Ez az Anarchist Studies blogról átvett interjú David Graeber egyik utolsó interjúja váratlanul bekövetkezett korai halála előtt. Az interjút két részben közöljük. (2.rész)
A szocializmusnak és anarchizmusnak csak egy útja lehet. Az anarchizmus nélkül való szocializmus – ha lehetséges volna – az emberiségnek talán a mostaninál még reménytelenebb rabszolgaságát, az isten kegyelméből való hivatalnokuralmat jelentené.
Seidman könyvének nagy érdeme, hogy rávilágít azon „névtelen” munkások jelentőségére, akik nem voltak hajlandók ideologikus lózungok hatására önként erősíteni a termelés egy olyan rendszerét és egy olyan államot, amelyekben ők változatlanul bérmunkások maradnak.
Az anarchisták „a szeretet és a szabadság diadalát keresik”. ♥
Ahogy a gyökeres változtatás igénye egyre inkább teret nyer, úgy lesz egyre aktuálisabb a legnagyobb forradalom örök szimbóluma: a Nagy Francia Forradalom.
Számunkra a spanyol polgárháború nem pusztán és nem elsősorban „polgárháborút” vagy „antifasiszta ellenállást” jelent, hanem a 20. századi európai történelem egyik leginspirálóbb forradalmi kísérletét.
Walter Benjamin marxizmusa sokban táplálkozik az anarchizmushoz és szürrealizmushoz való ifjúkori kötődéséből, állítja Michael Löwy marxista szociológus és filozófus.
A Tilos Rádió Forr a világ című műsorának moderátorait a rádiózásról, az osztályharcos antikapitalizmus állásáról, s arról kérdezzük, mi szükséges a világ forrásához.
Michael Heinrich matematikus és politikatudós beszél arról, hogy a ma létező kapitalizmus értelmezhető-e Marx meglátásai alapján, szól Marx „eurocentrikus” nézeteiről, valamint arról is beszél, megreformálhatja-e magát újra a kapitalizmus.
A kommünnek egészen példátlan jelentősége van a szocialista mozgalom életében: általa, a párizsi felkelés prizmáján keresztül, egy új történelmi öntudat született meg, a munkásmozgalom sajátlagos öntudata. Párizs után a palotákban, burzsoá szalonokban, gyárakban és műhelyekben ugyanazt gondolták és mondták: ütött a proletariátus felszabadulásának órája.