2026 januárjában a B’Tselem izraeli emberi jogi szervezet Living Hell: The Israeli Prison System as a Network of Torture Camps (Élet a pokolban: az izraeli börtönrendszer a kínzótáborok hálózata) címmel tette közzé korábbi jelentésének nyomasztó frissítését.

A jelentés dokumentálja, milyen borzalmas körülmények várnak a palesztin rabokra az izraeli fogvatartó intézményekben, és feltárja azt a strukturális brutalitást, amit nem elszigetelt igazságtalanságként kell értelmeznünk, hanem a palesztin néppel szembeni erőszak és kizárás tágabb rendszerének részeként.

A Living Hell a B’Tselem korábbi, 2024-ben megjelent Welcome to Hell (Üdvözlet a pokolban) című jelentésére épül, és a frissített számadatok mellett huszonegy olyan palesztin személy vallomását is tartalmazza, akiket a tűzszüneti megállapodások keretében vagy az előző hónapok során engedtek szabadon. Ezek az első kézből származó beszámolók – amelyeket az ismételt letartóztatás és a megfélemlítés fenyegető légkörében gyűjtöttek össze – kiemelik, hogy a palesztin foglyokkal szembeni bánásmód se nem véletlenszerű, se nem szórványos, hanem része annak a dehumanizáló közpolitikának, amely megfosztja a rabokat méltóságuktól, egészségüktől és igen gyakran az életüktől is.

A jelentés középpontjában súlyos vád áll: az izraeli börtönöket és fogvatartó központokat szisztematikusan kínzótáborok hálózatává alakították át. A B’Tselem szerint ezekre az intézményekre a folytatólagos fizikai és pszichológiai bántalmazás, az extrém túlzsúfoltság, a szándékos éheztetés, az orvosi ellátás megtagadása, valamint a rabok megalázása jellemző. Ebben a rendszerben a bebörtönzött férfiak, nők és gyermekek olyan erőszaknak vannak kitéve, amely átlépi a kínzás nemzetközi jog által definiált határvonalát.

A bizonyítékok szívbemarkolók. 2023 októbere és 2026 januárja között a B’Tselem 84 olyan palesztin rabot és fogvatartottat (köztük egy kiskorút) azonosított, akik őrizetben haltak meg, krónikus elhanyagolás és bántalmazás közepette.

Az izraeli hatóságok csupán négyük holttestét adták át a családjuknak, a többiekét nem, ezzel is fokozva a hozzátartozók szenvedéseit.

A dokumentált bántalmazások sokfélék és szisztematikusak: a rabok hosszú verésekről, pszichológiai kínzásokról, nemi erőszakról, az alapvető higiéniai szükségletek és az élelem megtagadásáról, valamint a megfelelő orvosi kezelés megvonásáról számoltak be. Több esetben beszéltek tárgyakkal elkövetett szexuális bántalmazásokról, áramütésekről, valamint tartós sérüléseket okozó verésekről. A több korábbi fogvatartott által is megerősített beszámolók egybecsengenek a nemzetközi szervezetek által összegyűjtött vallomásokkal – ami azt jelzi, hogy visszatérő mintázatokról, nem pedig ellenőrizhetetlen állításokról van szó.

Mindezek távolról sem pusztán aljas őrök által elkövetett, alkalmi erőszakos cselekedetek: a jelentés kiemeli, hogy ez a fajta bánásmód az intézményes gyakorlatokba ágyazódik, és Izrael politikai vezetői hagyják jóvá őket (hallgatólagosan vagy nyíltan). Izrael szélsőjobboldali nemzetbiztonsági minisztere, Itamár Ben-Gvír, aki a börtönrendszer illetékese, időnként nyilvánosan büszkélkedett azzal, hogy a palesztin rabokkal keményebben bánnak – jóllehet az Izraeli Börtönszolgálat tagadja a szisztematikus visszaéléseket.

A szisztematikus jelleg szélesebb politikai kontextusban értendő: annak a koordinált harcnak a kontextusában, amelyet Izrael 2023. október 7. óta folytat a palesztin élet ellen. A börtönök szenvedést osztó intézményekké átalakítása mellett tekintetbe kell vennünk a tömeges fogva tartást célzó közpolitikákat, a palesztin otthonok lerombolását, valamint a Gázában zajló népirtást is. A palesztinokat tömegesen tartóztatják le otthonaikban, a menekülttáborokban, a megszállt Ciszjordánia és a Gázai övezet megannyi városában. Több tízezrüket vettek őrizetbe katonai parancsok alapján, szinte bármiféle kontroll, tisztességes eljárás és átláthatóság nélkül.

Ez az erőszak nem 2023 októberében kezdődött – már előtte is jelen volt és mindmáig jelen van. A palesztin emberi jogi szervezetek évtizedek óta dokumentálják a palesztin rabok sérelmére elkövetett kínzásokat, nemi erőszakot és bántalmazásokat. Például az Addammeer I’ve been there. A study of torture and inhumane treatment at Al-Moscobiyeh interrogation center (Átéltem: tanulmány az Al-Moscobiyeh vallatóközpontban alkalmazott kínzásról és embertelen bánásmódról) című beszámolója döbbenetes leírásokkal és vallomásokkal szolgál a kínzás szisztematikus használatáról.

A jelentés legárulkodóbb eleme az, hogy az izraeli igazságszolgáltatási rendszer védi e borzalmak elkövetőit.

2026-os jelentésében a B’Tselem a visszaélések előfordulásának növekedését dokumentálta. Arra azonban nem tért ki, hogy

a kínzást és a nemi erőszakot mindig is alkalmazták az izraeli börtönrendszerben.

1967 júniusa és 2023 októberének eleje között 237 palesztin embert öltek meg az izraeli börtönökben – vagyis évente átlagosan négy rabot. 1948 és 1967 között több ezer palesztint tartottak fogva és kínoztak meg, és közülük sokat meg is öltek – erről azonban alig vannak feljegyzések.

A palesztinok kapcsolata a börtönökkel egészen a brit mandátumidőszakra nyúlik vissza. A brit mandátummal szemben és Palesztina etnikai tisztogatásával szemben ellenálló palesztin rabok olyan dalokat énekeltek, mint az 1930-as „Az akkói börtönből”.

A palesztin fogvatartottak által elszenvedett bántalmazások léptékét jól mutatja Sejk Hasszán el-Labadi története. Sejk Hasszán neves vallástudós volt a Palesztin Mandátumterületen. A brit hatóságok 1939-ben letartóztatták, és a hírhedt akkói börtönbe zárták. Családtagjai 1982-ben találtak rá egy izraeli elmegyógyintézetben. A megélt szélsőséges viszonyok miatt Sejk Hasszán teljesen elveszítette az emlékezetét – és nem sokkal azután, hogy visszakerült családjához, meg is halt. Az izraeli börtönökben mindennaposak az évekig tartó fogságot, kínzást és bántalmazást elviselő palesztin emberek történetei. A Vörös Kereszt által idézett becslések szerint 1967 óta az izraeli hatóságok több mint 1,2 millió esetben tartóztattak le palesztin embereket, ami nagyjából a Ciszjordániában és a Gázai övezetben élő palesztin lakosság 20%-ának felel meg.^[1]

A rendszer erőszakosságának megértéséhez szót kell ejtenünk az adminisztratív fogva tartás gyakorlatáról is; ilyenkor az egyéneket határozatlan ideig tartják fogva tárgyalás, sőt vád hiányában is.

A B’Tselem adatai szerint több ezer palesztin van továbbra is bebörtönözve ilyen formában; sokukat formális vádemelés nélkül tartják fogva. Az efféle fogva tartás sérti az igazságosság és a tisztességes eljárás alapvető normáit: jogi bizonytalanságban tartja a fogva tartottakat, megfosztja őket a jogorvoslat lehetőségétől, és még a velük szemben megfogalmazott vádakkal sem lehetnek tisztában.

 

A politikai élet felszámolása

Hogy teljes képet alkothassunk az izraeli büntetőpolitikák hatásáról, az összesített statisztikákon túl ki kell térnünk azokra az egyénekre is, akiknek fogva tartása mára a palesztin jogokért folytatott harc emblematikus része lett. Sokan vannak; közéjük tartozik Marvan Barguti is.

Barguti, a veterán palesztin vezető, a Fatah politikai palettájának kulcsfigurája 2002 óta raboskodik izraeli börtönökben. Az izraeli bíróság a második intifáda során elkövetett több rendbeli erőszakos cselekményekkel kapcsolatban ítélte el, megkérdőjelezett és meghamisított bizonyítékok alapján. Barguti Palesztinán belül is és nemzetközileg is széles körben ismert politikai fogoly.

Az évtizedek során Barguti bebörtönzése az ellenállás és a palesztin politikai törekvések szimbóluma lett, a frakciók közti törésvonalak nélkül. Sokan benne látják a palesztin nemzeti mozgalmat egyesíteni képes vezetőt.

Barguti neve mégsem szerepelt a foglyok szabadon bocsátásáról szóló megállapodásokban, amelyek révén közel kétezer palesztin rab nyerte vissza szabadságát 2025-ben, a tűzszüneti tárgyalások nyomán. Az, hogy Izrael nem hajlandó szabadon engedni, világosan mutatja politikai súlyát.

Még hosszú raboskodásánál is aggasztóbbak Barguti fogva tartásának dokumentált körülményei. Több hiteles forrás beszámolója szerint Bargutit hosszú ideje, a gázai népirtás kezdete óta magánzárkában tartják, és veréseket, kényszerű megaláztatást és a rossz bánásmód egyéb formáit szenvedi el a börtönszemélyzettől. A jelentések szerint földre kényszerítve kificamították a vállát, az áthelyezések során megverték, és rossz körülményeket kellett elviselnie korlátozott orvosi ellátással. Az emberi jogi aktivisták Izraelben és másutt is hangsúlyozzák, hogy ezek a viszonyok kínzásnak és pszichológiai kényszerítésnek tekinthetők.

A bebörtönzések és a merényletek ugyanazon politikai stratégia egymást kiegészítő eszközei: ha bebörtönzéssel sikerül semlegesíteni a vezetőket, az lassan elfojtja az ellenállást, ha viszont nem sikerül, akkor az érintetteket célzott gyilkosságokkal állítják örökre félre és törlik a politikai palettáról.

Izrael szisztematikusan tartóztat le és gyilkol meg politikai vezetőket, közösségi vezetőket, orvosokat, mérnököket, fizikusokat (például Imad Barghouthit) vagy akár diákaktivistákat is, mivel politicídiumot folytat: egy nép politikai létének felszámolására törekszik. A Palesztin Hatóságon kívüli palesztin csoportok vezetőinek meggyilkolása, illetve letartóztatása mára rutinszerűvé vált, és meggyengítette a palesztin politikai folyamatokat.

A börtön a palesztin politikai életre kirótt büntetés kulcseleme, minthogy a meghatározó szereplők eltávolítása, a félelem légkörének megteremtése és a közösségek szétforgácsolása révén mára a társadalom ellenőrzésének eszköze lett belőle.

Így a börtönrendszer annak a szélesebb körű stratégiának a része, amely igyekszik aláásni a palesztin önrendelkezést és korlátozni a palesztin nép lehetőségeit a politikai szerveződés és a nemzeti folytonosság biztosítására.

Ám még ez a szisztematikus dehumanizálás sem tántorította el a palesztinokat a rendszerrel szembeni ellenállástól. A bebörtönzött palesztin tudósok és politikai vezetők az oktatásra és a tudományos munkára összpontosítva voltak képesek ellenállni. Az 1960-as évek végétől kezdve a palesztin rabok csirkecsontokkal és hamuval írták politikai előadásaikat a cigarettásdobozokban talált apró papírdarabokra, majd éhségsztrájkokat indítva követelték, hogy papírt, tollat, könyveket és oktatást kaphassanak. A palesztin tapasztalat valóban egyedülálló, mivel szó szerint iskolákká és egyetemekké alakították a börtönöket.

Az al-Kudsz Egyetem 2005-ben indított programjában a palesztin rabok alap- és mesterfokozatot szerezhetnek a kiváló tanulmányi eredmények biztosítását célzó oktatási és vizsgarendszerben. 2023-ig nyolcszáz palesztin rab végzett a programban.

 

A palesztin rabok szenvedését nem szabad más szempontoktól különválasztanunk. A bebörtönzés Izrael tágabb politikai céljait szolgálja: a palesztin politikai vezetés felszámolását, az ellenállás szellemének megtörését, továbbá egy olyan ellenőrző rendszer normalizálását, amely a börtönök celláitól a közösségekig terjed a megszállt területeken. A B’Tselem pontos meglátása szerint az izraeli fogvatartó intézmények kínzótáborokká alakultak át. Így állítható az államgépezet egy teljes népesség dehumanizálásának szolgálatába.

A Living Hell című jelentés olvasása nyomán ki kell állnunk amellett, hogy a nemzetközi intézményeknek, kormányoknak az emberi jogi mechanizmusok révén felelősségre kell vonniuk a rendszerszintű visszaélések felelőseit. A palesztin raboknak – legyen szó akár olyan nagy formátumú egyénekről, mint Barguti, akár a letartóztatási hullámok során bebörtönzött közönséges civilekről – kijár az emberi bánásmód, az átláthatóság és a jogi védelem. A fentiekben részletezett gyakorlatok felszámolása nem csupán jogi kötelesség, hanem erkölcsi parancs is.

A Living Hell szembesít vele, hogy az izraeli börtönök nem a büntető igazságszolgáltatás elszigetelt helyszínei, hanem egy szélesebb elnyomó rendszer gócpontjai. Ha nem veszünk tudomást ennek brutális valóságáról, azzal elfogadjuk a kínzás és a kegyetlen bánásmód normalizálódását modern világunkban. Ideje végre, hogy a globális közösség cselekedjen: határozottan, egyértelműen és szolidarásan azokkal a palesztinokkal, akiknek életét e börtönök falain belül és kívül is alakítja a rendszer.