Sem bal, sem jobb, sem urak, sem szolgák

A Forr a világ a Tilos Rádió „antikapitalista, internacionalista, osztályharcos, ismeretterjesztő politikai vitaműsora”, amely immár egy éve működik, és kéthetente csütörtökön hallgatható élőben vagy felvételről.

Már túl vannak 30 adáson, ebből az alkalomból a Tett interjúra fogta a műsor két leggyakoribb szereplőjét, moderátorát: Banditót és Kovács Jánost.

Tett: Milyen mozgalmi háttérrel indultatok neki a műsor készítésének? Másrészt: milyen rádiós tapasztalataitok voltak?

Kovács János: A második kérdésedre részemről egyszerű a válasz, semmilyen. Kb. 1993/94 óta politizálok aktívan. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nekem egyből Marxot és Dosztojevszkijt mutatták meg, amikor körülnézve a világban, kérdések és kételyek merültek fel bennem. Így semmilyen egyéb más izmussal nem kellett magamban hadakoznom, mint a marxi történelmi materializmussal. (Mármint, hogy mind jobban megértsem, azt’ vagy sikerült, vagy nem :). És még mindig dolgozunk rajta!) Eme teoretikus vonalhoz időnként becsatlakoznak egyéb teoretikus fellángolások pl. az anarchizmus irányába.

Mindig is az anarchista és még inkább a kommunista mozgalmat tartottam mérvadónak, ennek szellemében csináltunk különböző újságokat, akciókat.

Beszélgetéseket, vitákat szerveztünk. Közösséget próbáltunk építeni, kapcsolatokat tartani, stb. Jópár évig szoros kapcsolatban álltam a Gondolkodó Antikváriummal, egy kis ideig dolgoztam is ott. Nagyon jelentős mozgalmi hely volt (egyébként még mindig létezik), ahol a hely szelleméből adódóan fontos találkozások, rendezvények, beszélgetések, viták zajlottak le, kapcsolatok alakultak.

Pár újságcím a múltból, amelyek azért lényegesek, mert többnyire ezek köré alakultak a csoportok: Anarcho-Kommunitsa Akció (AKA), Vörös-Fekete Újság, Kerítéstörők, K.Ú. (Kommunista Újság), Kommunizmus, és ami még aktuális a Részeg Hajó.

Banditó: Kezdem én is a második kérdéssel. Hasonló jellegű műsorokat próbáltam már csinálni a ’90-es években az akkor még létező Civil és Fix Rádióban. Ezek néhány adást megért kísérletek voltak, nem is túl magas színvonalon, amennyire emlékszem. Mindenesetre elég provokatívak voltak.

A Tilos Rádiót már szinte a kezdetektől hallgatom (1991. augusztus 21-én indult el), és nagyon megfogott a laza stílusa, zenei sokszínűsége, nyitottsága és hangvétele. A korábbi próbálkozások után más ötlettel kerestem meg a Tilost.

Úgy alakult, hogy 1997/98-ban Londonban voltam, sokféle zenét hallottam, többféle buliban jártam, és elhatározásra jutottam – DJ leszek. Mint más dolgokba az életemben, ebbe is konkrét tudás, vagy komolyabb gyakorlat nélkül vágtam bele. De szerencsésnek vagyok mondható, meg alkalmanként kitartó is vagyok. ☺

A lényeg, hogy végülis 1998-ban, nem sokkal azután, hogy hazatértem Londonból, már elkezdhettem a tanulóidőszakot: bejárogattam sokat a rádióba, emberekkel ismerkedtem meg, tanultam, gyakoroltam a technika kezelését. Ebben az időszakban gyakran előfordult beszélgetős műsorokkal, hogy nem jött be a DJ-ük a műsort lekeverni, én meg bevállaltam többször is, hogy tapasztalatra tegyek szert. Ez mind nagyon hasznosnak bizonyult a későbbiekben. Egyébként 2000 óta van saját zenés műsorom.

Az első kérdésre is tudnék hosszabban válaszolni, de mivel nagyjából fedné KJ válaszát az enyém, ezért nem részletezem, még ha nem is ugyanazt az utat jártuk be, főleg az elején. Nagyjából ugyanakkor kezdtünk el ezzel foglalkozni, és hamar kapcsolatba is kerültünk. Olvasóköröket tartottunk, hogy képezzük magunkat. A fenti újságokat én is olvastam, habár részt venni nem tudtam/akartam ezekben. Kevesebbet olvasok, mint ő, és az írással sem tudtam megbarátkozni – hosszabb Facebook-kommenteket kivéve.

Szeretnék megemlíteni a kezdetekből egy fontos bp-i közösségi teret a kilencvenes évek elejéről, amely nagy hatással volt rám. Ez a B.A.Cs. – Budapesti Anarchista Csoport (és hasonló szervezetek) helye volt a XIII. kerületi Forgách utcában. Itt szereztem be pl. a Tilos Rádió akkori heti, filccel írt műsortáblájának egy fénymásolatát (kb. 1992). Én inkább az anarchista hagyományokból indultam el, de szép lassan tisztult a kép, hogy a kommunizmus mennyire nem a bolsevik/(poszt)sztálinista rezsimeket jelenti.

Tett: Az évértékelő adásotokban elhangzott, hogy a műsor elindulása előtt sokat vitatkoztatok, egyáltalán belevágjatok-e. Például amiatt, mert nem volt egyértelmű, hogy egy antikapitalista műsornak keresnivalója van egy „liberális-alternatív” rádióban, a „polgári tengeren belül”. Utólag hogyan látjátok ezt a dilemmát? Sikerült a hajótokat (izé, a részeg hajótokat) fenntartani a tenger hullámcsapásai közepette?

KJ: A Részeg Hajót csak én képviselem az adásban. A rádió nem az én világom, eleve izgulok, és az veszi el a legtöbb energiámat, hogy ezt uralni tudjam, így talán sokszor nem tudom teljes egészében átadni a RH-s üzenetet. Tán a wertkritikes volt az a műsor, ahol először éreztem úgy, hogy na most sikerült élnem a meghaladva tagadás módszertanával.

B: Az ötletet, a koncepciót én hoztam, amit aztán együtt továbbcsiszoltunk, erősítettünk. Számomra egyértelmű volt, hogy van helye egy ilyen adásnak, már csak azért is, mert felkérést kaptam a műsor elindítására a Tilos Rádió (számomra A Rádió) egyik akkori szerkesztőjétől. Azt javasolta, hogy az ötletemet írjam le, adjak be egy koncepciót a műsort illetően, és támogatni fogja a szerkesztőségben, hogy lehetőséget kapjunk.

Nagy szó, hogy rekordgyorsasággal, a beadás után nem sokkal már kaptunk is műsoridőre vonatkozó javaslatot, lehetőséget. Ez lett a kéthetente csütörtök 13-14-ig tartó sáv. (Zárójelben. Mint minden más médiumnak, a Tilosnak is meg kell felelnie bizonyos törvényi előírásoknak, amelyek elmulasztása súlyos következkezményekkel járhat, végső esetben a frekvencia elvesztését is jelentheti. Ilyen a műsorrendben szereplő szöveges és zenés műsorok aránya. Ez esetleg még közrejátszhatott.)

Ha nem állt volna össze a „csapat”, akkor valószínűleg egyedül is nekivágok, csak sokkal kevésbé lenne összeszedett és színvonalas. Nem akartam egy one-man-show-t csinálni.

Mint már említettem, Kovács Jánost nagyjából azóta ismerem, hogy ő is belevágott ebbe a rögös mozgalmi útba. A Részeg Hajóval is szoros a kapcsolatom évek óta, vitatkoz(t)unk sokat. Van egy csomó dolog, amiben felnyitották a szemem, újabb érveket, szempontokat kaptam, de vannak nézetkülönbségeink.

Azt gondolom, hogy ha nem is programszerűen és mindig 100%-ig következetesen, de tendenciózusan, tudatosan és alapvetően sikerül a mottónkban szereplően elkészítenünk az adásokat (antikapitalista–internacionalista–osztályharcos). Ezzel kapcsolatban a különböző emberektől érkező (többnyire pozitív) visszajelzések is megerősítenek.

Tett: A mai antikapitalista baloldal számára az egyik alapvető nehézséget maga a nyelv jelenti. Hiszen a régen milliók által ismert szavak jelentése manapság a homályba vész. „Mindent újra el kell magyarázni” – mondja Kovács János az évértékelő műsorban. De akkor hogyan lehet egyáltalán beszélni? Pláne önfeledten, nem folyton azt reflektálva, hogy mi lesz az, amit a hallgató majd úgysem ért meg? A kifejezetten elméleti tárgyú adásokra gondolunk (mint az értékkritikáról szóló), de tulajdonképpen mindegyikre.

KJ: Ez a probléma az egész mozgalomra érvényes. Pont nemrég (is) volt erről egy vita, a Tetten épp beindulni látszó munkásbeszámolók kapcsán.

Kezdjük azzal, hogy én sose használnám magamra, és arra, amit képviselni szeretnék, a baloldal fogalmát. Az anarchista, kommunista mozgalom egy részének mindig is egy fontos üzenete volt, hogy a rendszernek van jobb- és baloldala, mi azon kívül vagyunk (mármint nem a rendszeren, hanem annak értékrendjén), és egy teljesen más logikával, módszertannal, értékrenddel szeretnénk fellépni a rendszer ellen.

Visszatérve a kérdésre. Úgy vagyok ezzel, hogy ezek a fogalmak, amikor kialalkultak, nagyon koherens jelentéssel bírtak. A későbbi hagyományos munkásmozgalom (főleg marxista, szocdem, bolsevik, de az anarchisták egy része is) eltorzította a történelmi materializmus módszertanát, és így a fogalmak is torzultak, a konkrét gyakorlatban meg aztán végképp, elvesztették eredeti jelentésüket, lejáratódtak, stb. Pl. a Szovjetunió, a bolsevizmus nem egyenlő a kommunizmussal. Erre rárakódott az, hogy mára szinte a nullával egyenlő a munkásmozgalom, az osztálytudatos gondolkodás (bár mostanában azért talán vannak bíztató jelek is).

Tehát valóban homály van. Sokan ezért elvetnék magukat a fogalmakat, és elsősorban a tartalomra koncetrálnának. Csakhogy eme klasszikus fogalmak annyira pontosak, kifejezőek voltak, pl. Marx által meghatározva, hogy egészen egyszerűen nem lehet őket mással pótolni. Illetve azt is észrevettem, hogy furcsa módon ez a „tartalom oké, a fogalom kuka” módszer a legtöbb esetben oda vezetett, hogy biz’ a tartalom is sérült, megváltozott, sekélyesebbé vált, nem adta vissza a lényeget. A legegyszerűbb példák:

– a proletariátust nem lehet helyettesíteni a nép vagy a munkásosztály fogalmával;
– a kommunizmust meg nem lehet helyettesíteni a szocializmus vagy a kollektív, alternatív társadalom megnevezésekkel.

Nekem az is problémám, hogy azért, hogy tömegeket vonzzunk be, mindent átnevezünk, majd idővel úgy is kiderül, hogy az, amiről valójában beszélünk nem a homokozó, hanem az biz’ a kommunizmus, akkor ez az emberek hülyének nézése, és szimpla manipuláció.

És itt jön a lényeg:

minden kommunista teoretikus gyakorlat alfája és omegája, hogy elvessük a hierarchikus elválasztásokat, azaz ne legyenek pusztán közvetítők és befogadók.

A kommunizmus teoretikus elsajátítása, és az érte való gyakorlati tevékenység is szellemi, fizikai megerőltetést kíván. Azt mondja, hogy mindenki aktív gondolkodó, cselekvő. Ekképp úgy gondolom, hogy amikor a Forr a Világot hallgatja valaki, nem ért valamit és érdekli a téma, akkor annak nézzen utána, kérdezzen rá, stb. Ne várja, hogy a sültgalamb a szájába repüljön. Ő is tegyen azért, hogy alakuljanak a dolgok.

Sokan erre azt mondják, hogy oké, de most ott tartunk, hogy egyáltalán a totál közönyt kéne feloldani, így annak lehetőségét megteremteni, hogy érdeklődés legyen. Akik így gondolkodnak – és azt kell mondjam, hogy a legtöbb mozgalmár így gondolkodik a magyar nyelvterületen (azért nem írtam Magyarországot, mert szerencsére jól alakulnak a határontúli magyar nyelvű elvtársi kapcsolatok) – azok szerintem nem teljesen értik ebből a szempontból a lényeget.

A proletár-kommunista forradalom abban különbözik minden más korábbi forradalomtól, hogy nem lehetnek vezetők és vezetettek, a széles körben elterjedt proletár osztálytudat nélkülözhetetlen, itt végkép nem működik csak a spontaneitás, az automatizmus. Szükség van a forradalmi osztálytudatra (itt persze előkerülnek a hamis tudat kérdései is), arra, hogy tudjuk, mit miért kell csinálni, és főleg, hogy mit akarunk. Ez nem működik automatikusan, nem lehet a kapitalizmusból csak úgy átcsúszni kommunizmusba, ezért tenni is kell, ha nem, akkor marad a kapitalizmus és a barbárság.

Ekképp nem elég csak annyi, hogy politikai pártot építünk, aminek ennyi lájkolója, támogatója van. Ez szimpla polgári szemlélet a munkásmozgalom berkein belül. A kommunista pártot a proletariátus, mégpedig az irányelvet tartó, tudatos proletariátus, mint cselekvő erő teremti meg.

B: A fentiekkel egyetértek. A magam részéről kiegészítésül néhány megjegyzést tennék hozzá. „A proletariátust nem lehet helyettesíteni a nép vagy a munkásosztály fogalmával.” Ezt nem elég csak kijelenteni, de meg is kell magyarázni, hogy miért gondoljuk így, mik a történelmi tapasztalatok, tanulságok. Ez a téma előkerült pl. a Balázs Gáborral, a Párizsi kommünről szóló könyve kapcsán készült műsorunkban is.

Az eddigi adásokban nem szántunk rá időt, hogy minden ilyen szót megmagyarázzunk (kommunizmus, proletariátus, osztályharc, stb.), de arra tettünk több esetben is kísérletet (pl. Sztálin, Wertkritik), hogy tisztázzunk fogalmakat, megismertessük a hallgatókkal a módszertant és elhatárolódjunk a negatív tendenciáktól. Továbbá igyekszünk eltávolítani a szavakra rárakódott történelmi terhet, levakarni kicsit a fogalmakról a pejoratív konnotációkat, amiket egyébként tudatosan a mai napig propagandisztikasan alkalmaz a polgári politika és média világa.

Ugyanakkor fontosnak tartanám hangsúlyozni, hogy ugyan 100-150 éve is megvoltak a különbségek az egyes mozgalmak, irányvonalak között nem véletlenül – sőt, éles szembenállások, személyes és politikai konfliktusok jellemezték, jellemzik ma is a „közeget” –, nem szabad elfelejteni, hogy a szóhasználat nem volt mindig következetes (anarchista, kommunista, szocialista, liberter; munkásosztály, nép, proletariátus). Mozgalmárok, munkások, parasztok, teoretikusok vitatkoztak, gondolkodtak, cselekedtek egy olyan jövőért, amelyben a társadalmi igazságosság, a mindenki számára elérhető megfelelő életszínvonal, a szabadabb élet, az emberek jólétének prioritása az alapelvelvek, nem pedig a kizsákmányolás a profitért, illetve kevesek gazdagsága és hatalma. Ezt gondolják ma is sokan. Ettől én sem tartom magam baloldalinak, de így meg is kell magyaráznom szinte mindig, hogy miért nem. Ami nem baj, csak erre nem biztos, hogy mindig van idő és lehetőség.

Tett: Az általatok feldolgozott témák sokrétűek: voltak elméletiek, történelmi jellegűek, aktuálpolitikainak mondhatóak, zeneelemzés, több beszélgetés pedig a környező országok állapotára tért ki. Mi a benyomásotok, a hallgatóságot melyik fajta témák vonzzák a leginkább? Mikor érkezett a legtöbb visszacsatolás, visszajelzés?

KJ: Számszerűen nem tudnám megmondani. Én bunkó módon a megosztáson túl, nagyon sok embernek direktben is elküldöm az egyes adásokat. Eddig egy ember írta, hogy ezt nem kívánná. A legtöbben köszönik, lájkolják. Kimerítő kritikát keveset kaptunk. Azt tudom leszűrni, hogy talán az évértékelő műsor, az Engels és a Mark Fisher-adás volt népszerűbb. Az eseménybemutatásokra talán kevesebb reagálás érkezett, de szerintem igen fontos témákat dolgozunk fel. Igen fontos volt az első adásoknál, hogy a környező országokból is hiteles, helyi beszámolókat kaphattunk. Ezeket is sokan kedvelték.

B: Ha a Mixcloud-csatornánkat vesszük alapul, akkor lehet KJ-nak meglepő lesz az, amit mondok. Sorrend említése nélkül, a legnépszerűbb műsorok közül kettő olyan, amit Nefelejcs Gergővel (Tett, Jövőkór) készítettünk. Nagyon jó a hallgatottsága az anarchokapitalizmussal foglalkozó műsornak, és a KJ által előbb említettek mellett jól teljesítenek a Balázs Gáborral készült adások is.

Tett: Tegyük fel, roppant merészen, hogy van Magyarországon valamiféle antikapitalista mozgalom – még ha alig látszik is, alig ad magáról hírt. Magatok is mondjátok, „nem lengetitek a műsorban megállás nélkül a vörös zászlót”, nem mondjátok be ötpercenként, hogy: „világ proletárjai egyesüljetek”. Vagyis: nem propagandaműsort akartok. Akkor viszont felmerül, hogy milyen – nyilvánvalóan közvetített – a viszonyotok a mozgalomhoz? Milyen kölcsönhatás lenne szerintetek az ideális? Segít-e a műsor kilépni a balos miliő belterjességéből, buborékjából? Hogyan kellene hozzájárulnotok a világ forrásához?

KJ: Ehhez részben a 3. kérdésben megadtam a választ. Szerintem mára lehetőségeinkhez képest eléggé kiterjesztettük a propagandát. Nyilván vannak még egyéb lehetőségek is, pl. a Gergő által hajtott munkáskutatásban is rejlik potenciál. Ennek is teret adtunk. Úgy vélem, hogy ahogy a mindennapi kapitalista terror megy előre, és ennek olyan nyílt kifejeződései vannak, mint Orbán és kormánya, azaz az objektív valóság rádöbbenti az embereket, hogy ez így nem mehet tovább, akkor előbb-utóbb talán nagy lesz az érdeklődés az antikapitalizmus irányába is. Ez még egy igen tág fogalom, hisz létezik romantikus, meg baloldali antikapitalizmus is. Ennek tisztázása is egy fontos feladat.

B: Azt gondolom, hogy a mi viszonyunk a mozgalomhoz nem „nyilvánvalóan közvetített”! Már csak azért sem, mert nem ez az egyedüli tevékenységünk. Pont az a műsor lényege, hogy ne legyen túlságosan akadémikus, propagandisztikus, vagy „szakértői”, hanem élő és mozgalmi legyen. Amit mi, mint hétköznapi, de tudatos munkások, proletárok, a rendszer elszenvedői készítünk, és nem balodali okostojások, akik meg akarják mondani a tutit. Még ha néha esetleg ezt is lehet érezni benne. 🙂

És olyan emberekhez is akarunk, tudunk szólni, akik amúgy lehet, hogy nem foglalkoz(ná)nak ezzel napi szinten, de meghallgatják az adásokat.
Szerintem mi így igyekszünk a buborékok kipukkasztásához és a világ forrásához hozzájárulni.

Tett: Tulajdonképpen Franciaországnak sokkal több adást szenteltetetek, mint Magyarországnak. Sőt, Magyarországot illetően – mondjátok: – „nincs mivel foglalkoznunk”. Miért? Hiszen mintha magatok is azt sugallnátok, hogy Magyarországon is van elmozdulás a 2000-es évek csendjéhez képest.

KJ: Ez ügyben inkább Banditó szokott megnyilatkozni. Én annyit tudok, hogy elsősorban külpolitikai meg teoretikus műsort kért tőlünk a Tilos.

B: Hát, ez elég fura, hiszen őszintén szólva a műsorok java részének leszervezését KJ intézi – ő hoz ötleteket, ő szervezi le a vendégeket, ő állítja össze a kérdéseket sok esetben.

Franciaországgal kapcsolatban ez nem volt szándékos, habár sok tekintetben példaként hozható fel, ami ott történt vagy történik akár napjainkban is. Igazából Balázs Gábor történész, aki amúgy maga is mozgalmár (rednews.hu), elég lelkes és aktív, eddig minden megkeresésre pozitívan reagált. (Nyárra, az EB idejére megint tervezünk vele egy adást, ezúttal a fociról!)

Magyaroszágot illetően van némi elmozdulás a 2000-es évekhez képest, de ez még édeskevés ahhoz, hogy rendszeresen foglalkozzunk a történésekkel. Habár lehet, hogy kellene egy Tett speciált csinálnunk. 😉

A napi belpolitikai fostengerbe én nem szeretnék belelépni több okból sem. Az egyik, a legfontosabb érv már elhangzott: mi a hagyományos értelemben vett, a polgári gondolkodásba berögzült bal- és jobboldalon kívül és ellenében határozzuk meg magunkat.

Tett: Úgy tűnik, hogy Banditóhoz kifejezetten közel áll az anarchizmus, talán anarchistának is mondja magát, Kovács János viszont mintha a kommunizmust tekintené a fő eszmének/gyakorlatnak, az anarchizmus pedig számára csak egy az inspiráló hagyományok közül. Ha jól értjük ezeket a különbségeket, felmerül a kérdés: fakadt-e belőlük valaha feszültség a műsorra nézve?

KJ: Eddig még nem volt. Viszont amennyire tudom, Banditó nem jobban híve az anarchizmusnak, mint a kommunizmusnak, és tán számára nincs is nagyon különbség a kettő között. Neki maga a tartalom számít. Nekem valóban vannak fenntartásaim az anarchizmussal szemben. De [Losoncz] Márk rávilágított arra, hogy a kritikáim elsősorban, ha helytállóak is részben, de inkább a klasszikus anarchizmusról szólnak, és a későbbi anarchisták sok mindent másképp mondanak, mint elődeik. Ezen én elgondolkodtam, be kellett ismernem, hogy nem annyira ismerem a kortárs anarchista teoretikusokat, hogy egyértelmű véleményt alakíthattam volna ki. (Azért amiket olvastam mostanában pl. Bookchin, még nem győztek meg. 🙂 )

B: Az elvtársiasság, a szolidaritás kinyílvánítása, érvényre jutása nagyon fontos a mozgalomban. Így készülnek a műsorok is. Amúgy KJ válaszolt helyettem. Sok hozzáfűznivalóm nincs ezen kívül. A lényeg elhangzott.

Tett: Figyelemreméltó, ahogyan az izgalmasabbnál izgalmasabb vendégeiteket összeszedtétek, meghívtátok. De nem kevésbé érdekes kérdés, hogy kiket nem hívtok meg. Vegyünk két példát: el tudjátok-e képzelni, hogy meghívtok a műsorba egy szociáldemokratát, akár vitázni? Vagy egy olyan újbolsevikot, aki szerint Lenin mindent jól csinált? Vagyis: hogyan húzzátok meg a határokat a meghívandó és a nem meghívandó vendégek között? Az évértékelő műsorotokban elhangzott, hogy visszajelzést kaptatok Krausztól, TGM-től és Tütőtől. Rögvest felmerülhet: ők például miért nem szerepeltek? Hiszen nyilvánvalóan a műsor egyébként nem csak az „utca emberét” szólítja meg.

KJ: Tütő Lacit egyszer kértük, de ő azt mondta, hogy már nem vállal nyilvános szereplést. Mindig mond egy-két biztató szót, vagy épp építő kritikát.
Krausz is hasonlóan szokott reagálni. De mondjuk tőle nagyobb az eszmei távolság, és biz’ volt olyan válasz a sztálinizmusról szóló műsorunkra, majd az ebből készült RH-cikkre, hogy történelmietlen. Amikor visszakérdeztem, hogy ez így sommás, és ezt meg kéne alapozni, erre nemigen reagált. Lehet, ha megtette volna, lett volna belőle műsor. De ez a többieken is múlik, persze.

TGM-mel egy beszélgetést el tudnék képzelni, de az volt ezzel szemben az érv, hogy a csapból is ő folyt egy időben, illetve félő, hogy leuralná a műsort.

Szóval azért én elbeszélgetnék vele a kommunizmus jelen helyzetéről, főleg a most megjelent könyvének tükrében. Tudjuk, ő most ezt a dolgot halottnak tartja…. Persze az is igaz, hogy bár könyve megjelenése fontos esemény, de állításai sajátos módon csak a magyarországi balos, „mércés” világban számítanak újdonságnak. A magyországi anarchista, kommunista körök, ha nem is a filozófia nyelvén, de a „rendszerváltás” óta fogalkoznak az Antitézis vezető témáinak többségével.

Illetve vannak olyan vélemények, hogy a műsor bája az is talán, hogy amatőrök, és nem szakemberek nyilatkoznak meg többnyire az adott témákban. Mondjuk ez szerintem nem igaz, de ez is elhangzott köztünk.

B: Például egy szociáldemokrata vagy leninista, stb. személyében a magam részéről nem sok értelmét látnám olyan ember meghívásának, akivel szinte (?) semmiben nem tudnék egyetérteni, és csak hosszas meddő vitába bonyolódnánk feleslegesen. Ráadásul ebben elég határozottan meghúzom a határt, mivel a történelmi és a személyes tapasztalataim is arra mutatnak, hogy az ilyen emberek nagyobb kárt okoznak a mozgalomnak, mint amekkora hasznot hoznának. A fent említettekről meg KJ elmondta, amit lehetett. Egyébként filozófus, értelmiségi vendégekkel elég jól állunk eddig. 🙂

Tett: Milyen más, a tiétekéhez hasonló rádiós műsorokat, podcastokat ajánlanátok a Tett olvasóinak figyelmébe?

KJ: Nekem Losoncz Alpár bejegyzései a Youtube-on azok, amelyek nagyon sokat adnak. Sajnáltam, amikor egy időben leszedték. Sajnos jó pár azok közül vissza se került.

B: Vörös Szittyát szoktam hallgatni. Bár van egy kis terjengő kocsmaszag benne, de egyre kevesebb, és a beszélgetés meg egyre jobb. A legutóbbi, a (magyar) oktatáspolitikáról szóló, amit VeraBeszéllel csináltak, szerintem egészen fenomenális lett. Nekem eléggé ökölbe szorult a kezem közben. Vera Beszélt is láttam párat, azt is tudom ajánlani, de nem vagyok „tiktok”-használó különben!

Per pillanat nem tudom, hogy állnak a „többiek” a műsoraikkal a Tilosban. Van még a HASz-nak (Hallgatói Szakszervezet) műsora, de azt hiszem a TEK (Társadalomelméleti Kollégium) műsora, a Fényes szelek már megszűnt.

Tett: A végére egy kísérleti jellegű kérdés. A Tett nemrégiben megújult, bár a régi fontos arcok, mint Nefelejcs Gergő, továbbra is jelen vannak. Ha ti szerkesztenétek a Tettet, milyen irányba vinnétek? Mely rovatokat bővítenétek, mely témákra fektetnétek nagyobb hangsúlyt?

KJ: Mint tudjátok, én inkább a marxi alapú, és annak kritikájára épülő kommunista, vagy kommunisztikus teóriák felé érdeklődöm, és kevésbé az anarchizmus irányába. Jobban bírnám, ha eme mozgalom magyar nyelvterületen – szinte ismeretlen – története és nagyon is élő vitái lennének jobban bemutatva.

De az anarchizmus témakörében is jobban érdekelnének a mélyebb teoretikus írások, viták, mint az ezredik mi az anarchizmus és kik az anarchisták típusú szövegek.

Illetve most van egy számomra igen negatív szemlélet a rendszerkritikus mozgalmaknál. Nem tudom miért, talán azért, mert fasizmusra nyitott tekintélyelvű, oligarchák, posztfasiszták vannak többnyire (akár baloldali, akár liberális, akár jobboldali zászlók alatt) most kormányon, és a transznacionális monopoltőke terror most mindennél erősebb, de úgy vélik, hogy el kell feledni a történelmet, az elméleteket, nem lehetnek köztünk tapasztalati és teoretikus ellentétek. Erre szolgál a „baloldal” fogalma is. Ez egy népfront, ami tőlem idegen.

Szeretem, és rendkívül fontosnak tartom a lényegi, értelmes, tartalmi vitát, és szeretem azokat kiélezni. Pontosan azért, hogy lássuk mik a különbségek, és hogy mik azok a politikák, teóriák, taktikák, stb., amelyek elavultak, nem járhatóak, vagy modernek, de teljesen alkalmatlanok a kapitalizmus meghaladva tagadására.

Ha ez eddig a műsorban nem jött elő igazából, akkor az nagy hiba, és főleg az enyém, és ez ellen tenni kell. Természetesen itt elsősorban arról van szó, hogy a különböző érvek ütközzenek, tehát az embert, aki azokat képviseli nem utálni akarom, hanem azt, hogy tanuljunk egymástól és, hogy a kommunista program mind tisztábban jelenjen meg.

B: Jókat mond az előttem szóló. Szerintem fontos az anarchizmus és kommunizmus közötti nyitottság, a kapcsolat keresése, megfogalmazása. Ugyanakkor pedig fontos a határozott és egyértelmű állásfoglalás a népfront hamisságát, a baloldal gyengeségét illetően (nem valódi rendszerellenesség).

Továbbá érdekelnének általánosságban az olyan cikkek, amelyek korábbi vagy jelenlegi kísérleteket mutatnak be elméletben vagy gyakorlatban, amelyek a rendszer megszüntetése, egy új felépítése irányába mutatnak. Pont egy ilyen szöveget fordítok egyébként. 🙂

Kiemelt kép: Josh Blair / Flickr