Howard Zinn színdarabjában a közgazdaságtan mindmáig meghatározó alakja a mai New Yorkba csöppen, és az ott látottakra reflektál. Magyarországon vajon mit mondana? Csak nem azt, hogy „a modern államhatalom nem más, mint az egész burzsoáosztály közös ügyeit igazgató bizottság”?
„Zinn színháza ízig-vérig politikai színház, mert nem elmélkedésre szólít fel, hanem mozgósít.” Schilling Árpád ajánlója Howard Zinn magyarul hamarosan megjelenő színdarabjaihoz.
Előbb a kapitalista fejlődést figyeltük meg, majd a munkások küzdelmét. Ez hiba. Arra van szükségünk, hogy visszatérjünk az alapokhoz, az alapot pedig a munkásosztály küzdelmei jelentik.
Az iparilag előállított áru a kapitalizmusban minden, csak nem szűkös, csakis a pénz felől tekintve számít valami szűkösnek, annak értelmében, hogy ki fizetőképes (és ki nem), vagyis nem természeténél fogva adott.
A Tilos Rádió Forr a világ című műsorának moderátorait a rádiózásról, az osztályharcos antikapitalizmus állásáról, s arról kérdezzük, mi szükséges a világ forrásához.
Michael Heinrich matematikus és politikatudós beszél arról, hogy a ma létező kapitalizmus értelmezhető-e Marx meglátásai alapján, szól Marx „eurocentrikus” nézeteiről, valamint arról is beszél, megreformálhatja-e magát újra a kapitalizmus.
Hogy miért szólunk a merényletről, amelyet Gavrilo Princip és társai követtek el Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst meggyilkolva, holott rég túl vagyunk az esemény századik évfordulóján? A tétek vannak olyan számottevőek, hogy ne akarjuk kivárni a merénylet százötvenedik évfordulóját.
Fiatal szerzőnk, József Attila gondolatai a költészet napja alkalmából.
Az Olasz Kommunista Pártot 1921-ben megalapító Amadeo Bordiga kevéssé ismert manapság, még az olasz marxista tradíciókhoz tartozó tudósok körében is. Ötven évvel a halála után az angol nyelven kiadott szövegeinek gyűjteménye megmutatja, hogy miért nem kellene figyelmen kívül hagynunk őt.
A kommünnek egészen példátlan jelentősége van a szocialista mozgalom életében: általa, a párizsi felkelés prizmáján keresztül, egy új történelmi öntudat született meg, a munkásmozgalom sajátlagos öntudata. Párizs után a palotákban, burzsoá szalonokban, gyárakban és műhelyekben ugyanazt gondolták és mondták: ütött a proletariátus felszabadulásának órája.
