Minden évben február 9-én Budapest a nemzetközi újnáci/újfasiszta mozgalom gyülekezője lesz. Mivel érdemben senki nem tesz ellene semmit, sőt, még el is szégyellik, itt az ideje ezen változtatni.

Nem kell ide párt. Politikai ellenkultúra kell, amit viszont nem lehet centralizáltan szervezni – de hát a madarak is valahogy megszervezik magukat, vezérek nélkül.

Mit van mit tennünk?

Taktikusan kell gondolkodnunk, különben elsodornak minket az események.

Most apátiának és egyéni kiszolgáltatottságnak látszik az, ami valójában kollektív hatalom: ennek a tudatnak kell szervezett formákat adni. De kiknek?

Ami épp Franciaországban történik, az feladta a leckét a politikai elemzőknek. De egy 2009-es könyv megjósolta előre.

Az elidegenedés elleni egyéni stratégiákból lehet az elidegenítő világ elleni felkelés alapja.

Mert posztmodern fasizmusnak és posztmodern főpolgármester-jelöltjének posztmodern viták dukálnak: mert nem minden fénylik, ami reakciós.

Ennyivel még tartozunk a bili viharjai miatt is.

Szép új világ.