Sokan úgy tartják, hogy a rasszista elképzelések vezetnek rasszista közpolitikákhoz. Hogy a tudatlanság és a gyűlölet vezet rasszista elképzelésekhez. Hogy a rasszizmus gyökere a tudatlanság és a gyűlölet.
Ibram X. Kendi könyvének alapállítása az, hogy ez tévedés. A probléma gyökere mindig is a rasszista hatalom önérdeke volt.
A Részeghajó Kollektíva gondozásában megjelent a Kamunist Kranti, egy indiai munkásokból álló kollektíva által szerkesztett könyv, a Ballada a munka ellen.
A megjelenés apropójából közöljük Loren Goldner, a könyvhöz írott kommentárját. Könyvbemutató és beszélgetés e hét pénteken a Vén Vakond Könyvtárban.
„Szinte hihetetlen, hogy 2000-ben, végzős középiskolásként ilyen rasszista elképzeléseket hirdettem. A rasszista társadalom kezembe nyomta a muníciót, hogy azzal lőjek a fekete emberekre, köztük magamra is – én pedig fogtam és tüzelni kezdtem.” Ibram X. Kendi hamarosan magyarul is megjelenő, Hogyan legyünk antirasszisták című könyvének bevezetését adjuk közre.
Mi van akkor, ha a „reálpolitika vs. ultrabaloldal” vita már eleve egyfajta színjáték volt, agitációs és propaganda-tevékenység egy frakció érdekében, nem pedig nyílt eszmecsere? Gondolatok egy képviselő visszalépéséről.
A PM Press kiadásában jelent meg Tomas Rothhaus életrajzi könyve, Lehetséges egy másik háború ( Another War is possible) címmel. A szerző az antiglobalista mozgalomban eltöltött több mint két évtized élményeit, tapasztalatait és nem utolsósorban tanulságait foglalja össze. A könyvhöz a CrimethInc. ex-Worlers Collective írt előszót, ennek fordítását közöljük.
A napokban jelent meg magyarul David Graeber és David Wengrow Mindenek hajnala ( The Dawn Of Everything) című könyve, amelyben az emberiség történetét vizsgálják meglepően új szempontok alapján. A könyvben a szerzők több korábbi közös és saját esszében kifejtett elmélet és gondolatkísérlet egy átfogó elméletté formálására tettek kísérletet. A könyv alapjául szolgáló esszékből egy újabbat közöl a Tett.
Mahmoud Khalil, akit a Trump-adminisztráció őrizetbe vett és kitoloncolásra jelölt ki, amiért felszólalt a gázai atrocitások ellen, louisianai cellájában diktálta a nyilvánosságnak szánt alábbi levelét. Levelében feltárja az USA bevándorlási intézményeiben tapasztalható rendszerszintű igazságtalanságokat, bemutatja, hogyan tükröződik saját letartóztatásában az eltérő vélemények elfojtásának törekvése, és hangsúlyozza, sürgősen ki kell állni a polgári szabadságjogok és a tiltakozás joga védelmében.
Angela Davis polgárjogi aktivista 2017 januárjában több százezres tömeg előtt mondott beszédet a washingtoni Nők Menetén, a demonstálók az ország fővárosában gyűltek össze, hogy tiltakozzanak az első Trump-kormányzat ellen. Davis ellenállásra szólított fel és arra kérte a hallgatóságot, hogy Trump elnökségének következő négy évében váljanak harciasabbá a társadalmi igazságosság iránti követeléseikben.
A most közlésre kerülő szöveg, részlet Lev Nyikolajevics Tolsztoj, 1894-ben megjelent Kereszténység és patriotizmus című művéből.
Patriotizmust és nacionalizmust bíráló művében számos máig érvényes megállapítást tesz, és a napjainkban újra feltámadó, erőteljes militarizmussal kéz a kézben járó nemzetállami törekvések és világpolitikai események különös aktualitást adnak ennek a klasszikus „tolsztojánus” szövegnek.
Az örömteli militantizmus elve a következő: vagy felszabadító a politikánk, azaz pozitív módon változtatja meg az életünket, nagyobbá tesz minket és örömöt ad, vagy pedig valami nincs rendben vele.
A posztkádári kisember, aki a rasszistákra szavaz, nem pedig a haladásra jó mítosz: de miért és hogy szivatnak vele százmilliókat? Kivel szemben is kell „versenyképesnek” lennünk, és miért? Szubjektív beszámoló egy felszabadító konferenciáról.
Jól véssük az eszünkbe ezeket a neveket.
A „kultúrbéke” jegyében most megkísérlik Marx gondolatainak írmagját is kiírtani. A félreértések elkerülése végett: azért teszik, mert félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Ím: a Kommunista kiáltvány.
Járatos fogalmaink szerint, ha pénzt kapsz azért, hogy csinálj valamit, munkát végzel, függetlenül attól, hogy ezzel megváltot vagy romba döntöd a világot. De hogyan teszi ez tönkre társadalmainkat?
A Tettet egy közösségi eszköznek szántuk: így most szeretnénk, ha a közösség ezt az eszközt birtokba venné. Hajtás után a részletek!
Az ARC kiállítás biztonsági játék a saját közönségnek: emiatt egy-két kivételtől eltekintve nem sikerül kikerülnie annak csapdájából, amire reagálni kíván. Kritika.
Hogyan formálta a neoliberalizmus a globális gazdaságot és kötötte meg a demokráciák kezét?
Hát kíváncsi lennék, hogy mit csinálnál annak a bőrében, akinek már a születése pillanatában borítékolható, hogy szegényen fog meghalni. Csodálkozol, hogy ebbe beleőrülnek emberek?
Hol van az ellenzék akkor, amikor a legelesettebbekért kell kiállni?
Nemzetközi szinten a forradalmi anarchizmus visszatért a történelem színpadára – Magyarországon ebből viszont semmi sem látszik. Ahhoz, hogy megértsük miért, meg kell keresnünk, hogy a hazai mozgalom miként töredezett szét, és ezt kell újra összeraknunk.
El fog válni, hogy ki áll bele egy újabb parlamentáris hülyeségbe, és kik azok, akik nem. Mi, akik az utóbbi táborba tartozunk, és volt annyi szerencsénk, hogy „kiolvassuk az elméletet” viszont új kihívással kell szembenézzünk: a lényeg megőrzéséhez a formán kell változtatnunk.
Nem arról kell vitatkoznunk, hogy jó-e nekünk a kapitalizmus vagy a kommunizmus, hanem arról, hogy a kapitalizmusnak kellenek-e emberek.
Az a nacionalizmus ugyanis, ami nem vet számot azzal, hogy léte egy folyamatos öndefiníciós munka, hanem kisajátítani akar definíciókat, szükségszerűen nem úgy határozza meg magát, hogy micsoda (hisz ez a vállalkozás eleve lehetetlen), hanem lehetséges kiútként csak abba tud kapaszkodni, hogy MI NEM tartozik hozzá.
Ha meg szeretnénk érteni a mai magyar újbaloldal helyzetét és lehetőségeit, akkor meg kell emlékeznünk a korai 4K!-ról. Avagy: harmadjára nyertek nagyot a sárgák, hol vannak a pirosak?!
Úgy tűnik, hiába várunk már a rock’n’roll, a punk vagy a hip hop felszínre töréséhez hasonló forradalmakra a popzenében, az új trendek inkább a korábbi stílusok különböző hibrid változatai. Adódik tehát az egyáltalán nem triviális kérdés, hogy ha a kapitalista popzeneipar tényleg mindent képes súrlódásmentesíteni, és Katy Perryvel bár a rendszert kritizálva, de „a ritmushoz láncolva” mégis tovább táncolunk, akkor hol marad tere a valódi ellenállásnak.
Az eredeti Tűzraktár-sztoriban minden benne van: ahol a művészeket kipaterolták a vendéglátosok, miután teljesítették a dolgukat (azaz: belakták a teret, hellyé tették és odavonzották az embereket), most is ez történik, csak sokkal nagyobb léptékben.
Nem alábecsülendő dolog ez, nem is akárkik pályáznak a kisajátítására. A turizmus részéről személyesen Orbán Ráhel, az ingatlanok részéről pedig maga Tiborcz „FCKNG” István.
Mert az új TTT rendszerben az állam, a törvények és a karhatalom nem politikai alapon végzi az elnyomást, csupán menedzseli a pénzmozgások végcéljait.
A technológai fejlődés a társadalmi újraelosztás radikális átgondolása nélkül évszázadok óta nem látott nyomorba fog taszítani minket.
Békés szerint ma konzervatívnak, népinek, nemzetinek lenni szexi. Miért kell szexinek lenni egyáltalán? A baloldalon a transzgresszió fétisizálásából kellett valami 68as (nietzscheiánus) eszmét csinálni. A transzgressziót megszerezte a jobboldal, nem is volt nehéz szemben a sok sápítozással, áldozatoskodással, olyan emberekkel szemben akik leülnek körbe megvitatni ki miért van elnyomva. Amilyen problémái vannak manapság az embereknek azzal szemben valóban csak a jobboldal ad válaszokat: az elidegenedés, magány, a prekár munkafeltételek, a közösség eltűnése.
Amikor egy rezsimet megbuktatnak, az nem pusztán az utcai számok alapján dől el, hanem azért, mert a társadalmi gépezet jelentős része beakaszt egyszerre: megszünteti önmaga újratermelését, amíg a követelései nem teljesülnek.
A tömegjelenet ebben egy fegyver, egy kitartott harc eszköze, egy nagy koalíciós munka eredménye, amiben sok ember egyszerre, egy irányba mozdul, a pillanat, amikor a valóság visszatér a politikába (és a politika visszatér a valóságba): a forradalom.
Hogy jutunk el idáig?
Ha a futballt megfosztják minden jelentésétől, ha a gól nem jelent többé semmit, akkor azzal alkalmassá teszik arra, hogy még több embernek még drágábban értékesítsék.