak?

Nagy: Több van. Az egyik balfaszabb, mint a másik. Több nagy országos szervezetről beszélünk. Háromszor látom őket egy évben: amikor csomagot adnak húsvétkor, karácsonykor, meg év elején megkérdezik szórólapokon, hogy legyen-e béremelés. Ami egyébként is van, mert benne van a kollektív szerződésben.
Egy nagy guriga taknyot érnek.

Lehet hogy magasra teszem a lécet, de a szakszervezetben se szak, se szervezet nincs. Csak pár ember, akit érdekel, hogy mi van valóban a munkahelyeken, meg egy rakás félrevezetett, félreértett ember. A személyes ügyekben viszont jól működnek, volt olyan, hogy családi tragédiánál kiemelten támogatták a kollégát. Ez is tény.

Tett: Te mit gondolsz, miben lehetnének jobbak a szakszervezetek?

Nagy: Szerintem nem azzal foglalkozik, ami a dolga. Az érdekvédelem fontos lenne, ha komolyabb gond van, pl. a főnök és a beosztottak között. Ami egy olyan helyen, ahol inni vagy szarni nincs idő, meg minden pöccre ki van számolva, sűrűn előfordul. Vagy olyan elszámolási, munkaügyi gond van, amivel a dolgozó nem tud önállóan mit kezdeni, akkor legyen ott, támogasson, és adjon jogi segítséget. Ne mikulásbulit csináljon, hanem foglalkozzon azzal, hogy mit tehet meg a cég, kinek mik a jogai, kötelességei. Ha nem ismerjük ezeket, megint csak sok a félreértés. Egyszerűen kell kommunikálni és bevonni a dolgozókat, létrehozva egy aktív közösséget.

És nem ártana, ha a szakszervezeti hangadók tudnák, melyik oldalon kellene állniuk, mert full jobbos a fél banda. Megkérdezni a dolgozóktól, mit lehet javítani, mire lenne igény, van-e ötlet. Ez nagyon kell. Jó hogy van, de sokan nem értik, mire is való valójában.

Úgy látják sokan: a szakszervezet egy cég a cégben.

A gyárnak felelnek, ők fizetnek, úgyis az van, amit a cég akar. Emiatt a dolgozó nem is foglalkozik napi szinten ezzel, mert úgy látja, nincs semmi hatása a történésekre.

Meg sokaknak a tagdíj sok úgy, hogy cserébe nincs semmi kézzelfogható dolog. Pedig nem szabadna erre sajnálni pár ezer forintot, de senki nem szeret úgy fizetni, hogy nem kap cserébe semmit.

Egy oxfordi autógyárban gépjárművek készülnek. (Fotó: Flickr) Képünk illusztráció.

Tett: Vannak-e külföldi dolgozók vagy vendégmunkások?

Nagy: Nem jellemző. Vannak németek, kb. százan, jellemzően magas beosztásban. Ők olyanok, mintha egy másik bolygóról jöttek volna. A dolgozók inkább utálják őket, mert „főnökök”. Vannak határon túli, de magyarul beszélő kollégák, őket nem utálja annyira az átlag. Meg van elenyésző ukrán, szerb, vagy a bánat tudja milyen melós is. Ők nem tudnak magyarul, de elenyésző a számuk.

Na őket utálják a legjobban. Külföldi – gyünnek a migránsok.

Tett: Hogyan érintett titeket a „rabszolgatörvény”, és az ezzel járó tiltakozások?

Nagy: Ahol én vagyok, minket igazából nem érint. Mert így is kurva sokat jövünk, többet nem is nagyon lehetne. Mert kell idő a karbantartásoknak is. A többi területről nem tudom, annyi biztos, hogy mikor nagyobb gázok voltak a munkaerőhiány miatt, toboroztak kollégákat különböző helyekről üzemen belül, hogy átrakják őket oda, ahol épp nincs ember. A demókon részt vettünk többen is, jó volt látni a irányíthatatlan tömeget, a lezárt utcákon a feszkós zsarukat.

Spontán össze is akadtam egy kocsmában ismeretlen tüntetőkkel, akikkel lehetett kicsit politizálni. Én ilyet itthon még nem tapasztaltam. Itt a városban is elmentem mindenhova kelteni egy kis feszkót, volt minden, csak kicsiben. Ordibálás, kis ellentüntetősdi, rendőri felszólítások, szórólapok, véletlen áramkimaradás pont a beszédek között, stb. Semmi komoly.

A kollégák véleménye, hogy Orbánék azt csinálnak velünk, amit akarnak. Tüntetni felesleges, úgysem változik semmi.

Egyébként soha nem fordult elő, hogy leálljon a gyár. Mert mikor volt itt egy „kis hangulat” évekkel ezelőtt, már jártak körbe a hírek, hogy aki esetleg sztrájkot támogat, azt simán kirúgják (nyilván csak fenyegetések ezek). Meg ne csatlakozzon senki, mert felírják a neveket.

Tett: Van-e bármilyen kapcsolatotok a tulajdonosokkal?

Nagy: Nem vagyok ebben illetékes, de szerintem ez részvénytársaság, így ügyvezető van meg részvényesek.

És nem, nem hívtak még meg a szivarfüstös szobába hennessyzni (nem tudom, hogy így írják-e?), hogy együtt nézzük a következő 10 évben, hol lesz munka, hol lesz profit, hol mennyi embert kell felvenni/kirúgni.

Szóval nincs kapcsolat semmilyen szinten a vezetéssel.

Tett: Volt-e gyárleállás a járvány következtében?

Nagy: Volt, nem közvetlenül a vírus miatt, hanem az emiatt kialakuló alkatrészhiány miatt.

Tett: Tudnál mesélni arról, hogy milyenek a dolgozók?

Nagy: Nagyrészt más városokból valók, ez a környék legjobban fizető üzeme. Sokan napi szinten utaznak 50-100 km-eket melóba. Vannak, akik 8 általánossal vannak itt, de a nagyobb részük szakmunkás, de sokaknak van érettségije is.

Szakmájukat tekintve vegyesek: fodrásztól cukrászig, eladó, postás, pék stb., minden van. Sokan használják a nagy szavakat, hogy „logisztikai asszisztens” meg „berendezéskezelő”, de ezek akkor is csak targoncások és gombnyomogató betanított munkák lesznek.

A létszám 80%-a a termelésben dolgozik, és van az ezt kiszolgáló és támogató személyzet. Karbantartók, biztonságiak. Nyilván vannak speciális területek, én erről nem tudok nyilatkozni. Mérnökök, hr, adminisztráció: nem az én asztalom.

Tett: Mit tudsz mondani a vezetőkről?

Nagy: Nagyfejesek, németek, konkrét kapcsolat nincsen velük. De amiket hallok, azok alapján korrektek.

Ők azért vannak itt, hogy a szegény keleti-európaiból kinyomják a szart is. De ebből kiválóan diplomáztak, azt meg kell hagyni. Nyilván mindent csak a törvényes keretek között.

Tett: Ha változtatnál, mit és min változtatnál?

Nagy: Vélemény: olyan régóta megy így (szarul) a termelés, hogy változtatni ezen, ekkora gyárban nem lehet. Főleg, hogy ez ugye külföldi kézben van.

Szövetkezetiségről, meg a munkások kezébe adott „hatalomról” egyszerűen értelmetlen beszélni. Ha valaki ilyenen gondolkodik, az nem tudom, látott-e már magyar gyárat közelről. Itt szarni is csengőre mennek a dolgozók.

Hogy ezek az emberek bármire is képesek lennének a munkahelyen saját akaratukból? Nem hiszem. Egy dolog, ami segíthet: az aktív szakszervezeti jelenlét. A sorokon, a pihenőhelyeken, szórólapokkal, összejövetelekkel. És nem bográcsozással, meg nyuszicsomaggal. Ezzel el lehetne érni jó dolgokat.

Komoly változás itt akkor lesz, ha 12 hónapig folyamatosan égni fognak a barikádok, nonstop repülnek az utcakövek.

Meg ha megtanulunk azt gyártani és fogyasztani, amire tényleg szükségünk van. Tehát soha.

Tett: Ha követed a híreket: hol, hogyan és miket?

Nagy: Napi szinten vannak kedvencek, ezek az ismert hazai „ellenzékinek” mondott portálok. Meg néha rápillantok a nagyobb külföldi híroldalakra is, ha van olyan téma, ami itthon nem nagyon szerepel sehol. Meg olvasom ezeket a balosnak mondott cuccokat is.

Bár érdekelnek a folyamatok, de túl sok az okoskodó filozofikus, gazdasági-elméleti faszság.

Tett kell, foglalt házak, magazinok, podcast, YT-csatorna, szövetkezeti cégek, összefogó lakóközösségek, mozgalmi „celebek”, zenekarok, direkt akció, meg egység, egy „párt”, amely az élére áll ennek a széttagolt, állandóan panaszkodó tömegnek.

Tett: Szabadidő vagy kulturális tevékenységek tekintetében mit látsz? Mivel töltődnek újra az emberek?

Nagy: A gyári kollégákról van szó. Mindenki magában kulturálódik, de szerintem harminc emberből egy olvasott az elmúlt 1 évben könyvet itt a környezetemben. Még sose hallottam, hogy valaki múzeumban lett volna a hétvégén vagy kiállításon. Szóval ez nem egy kultúrközeg. Szórakozás meg…?

Itt nincs olyan hely, ahova nyugodt szívvel elmegyek (a korábban leírt konfliktusok miatt) ha ilyen lehetőségem/igényem van, inkább elhúzok „vidékre”, ahol több a hasonló felfogású arc, mint én.

Meg meccsekre járunk a gyermekemmel, ez is szórakozás, még ha tele is van nézőtér faszfejekkel.

Ezek a vírus előtti időkre vonatkoznak. Azóta semmi, mindenki otthon tiktok, fb, tv, baszós-hányós videók, szörfös kiskutyák, horgászat, kirándulás, akinek van kis háza, csinálja a tavaszi munkákat, edzés, bütykölés a garázsban stb. Nem igazán érdekes dolgok.

Tett a jövőben is szeretne „munkásleveleket” közreadni. Ha ápolóként, szociális munkásként, szabadúszóként, közmunkásként, kézbesítőként, segédmunkásként vagy bármilyen egyéb munkaterületen dolgozol – vagy dolgoztál a járvány előtt –, és szeretnél beszámolni a tapasztalataidról, mindennapi nehézségeidről és meglátásaidról, várjuk a leveledet a Tett.szerk@protonmail.com e-mail-címen.

Irányadó kérdéseinket, amelyekre választ várunk, és bővebb információt ide kattintva találsz.

Tett: Mit gondolsz az „elmúlt harminc évről”?

Nagy: Még nem vagyok olyan öreg, hogy értékeljem. De kb. olyan büdös, mint a szar, úgy néz ki, mint a szar, mégis azt mondják rá, hogy kakaóscsiga.

Tett: Mik a rövid távú kilátások, tervek, életstratégiák?

Nagy: A szar tetején maradni mindenképp – nem agonizálni feleslegesen.
Ha beszarik ez a gyár, akkor megyünk tovább.

Máshova, és kezdünk mindent elölről, huszadszorra is. Munkalehetőség van itt a környéken is, de azért ez a város annyira nem jó hely.

A Munkáslevelező sorozatunkban megjelent interjúk és beszámolók nem feltétlenül tükrözik a Tett szerkesztőségének álláspontját.

Címlapkép: Flickr