Tett

Csaknem egy hét telt el a tragédia és a botrányos megemlékezés között. Egy hét alatt pedig sem a rendőrség, sem ellenzéki politikusok (akik ennek a városnak a vezetői!), sőt, a dezinformáció miatt általában aggódó sajtó munkatársai sem érezték úgy, hogy a futótűzként terjedő, rasszista uszítást megalapozó rágalmat megcáfolják.

A „rémhírkeltők” vadászata politikai kérdésnek tűnik, miközben tömegek gondolják, hogy a vírust egy technológiai innováció terjeszti, vagy nincs is vírus, Bill Gates meg akar ölni minket és így tovább. Ezek a tömegek sokkal veszélyesebbek, mert a paranoiából nehéz a visszaút: olyan, mint a himlő, mindig ott marad a nyoma.

Az ember mindig jobbat akar: május 1. nem a munka, hanem a munkások ünnepe!

Úgy tűnik, hogy ma is választani kell aközött, hogy melyik elnyomó birodalomnak az árnyékában szeretnénk helyet foglalni.

Mit jelent az, hogy „vissza Marxhoz” a gyakorlatban?

A jelenlegi küzdelmek a dolgozói irányítás felé tett első lépések – a brit Angry Workers kollektíva hat tanácsa arra, hogy a munkásságtól elszakadt baloldal a küzdelmeket támogatni tudja.

Közhely, hogy a kapitalizmus a válság terheit a legszegényebbekre terheli – most is ez történik, de nem kellett semmi megszorítást bejelentenie: a válságra kínált megoldás a válság maga, hogy az életünkkel fizessük meg az árát annak, hogy a rendszerben semmilyen stratégiai tartalék nem fért meg.

A techcégek felemelkedésével adta magát a kérdés, hogy demokratizálható-e a gazdaság a szövetkezeti tulajdonú technológia segítségével. Most körképben mutatjuk be, hogy hol tart a gyakorlatban ez a gondolat.

Ki dönti el, hogy ki a fasiszta? Import antifák vagytok? Antikommunisták vagytok? A mozgalom válaszol.

„Mi autonóm antifasiszták úgy tartjuk, hogy pusztán beszélgetéssel nem fogjuk meggyőzni a nácikat és nincsenek kétségeink afelől, hogy nem riadnak vissza a brutális erőszak alkalmazásától. Ők az erőszak nyelvét választották, ezért mi sem riadunk vissza az önvédelmi erőszak gyakorlásától, hogy eredményesen elejét vegyük az emberellenes tébolyuknak.”

Azzal, hogy a média nem ad hírt a szélsőjobb szervezkedéséről, valójában az ellene való társadalmi reakciót is ellehetetleníti – ami Budapest ostromának 75. évfordulója kapcsán szégyen.

Miért van az, hogy a hashtag-mozgalmak elindulhattak egy-egy tweetből és megtöltötték az utcát (vagy adott esetben megdöntötték a rezsimet), addig nálunk rendszeresen előfordult, hogy egy utcát megtöltő tömeg felé a végső kérése az volt valakinek, hogy kövess minket Facebookon?

Mielőtt megpróbálnánk másodjára ugyanabba a folyóba lépni, szögezzük le, hogy anarchistákból nem lesz bolsevik párt.

A kurdoknak nem csak akkor van ránk szüksége, amikor Erdogánt kell elküldeni a fenébe.

A TB szigorítás indoklása szerint az ügyeskedőket akarják vele megregulázni, a gyakorlatban azt jelenti, hogy szintet lépünk az ‘akinek semmilye sincs, annyit is ér’ gondolkodásban: akinek nem telik rá, az mostantól dögöljön meg.