Az utcai aktivizmus eszközei most már biztos, hogy alkalmatlanok a NER-rel szemben.

Hogyan építsünk olyan mozgalmat, amely nem fordítja el többé csalódottan a hozzá fordulókat? Vitaindító.

Nem az a kérdés, hogy csapdában vagyunk-e, hanem az, hogy mióta, és hogy hogyan kerülünk ki belőle. A közelmúlt tapasztalatai azonban óva intenek attól, hogy fejest ugorjunk egy corbynista modellbe.

Ha tényleg 2009-től kell újrakezdeni, akkor a legújabb baloldalt nem egy identitásra kell felépíteni, hanem a társadalom önsegélyező intézményeire.

Toroczkai masírozása beleillik egy tágabb, a sovinizmuson túllépő szélsőjobb építkezésének veszélyes szisztémájába.

Ünnepi alkalom, nem csak tradícióból. Programajánlónk következik.

A jövő itt van. Talán ideje lenne felkészülni rá.

Idén önkormányzati választások lesznek, amiben a bulinegyed elég szúrós kérdésnek számít majd – és a csendrendeletért küzdő civil szervezet élén egy szesztilalmat szorgalmazó nő áll, miközben Erzsébetváros most próbál új arculatot adni a környéknek új szabályozással. Ebbe a vitába szállt bele Tibiatya azzal, hogy tapos egyet lefelé, az új TTT és a dzsentrfikáció miatt így is szorongatott undergroundba.

Az a baloldal, ami úgy akar populista- vagy gramsciánus lenni, hogy közben nem antifasiszta, az nem baloldali, nem gramsciánus, és nem populista. Post-mortem a Becsület Napjáról.

Minden évben február 9-én Budapest a nemzetközi újnáci/újfasiszta mozgalom gyülekezője lesz. Mivel érdemben senki nem tesz ellene semmit, sőt, még el is szégyellik, itt az ideje ezen változtatni.