Tett

Az Index milliók számára egy tükör volt, amiben ha felsejlettek a NER alakjai, akkor bizony hitványnak tűntek, mind szakmailag, mind emberileg. A NER-nek pedig nem tetszett, amit a tükörben látott, ezért összezúzta azt, ahogyan azt egy nárcisztikus szociopatától elvárnánk.

A magyar baloldal politikai diskurzusa a saját tengelye körül forog, mert sosem ment nálunk végbe az az antiautoriter fordulat, ami máshol már 1968 után igen.

Nem vitás, hogy történelmi időket élünk – de túl azon, hogy ez most jó vagy rossz, beszélnünk kell arról is, hogy milyen érdekviszonyok feszülnek éppen össze a #hashtag mögött.

Az emberek nem az Elfújta a szél miatt gondolják azt, hogy a néger nem ember, hanem azért, mert az értelmezési kereteket fentről szolgáltatják nekünk, és ez a keret kifejezetten azt erősíti meg, hogy a globális kapitalizmus minden problémája rasszosítható.

Csaknem egy hét telt el a tragédia és a botrányos megemlékezés között. Egy hét alatt pedig sem a rendőrség, sem ellenzéki politikusok (akik ennek a városnak a vezetői!), sőt, a dezinformáció miatt általában aggódó sajtó munkatársai sem érezték úgy, hogy a futótűzként terjedő, rasszista uszítást megalapozó rágalmat megcáfolják.

A „rémhírkeltők” vadászata politikai kérdésnek tűnik, miközben tömegek gondolják, hogy a vírust egy technológiai innováció terjeszti, vagy nincs is vírus, Bill Gates meg akar ölni minket és így tovább. Ezek a tömegek sokkal veszélyesebbek, mert a paranoiából nehéz a visszaút: olyan, mint a himlő, mindig ott marad a nyoma.