Tett

Ha tényleg 2009-től kell újrakezdeni, akkor a legújabb baloldalt nem egy identitásra kell felépíteni, hanem a társadalom önsegélyező intézményeire.

Toroczkai masírozása beleillik egy tágabb, a sovinizmuson túllépő szélsőjobb építkezésének veszélyes szisztémájába.

Ünnepi alkalom, nem csak tradícióból. Programajánlónk következik.

A jövő itt van. Talán ideje lenne felkészülni rá.

Idén önkormányzati választások lesznek, amiben a bulinegyed elég szúrós kérdésnek számít majd – és a csendrendeletért küzdő civil szervezet élén egy szesztilalmat szorgalmazó nő áll, miközben Erzsébetváros most próbál új arculatot adni a környéknek új szabályozással. Ebbe a vitába szállt bele Tibiatya azzal, hogy tapos egyet lefelé, az új TTT és a dzsentrfikáció miatt így is szorongatott undergroundba.

Az a baloldal, ami úgy akar populista- vagy gramsciánus lenni, hogy közben nem antifasiszta, az nem baloldali, nem gramsciánus, és nem populista. Post-mortem a Becsület Napjáról.

Minden évben február 9-én Budapest a nemzetközi újnáci/újfasiszta mozgalom gyülekezője lesz. Mivel érdemben senki nem tesz ellene semmit, sőt, még el is szégyellik, itt az ideje ezen változtatni.

Nem kell ide párt. Politikai ellenkultúra kell, amit viszont nem lehet centralizáltan szervezni – de hát a madarak is valahogy megszervezik magukat, vezérek nélkül.

Mit van mit tennünk?

Taktikusan kell gondolkodnunk, különben elsodornak minket az események.

Most apátiának és egyéni kiszolgáltatottságnak látszik az, ami valójában kollektív hatalom: ennek a tudatnak kell szervezett formákat adni. De kiknek?

Ami épp Franciaországban történik, az feladta a leckét a politikai elemzőknek. De egy 2009-es könyv megjósolta előre.

Az elidegenedés elleni egyéni stratégiákból lehet az elidegenítő világ elleni felkelés alapja.

Mert posztmodern fasizmusnak és posztmodern főpolgármester-jelöltjének posztmodern viták dukálnak: mert nem minden fénylik, ami reakciós.