A „kultúrbéke” jegyében most megkísérlik Marx gondolatainak írmagját is kiírtani. A félreértések elkerülése végett: azért teszik, mert félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Ím: a Kommunista kiáltvány.
A Tettet egy közösségi eszköznek szántuk: így most szeretnénk, ha a közösség ezt az eszközt birtokba venné. Hajtás után a részletek!
Az ARC kiállítás biztonsági játék a saját közönségnek: emiatt egy-két kivételtől eltekintve nem sikerül kikerülnie annak csapdájából, amire reagálni kíván. Kritika.
Nemzetközi szinten a forradalmi anarchizmus visszatért a történelem színpadára – Magyarországon ebből viszont semmi sem látszik. Ahhoz, hogy megértsük miért, meg kell keresnünk, hogy a hazai mozgalom miként töredezett szét, és ezt kell újra összeraknunk.
El fog válni, hogy ki áll bele egy újabb parlamentáris hülyeségbe, és kik azok, akik nem. Mi, akik az utóbbi táborba tartozunk, és volt annyi szerencsénk, hogy „kiolvassuk az elméletet” viszont új kihívással kell szembenézzünk: a lényeg megőrzéséhez a formán kell változtatnunk.
Nem arról kell vitatkoznunk, hogy jó-e nekünk a kapitalizmus vagy a kommunizmus, hanem arról, hogy a kapitalizmusnak kellenek-e emberek.
Az a nacionalizmus ugyanis, ami nem vet számot azzal, hogy léte egy folyamatos öndefiníciós munka, hanem kisajátítani akar definíciókat, szükségszerűen nem úgy határozza meg magát, hogy micsoda (hisz ez a vállalkozás eleve lehetetlen), hanem lehetséges kiútként csak abba tud kapaszkodni, hogy MI NEM tartozik hozzá.
Ha meg szeretnénk érteni a mai magyar újbaloldal helyzetét és lehetőségeit, akkor meg kell emlékeznünk a korai 4K!-ról. Avagy: harmadjára nyertek nagyot a sárgák, hol vannak a pirosak?!
Az eredeti Tűzraktár-sztoriban minden benne van: ahol a művészeket kipaterolták a vendéglátosok, miután teljesítették a dolgukat (azaz: belakták a teret, hellyé tették és odavonzották az embereket), most is ez történik, csak sokkal nagyobb léptékben.
Nem alábecsülendő dolog ez, nem is akárkik pályáznak a kisajátítására. A turizmus részéről személyesen Orbán Ráhel, az ingatlanok részéről pedig maga Tiborcz „FCKNG” István.
Mert az új TTT rendszerben az állam, a törvények és a karhatalom nem politikai alapon végzi az elnyomást, csupán menedzseli a pénzmozgások végcéljait.
Amikor egy rezsimet megbuktatnak, az nem pusztán az utcai számok alapján dől el, hanem azért, mert a társadalmi gépezet jelentős része beakaszt egyszerre: megszünteti önmaga újratermelését, amíg a követelései nem teljesülnek.
A tömegjelenet ebben egy fegyver, egy kitartott harc eszköze, egy nagy koalíciós munka eredménye, amiben sok ember egyszerre, egy irányba mozdul, a pillanat, amikor a valóság visszatér a politikába (és a politika visszatér a valóságba): a forradalom.
Hogy jutunk el idáig?