Az örömteli militantizmus elve a következő: vagy felszabadító a politikánk, azaz pozitív módon változtatja meg az életünket, nagyobbá tesz minket és örömöt ad, vagy pedig valami nincs rendben vele.
Georges Sorel munkássága sok marxista elemző számára nehezen értelmezhető, így viszonya Marx elméletéhez és az anarchizmushoz ma is vita tárgya.
Renzo Llorente dolgozata a Palgrave Macmillan gondozásában 2012-ben megjelent Libertarian Socialism-Politics in black and red című esszégyűjteményben jelent meg.
A fordítást a szerző és a kiadó hozzájárulásával közöljük.
Kiáltvány a jelen és a jelenlét visszahódításáért, az utópiák által tákolt „jövő” ellenében. 1. rész.
„Az Egyesült Államok és Európa azzal enyhítette kollektív bűntudatát, amelyet egy népirtás – az európai zsidók millióinak náci kiirtása – iránti, éveken át tartó közönye miatt érzett, hogy előkészítette a terepet egy másiknak.” – Arundhati Roy ismét a Tetten!
Páros interjú a Palestine Solidarity Tilburg csoport két diákjával, Pankával és a libanoni Ramival.
Double interview with Rami from Lebanon and Panka from Hungary, students members of Palestine Solidarity Tilburg.
A boszorkányüldözések egyik fő mozgatórugója a tőkefelhalmozás, emeli ki A boszorkányüldözésektől a nőgyilkosságokig című, 2024. november 22-én magyarul is megjelenő könyvében Silvia Federici. Részlet.
„A rabszolga-kereskedelemhez és az »Újvilág« őslakosainak kiirtásához hasonlóan a boszorkányüldözés is olyan társadalmi folyamatok kereszteződésében áll, amelyek utat nyitottak a modern kapitalista világ kiépülésének” – emeli ki Silvia Federici a Théâtre le Levain és a Mérce közös kiadásában novemberben magyarul is megjelenő könyvében.
A Balkáni Szolidaritási Hálózat (Balkan Solidarity Network) gyűlése a koszovói Pristinában megrendezett Balkáni Anarchista Könyvvásáron, a militarizmus és a nacionalizmus elleni akciónapokra való felhívásról döntött, amelyekre 2024. október 1 és 10-e között kerül sor.
„A tankönyvek létjogosultságát az állam legitimálása adja, különös tekintettel az állam ellentmondásos cselekedeteire, például az úgynevezett államalapító bűnökre. Izraelben Palesztina gyarmatosítása és a folyamatos megszállás igényel legitimációt.” George Yancy filozófus interjúja Nurit Peled-Elhanan professzorral.
Nemzetközi szinten a forradalmi anarchizmus visszatért a történelem színpadára – Magyarországon ebből viszont semmi sem látszik. Ahhoz, hogy megértsük miért, meg kell keresnünk, hogy a hazai mozgalom miként töredezett szét, és ezt kell újra összeraknunk.
El fog válni, hogy ki áll bele egy újabb parlamentáris hülyeségbe, és kik azok, akik nem. Mi, akik az utóbbi táborba tartozunk, és volt annyi szerencsénk, hogy „kiolvassuk az elméletet” viszont új kihívással kell szembenézzünk: a lényeg megőrzéséhez a formán kell változtatnunk.
Nem arról kell vitatkoznunk, hogy jó-e nekünk a kapitalizmus vagy a kommunizmus, hanem arról, hogy a kapitalizmusnak kellenek-e emberek.
Az a nacionalizmus ugyanis, ami nem vet számot azzal, hogy léte egy folyamatos öndefiníciós munka, hanem kisajátítani akar definíciókat, szükségszerűen nem úgy határozza meg magát, hogy micsoda (hisz ez a vállalkozás eleve lehetetlen), hanem lehetséges kiútként csak abba tud kapaszkodni, hogy MI NEM tartozik hozzá.
Ha meg szeretnénk érteni a mai magyar újbaloldal helyzetét és lehetőségeit, akkor meg kell emlékeznünk a korai 4K!-ról. Avagy: harmadjára nyertek nagyot a sárgák, hol vannak a pirosak?!
Úgy tűnik, hiába várunk már a rock’n’roll, a punk vagy a hip hop felszínre töréséhez hasonló forradalmakra a popzenében, az új trendek inkább a korábbi stílusok különböző hibrid változatai. Adódik tehát az egyáltalán nem triviális kérdés, hogy ha a kapitalista popzeneipar tényleg mindent képes súrlódásmentesíteni, és Katy Perryvel bár a rendszert kritizálva, de „a ritmushoz láncolva” mégis tovább táncolunk, akkor hol marad tere a valódi ellenállásnak.
Az eredeti Tűzraktár-sztoriban minden benne van: ahol a művészeket kipaterolták a vendéglátosok, miután teljesítették a dolgukat (azaz: belakták a teret, hellyé tették és odavonzották az embereket), most is ez történik, csak sokkal nagyobb léptékben.
Nem alábecsülendő dolog ez, nem is akárkik pályáznak a kisajátítására. A turizmus részéről személyesen Orbán Ráhel, az ingatlanok részéről pedig maga Tiborcz „FCKNG” István.
Mert az új TTT rendszerben az állam, a törvények és a karhatalom nem politikai alapon végzi az elnyomást, csupán menedzseli a pénzmozgások végcéljait.
A technológai fejlődés a társadalmi újraelosztás radikális átgondolása nélkül évszázadok óta nem látott nyomorba fog taszítani minket.
Békés szerint ma konzervatívnak, népinek, nemzetinek lenni szexi. Miért kell szexinek lenni egyáltalán? A baloldalon a transzgresszió fétisizálásából kellett valami 68as (nietzscheiánus) eszmét csinálni. A transzgressziót megszerezte a jobboldal, nem is volt nehéz szemben a sok sápítozással, áldozatoskodással, olyan emberekkel szemben akik leülnek körbe megvitatni ki miért van elnyomva. Amilyen problémái vannak manapság az embereknek azzal szemben valóban csak a jobboldal ad válaszokat: az elidegenedés, magány, a prekár munkafeltételek, a közösség eltűnése.
Amikor egy rezsimet megbuktatnak, az nem pusztán az utcai számok alapján dől el, hanem azért, mert a társadalmi gépezet jelentős része beakaszt egyszerre: megszünteti önmaga újratermelését, amíg a követelései nem teljesülnek.
A tömegjelenet ebben egy fegyver, egy kitartott harc eszköze, egy nagy koalíciós munka eredménye, amiben sok ember egyszerre, egy irányba mozdul, a pillanat, amikor a valóság visszatér a politikába (és a politika visszatér a valóságba): a forradalom.
Hogy jutunk el idáig?
Ha a futballt megfosztják minden jelentésétől, ha a gól nem jelent többé semmit, akkor azzal alkalmassá teszik arra, hogy még több embernek még drágábban értékesítsék.
Három hónappal a választás után újfent be tudjuk bizonyítani, hogy nem csak nem értjük, nem is akarjuk érteni az ország másik felét.
A regnáló hatalom azt üzeni, hogy „Megszoksz, vagy megszöksz!”. Ha erre méltó választ akarunk adni, akkor viszont új alapokra kell helyeznünk, hogy mi alapján és hogyan állunk elébe. Szakítva a szimbolikus politizálással, mozgalmat kell építenünk a Nemzeti Kisajátítások Rendszere ellen.
Az ICE elleni tüntetések miatt hetek óta a figyelembe középpontjában álló Portlandben tartották a szélsőjobboldali szervezetek aktuális vonulását, ami nem meglepő módon erőszakos véget ért.
A Pride felvonulások mindig is merész és dühös politikai véleménnyilvánításként funkcionáltak. Ezeket a felvonulásokat napjainkban egyre több és átfogóbb kritikával szokták illetni asszimilációs, egyre kevésbé radikális és szubverzív prioritásaik miatt. A Budapest Pride hosszú évek óta sokat tesz az LMBTQ-közösség láthatóságáért, ugyanakkor az idei hivatalos záróbuli piaci alapú szervezése nyugtalanító tendenciákról árulkodik.
Az eddigi ellenzék csak a NER ideológiáját támadta, nem pedig a lényegét – de sosem leszünk mi a többség, ha nem vagyunk képesek új frontvonalak mentén visszahódítani a politikát, mert a nemzeti burzsoázia megteremtésének az ára a társadalmunk tönkretétele.
Marxot nem lehet megkerülni mindaddig, amíg kapitalizmusban élünk, mert a német gondolkodó dolgozta ki először azt a fogalmi keretet, amelyen belül a modern társadalom értelmezhető és vázolta mi lehet az alternatívája a tőkés gazdálkodás destruktivitásának.
A Food Not Bombs Budapest csapatának pár tagja a hétvégén Torinóba utazott, és ha már ott jártak, készítettek egy rövid interjút az FNB Torinó egyik tagjával, Darióval.
Valójában a szemünk előtt zajlott le egy forradalom azzal, hogy lehetségessé vált a föld minden emberét élő összeköttetésbe helyezni, de miközben a folyamat alakításába csekély beleszólásunk volt, a folyamat átalakított minket. Az alkalmazott mesterséges intelligencia, az okos városok és otthonok további terjedésével ezek a változások csak gyorsulni fognak, ideje lenne tán elmerengeni azon is, hogy milyen befolyást szeretnénk a jövőnk felett, mert az eddigiek alapján nem kaptunk sok lapot.
Például: mióta lett Zuckerberg a főnökünk?
Előre együtt!
