Az örömteli militantizmus elve a következő: vagy felszabadító a politikánk, azaz pozitív módon változtatja meg az életünket, nagyobbá tesz minket és örömöt ad, vagy pedig valami nincs rendben vele.
Georges Sorel munkássága sok marxista elemző számára nehezen értelmezhető, így viszonya Marx elméletéhez és az anarchizmushoz ma is vita tárgya.
Renzo Llorente dolgozata a Palgrave Macmillan gondozásában 2012-ben megjelent Libertarian Socialism-Politics in black and red című esszégyűjteményben jelent meg.
A fordítást a szerző és a kiadó hozzájárulásával közöljük.
Kiáltvány a jelen és a jelenlét visszahódításáért, az utópiák által tákolt „jövő” ellenében. 1. rész.
„Az Egyesült Államok és Európa azzal enyhítette kollektív bűntudatát, amelyet egy népirtás – az európai zsidók millióinak náci kiirtása – iránti, éveken át tartó közönye miatt érzett, hogy előkészítette a terepet egy másiknak.” – Arundhati Roy ismét a Tetten!
Páros interjú a Palestine Solidarity Tilburg csoport két diákjával, Pankával és a libanoni Ramival.
Double interview with Rami from Lebanon and Panka from Hungary, students members of Palestine Solidarity Tilburg.
A boszorkányüldözések egyik fő mozgatórugója a tőkefelhalmozás, emeli ki A boszorkányüldözésektől a nőgyilkosságokig című, 2024. november 22-én magyarul is megjelenő könyvében Silvia Federici. Részlet.
„A rabszolga-kereskedelemhez és az »Újvilág« őslakosainak kiirtásához hasonlóan a boszorkányüldözés is olyan társadalmi folyamatok kereszteződésében áll, amelyek utat nyitottak a modern kapitalista világ kiépülésének” – emeli ki Silvia Federici a Théâtre le Levain és a Mérce közös kiadásában novemberben magyarul is megjelenő könyvében.
A Balkáni Szolidaritási Hálózat (Balkan Solidarity Network) gyűlése a koszovói Pristinában megrendezett Balkáni Anarchista Könyvvásáron, a militarizmus és a nacionalizmus elleni akciónapokra való felhívásról döntött, amelyekre 2024. október 1 és 10-e között kerül sor.
„A tankönyvek létjogosultságát az állam legitimálása adja, különös tekintettel az állam ellentmondásos cselekedeteire, például az úgynevezett államalapító bűnökre. Izraelben Palesztina gyarmatosítása és a folyamatos megszállás igényel legitimációt.” George Yancy filozófus interjúja Nurit Peled-Elhanan professzorral.
Ami épp Franciaországban történik, az feladta a leckét a politikai elemzőknek. De egy 2009-es könyv megjósolta előre.
Az elidegenedés elleni egyéni stratégiákból lehet az elidegenítő világ elleni felkelés alapja.
Milyen választása van az egyénnek, aki kívülről érkezett? Lényegében semmilyen – sem a kultúra, sem a tudomány nem nyílt vagy demokratikus. Be kell olvadni, fel kell mondani a leckét – de aki kívülről jött, idegen is marad. Viszont pont ebből a pozícióból lehet olyat mondani, aminek valóban tétje van.
A szolidaritás azt jelentené, hogy segítsünk egymásnak a rendszer túlélésében, és ha ez sikerült, akkor az érdekérvényesítésben. A saját érdeked érvényesítésében a kormánnyal, és a külső és belső nagytőkés klientúrájával szemben.
Minden Európa™ skandálás egyben skandálás a munkásosztály kizsákmányolásáért.
Mert posztmodern fasizmusnak és posztmodern főpolgármester-jelöltjének posztmodern viták dukálnak: mert nem minden fénylik, ami reakciós.
Ennyivel még tartozunk a bili viharjai miatt is.
Amikor a szolidaritás forradalmi tettnek számít, akkor forradalmárrá kell válnunk.
Mert néhány dolog akkor is magáért beszél, ha épp nem mond semmit.
Egy mozifilmhez – hagyományosan – első sorban egy forgatókönyv kell. Annak megírása pedig nem történik egyik napról a másikra, ahogy egy belső ellenségkeresés, újrarendeződés sem. Épp ezért nehéz fölállítani a kronológiát, hogy a kultúrharcnak nevezett (és sok helyen kitárgyalt), kormányon és kormányközeli érdekkörökön belüli viszály, vagy a Hunyadi Jánosról szóló közönségfilm története kezdődött előbb – de úgy tűnik, a kettő nem teljesen elkülöníthető.
A posztkádári kisember, aki a rasszistákra szavaz, nem pedig a haladásra jó mítosz: de miért és hogy szivatnak vele százmilliókat? Kivel szemben is kell „versenyképesnek” lennünk, és miért? Szubjektív beszámoló egy felszabadító konferenciáról.
Jól véssük az eszünkbe ezeket a neveket.
A „kultúrbéke” jegyében most megkísérlik Marx gondolatainak írmagját is kiírtani. A félreértések elkerülése végett: azért teszik, mert félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Ím: a Kommunista kiáltvány.
Járatos fogalmaink szerint, ha pénzt kapsz azért, hogy csinálj valamit, munkát végzel, függetlenül attól, hogy ezzel megváltot vagy romba döntöd a világot. De hogyan teszi ez tönkre társadalmainkat?
A Tettet egy közösségi eszköznek szántuk: így most szeretnénk, ha a közösség ezt az eszközt birtokba venné. Hajtás után a részletek!
Az ARC kiállítás biztonsági játék a saját közönségnek: emiatt egy-két kivételtől eltekintve nem sikerül kikerülnie annak csapdájából, amire reagálni kíván. Kritika.
Hogyan formálta a neoliberalizmus a globális gazdaságot és kötötte meg a demokráciák kezét?
Hát kíváncsi lennék, hogy mit csinálnál annak a bőrében, akinek már a születése pillanatában borítékolható, hogy szegényen fog meghalni. Csodálkozol, hogy ebbe beleőrülnek emberek?
Hol van az ellenzék akkor, amikor a legelesettebbekért kell kiállni?