„Ha tényleg gyűlöljük ezt a rendszert, és valóban meg akarjuk haladni, akkor egyszer és mindenkorra el kell hallgattatnunk az állam szirénénekét, el kell hessegetnünk azt a csábító illúziót, hogy a tőkés parlamentarizmus színháza bármilyen módon hozzájárulhatna a rendszer (s így önmaga) megdöntéséhez.”
Május Tamás „Leesett az állam” című, háromrészes írásának befejező része.
„Akiknél a választási spekuláció során most árfolyamnyereség keletkezett, azok saját élményükként tapasztalhatják meg azt, amit a tőzsde-pszichológia a túlzott önbizalom torzításának nevez. A nyerő szériában lévő spekuláns eufóriába forduló elbizakodottsága abból adódik, hogy az árfolyam-momentum eredményét saját zseniális piaclátásának tulajdonítja, és ezért eltekint a politikai és gazdasági mechanizmusok értő elemzésétől.”
Május Tamás „Leesett az állam” című, háromrészes írásának második részét közöljük.
„Azoknak a társadalmaknak a teljes élete, melyekben a posztmodern termelési mód uralkodik, mint vágyak mérhetetlen felhalmozódása jelenik meg.”
Május Tamás „Leesett az állam” című írását három részben közöljük.
„Amikor azt mondjuk: bért követelünk a házimunkáért, azzal megtesszük az első lépést e munka megtagadása felé, mivel a bér követelése láthatóvá teszi a munkánkat, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy harcot indíthassunk ellene – mind konkrét alakja, a házimunka ellen, mind pedig a női vonásként megjelenő, alattomosabb formája ellen.” A „Bért a házimunkáért” mozgalom gyökereit és céljait összefoglaló 1975-ös kiáltvány a feminizmus második hullámának kiemelkedő hatású írása.
„Szervezni kell, de nem kívülről utasítgatva és beledumálva, hanem az önszerveződést beindítva és belülről segítve. Gramsci nyomán: a dolgozók osztálya szerves-szervező értelmiségén keresztül szervezi meg önmagát.” Éber Márk Áron válasza Csorba Dávid „A hegemónia ideje” című cikkére.
Mit jelent ma hegemóniát építeni Magyarországon? A CEU-n rendezett Éber Márk Áron–Kiss Viktor-vita kapcsán merült fel bennem, hogy fizikai munkásként reflektáljak mindkét pozícióra és úgy általában a baloldal helyzetére – különös tekintettel az életidő és a habitus kérdésére.
A Hágai Csoport Népgyűlésén mondott beszédében Yara Hawari, a Progresszív Internacionálé Tanácsának tagja kifejti, miként szolgál a Gázában zajló népirtás a fegyverek, a felügyeleti technológiák és az elnyomás kísérleti terepeként, előkészítve azok világméretű exportját.
„Az elmúlt 32 évben kiépített autonóm régiók egalitárius és deliberatív alapokon szerveződnek, nincs klasszikus értelemben vett fejhatalom, ehelyett közvetlen demokrácia működik.” Kovács Gergely írása az állam nélküli hatalomszervezés zapatista tapasztalatairól a dél-mexikói Chiapasban.
Végre eljött az, amire oly sokan vártunk: megbukott Orbán Viktor galád rendszere.
Ám az első éjszaka eufóriája után velünk marad a kérdés, hogy és tulajdonképpen most mi lesz?
A B’Tselem pontos meglátása szerint az izraeli fogvatartó intézmények kínzótáborokká alakultak át. Így állítható az államgépezet egy teljes népesség dehumanizálásának szolgálatába.
Az Olasz Kommunista Pártot 1921-ben megalapító Amadeo Bordiga kevéssé ismert manapság, még az olasz marxista tradíciókhoz tartozó tudósok körében is. Ötven évvel a halála után az angol nyelven kiadott szövegeinek gyűjteménye megmutatja, hogy miért nem kellene figyelmen kívül hagynunk őt.
A szocializmus az emberiség társadalmasítása, egy olyan társadalom álma, ahol egyenlő minden ember, ezen egyenlőség a szabadságból fakad, a szabadság pedig az egyenlőségből.
A kommünnek egészen példátlan jelentősége van a szocialista mozgalom életében: általa, a párizsi felkelés prizmáján keresztül, egy új történelmi öntudat született meg, a munkásmozgalom sajátlagos öntudata. Párizs után a palotákban, burzsoá szalonokban, gyárakban és műhelyekben ugyanazt gondolták és mondták: ütött a proletariátus felszabadulásának órája.
1921 február-márciusában a petrográdi munkások és a kronstadti erőd tengerészei a lázadás útjára léptek. Az őket ösztönző vágyak nagyon hasonlóak voltak a mahnovista forradalmár parasztokéihoz.
Peter Gelderloos, a kortárs anarchizmus egyik legizgalmasabb alakja a tétlenség ideológiájáról, a kormányzati ellenfelkelésről és arról ír, hogy az erőszakmentességről szóló diskurzusoknak milyen érvelési hibájuk van.
Nick Heath 1900-1923: Anarchizmus Szibériában című írása megismertet bennünket a szibériai anarchizmus történetével. A mozgalmat – amely számos elemében hasonló volt a mahnovscsinához – a bolsevik ellenforradalom buktatta meg száz esztendővel ezelőtt.
Ha az anarchizmus nem tesz mást, mint hogy a világunk minden szegletében felülvizsgálja a tekintélyelvű, hierarchikus viszonyokat, miért éppen a tudat jelentene ez alól kivételt?
Az argentin-venezuelai filozófus szerint az anarchizmusnak az a legnagyobb erőssége és egyben a legnagyobb gyengéje is, hogy úgy gondolja: az etika politika és a politika etika.
A Tett szerkesztősége sorozatban részleteket közöl a 4 ezer oldalas Anarchista GYIK-ből. Az első részből kiderül, hogy mit jelent az „anarchia” szó.
A Pikpa tábor példamutató modellt kínált a menedékkérők fogadására. A felállítása tűrhetetlen volt a hatalom számára. A gépezet nem tűri meg a barátságos menekülttáborokat.
James C. Scott amerikai anarchista antropológus az államról, az ellenállásról és az anarchizmusról szól. De elárulja azt is, hogy miért érdemes hetente többször is gyakorolni az apró törvényszegéseket.
Edouard Mathieu interjúja Ruth Kinnával, az anarchizmus egyik legismertebb nemzetközi kutatójával.
Az Index milliók számára egy tükör volt, amiben ha felsejlettek a NER alakjai, akkor bizony hitványnak tűntek, mind szakmailag, mind emberileg. A NER-nek pedig nem tetszett, amit a tükörben látott, ezért összezúzta azt, ahogyan azt egy nárcisztikus szociopatától elvárnánk.
A magyar baloldal politikai diskurzusa a saját tengelye körül forog, mert sosem ment nálunk végbe az az antiautoriter fordulat, ami máshol már 1968 után igen.
A törésvonal az elit és a nép között található, ahogyan ez a populizmusban megjelenik: a „lemegyünk a nép közé” olyan átlátszóan Audiból-kiszállós, hogy már elviselhetetlen.
Nem vitás, hogy történelmi időket élünk – de túl azon, hogy ez most jó vagy rossz, beszélnünk kell arról is, hogy milyen érdekviszonyok feszülnek éppen össze a #hashtag mögött.
Az emberek nem az Elfújta a szél miatt gondolják azt, hogy a néger nem ember, hanem azért, mert az értelmezési kereteket fentről szolgáltatják nekünk, és ez a keret kifejezetten azt erősíti meg, hogy a globális kapitalizmus minden problémája rasszosítható.
Csaknem egy hét telt el a tragédia és a botrányos megemlékezés között. Egy hét alatt pedig sem a rendőrség, sem ellenzéki politikusok (akik ennek a városnak a vezetői!), sőt, a dezinformáció miatt általában aggódó sajtó munkatársai sem érezték úgy, hogy a futótűzként terjedő, rasszista uszítást megalapozó rágalmat megcáfolják.
A „rémhírkeltők” vadászata politikai kérdésnek tűnik, miközben tömegek gondolják, hogy a vírust egy technológiai innováció terjeszti, vagy nincs is vírus, Bill Gates meg akar ölni minket és így tovább. Ezek a tömegek sokkal veszélyesebbek, mert a paranoiából nehéz a visszaút: olyan, mint a himlő, mindig ott marad a nyoma.
Az ember mindig jobbat akar: május 1. nem a munka, hanem a munkások ünnepe!